Jövő nyáron, a 2020-as Wagner-napokon is lesz Ring. A rajongók igénylik.
Mellőzött diadal, fontos hadi siker volt a pozsonyi csata
A 907-es diadal jó ideig nem volt benne a köztudatban, most egy eposz is született róla, hogy terjedjen a híre.
Jövő nyáron, a 2020-as Wagner-napokon is lesz Ring. A rajongók igénylik.
A Nibelung gyűrűjét játszani kell, és kész – mondta a fesztivált 2006-ban alapító Fischer Ádám karmester, amikor a zenei élet a Müpára figyelt. Idén június 13. és 23. között kétszer is előadták Wagner tetralógiáját, mindkétszer egymás utáni négy napon, a szerzői „utasításnak” megfelelően. Minden évben van valami újítás is persze, és nem csak a Ring karakterei által ihletett kézműves sörökre gondolok, amelyekkel megleptek bennünket. Most többek között a díszletként a háttérben futó film frissült meg minőségében és részben képi világában.
Ám a Wagner-napok megújult Ringje nem az animációtól vagy Hartmut Schörghofer letisztult rendezésétől különleges élmény. Hanem főként a fellépő művészektől, a rádiózenekartól és az énekesektől, valamint a terem atmoszférájától. Minden a zenéért, a zene mindenkiért. Megvalósul az alkotói szándék: Wagner muzsikája kerül első helyre, arra kell figyelni, az sodor magával.
Arthur Schopenhauer, a „frankfurti bölcs” a zenét minden más művészetnél felsőbbrendűnek tartotta. Ő az a filozófus, aki talán leginkább hatott Richard Wagner életművére. A wagneri zenefilozófiáról már szinte könyvtárnyi elemzés született, operáit ezerféleképpen színpadra állították, mégis – a Ring például mindig képes arra, hogy új arcát mutassa – folyton új titkokat és színeket fedezhetünk fel bennük, új magaslatokra és mélységekbe visznek – persze csak akkor, ha színvonalas az előadás. A Wagner-napokon mindig az. „Wagnerről elterjedt az a vélemény, hogy túlságosan lassú, hosszú és unalmas. Ez egyszerűen nem igaz. Ha egy Wagner-előadás unalmas, akkor a karmester a hibás, és nem Wagner. Hadat üzentem ennek a felfogásnak…” – vallja Fischer, és több mint egy évtized után már nyugodtan kijelenthető, hogy a csatát megnyerte.
Sajátos arculat, exkluzivitás, minőség. Nem véletlen, hogy a fesztivált Bayreuth „kistestvéreként”, ma már igazi Wagner-kultuszhelyként tartják számon. Rezes fanfárok a felvonások előtt, közel egyórás szünetek szendvicsekkel és kávéval, ahogyan az Bayreuthban is szokás, és persze emberként érző és elbukó mitológiai figurák, szenvedő istenek végtelen dallamokkal, ez mindenkinek tetszik.
„Működik a kémia” – szokták mondani szép magyarsággal a muzsikusok, ha jó kamarazenei produkcióról van szó, és a Wagner-napokon ez a zenei-művészi egymásra hatás operai-összművészeti léptékben is minden szinten megvalósul a lehető legmagasabb vegyértékekkel. Zenekar és karmester, zenekar és énekesek, szólisták és karmester és nem utolsósorban a zenészek és a közönség között. Hozzáteszem, mindennek köszönhetően Wagner és a mai közönség között.
A walkür június 21-i előadása is ezt bizonyította.
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara aznap is csúcsformában, érzékenyen, gyönyörűen és hallhatóan élvezettel játszott, együtt lélegezve az énekesekkel. (Jegyezzük meg, hogy Oláh Vilmos hegedűművész új Stradivarija szólt a koncertmesteri székben!) Nagy együttesként szinte kamarazenekari finomsággal tudott muzsikálni a rádiózenekar, minden apróságra figyelve, hiba nélkül, olyan zenei árnyalatokkal, színekkel, pianissimókkal, amelyeket ritkán hallani operaházakban.
Fischer pedig most is különleges lelkesedéssel és kisugárzással tudta átadni a tüzet, amely képes volt „begyújtani” a folyamatokat. Magával ragadó élmény volt ismét hallgatni Johan Reuter elképesztő baritonját, egyszerre szigorú és esendő Wotanja szinte a székhez szögezte a hallgatót. Nagy öröm, hogy újra eljött Budapestre. Rendkívül szuggesztív és árnyalt alakítás volt Catherine Fosteré (Brünn-hilde, Bayreuthban is ünnepelt sztár ebben a szerepben) és Stuart Skeltoné (Siegmund). Camilla Nylund (Sieglinde) és Schöck Atala (Fricka) is remek és hiteles alakítást nyújtott a két különböző női karakterben. Mindkettőjükkel együtt lehetett érezni, egyikük a szerelemért küzd, a másik a becsületért, de hol az igazság?
Nincs igazság. Az égben viszály dúl. A Ringben mitológiai sorsok elevenednek meg rossz példaként. Schörghofer szerint a tetralógia végén Az istenek alkonya egyben valaminek a kezdete: most mi következünk, hogy „tanuljunk az istenek hibájából”.
(Richard Wagner: A walkür. Müpa, június 21. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, karmester: Fischer Ádám)
A 907-es diadal jó ideig nem volt benne a köztudatban, most egy eposz is született róla, hogy terjedjen a híre.
A választási szuperév újabb állomása.
Viszkis saját konokságáról, a jó bankrabló kritériumáról.
A kórokozók egyre erőteljesebben védekeznek az antibiotikumok ellen.
Szentkirályi Alexandra: Én, nő létemre sokkal tökösebben vezetném a fővárost, mint Karácsony!
Ukrajna bejelentette, elvesztette hadseregét
Tóth Gabi nem titkolja tovább: romokban van az élete
Óriási bejelentés van készülőben: új autógyár épülhet Magyarországon
Házasság első látásra: Egy év után vajon együtt van Enikő és Peti?
Hont András páros lábbal szállt bele Nagy Ervinbe, mert a színész nem ment el az ATV-be (VIDEÓ)
Elképesztően szexi pózban mutogatja testét Gelencsér Tímea - kép
Itt a magyar hokiszövetség nyilatkozata
Játssz és nyerj páros belépőt a Magyarország-Kanada jégkorongmeccsre (hirdetés)
Áll a bál Lengyelországban Donald Tusk döntése miatt
Alu paratha, a burgonyával töltött boldogságlepény -receptvideó ( hirdetés)
Jó hír a válságba zuhant magyar válogatottnak a bohócos nap végén
A 907-es diadal jó ideig nem volt benne a köztudatban, most egy eposz is született róla, hogy terjedjen a híre.
A választási szuperév újabb állomása.
Viszkis saját konokságáról, a jó bankrabló kritériumáról.
A kórokozók egyre erőteljesebben védekeznek az antibiotikumok ellen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.