Jövő nyáron, a 2020-as Wagner-napokon is lesz Ring. A rajongók igénylik.
A Nibelung gyűrűjét játszani kell, és kész – mondta a fesztivált 2006-ban alapító Fischer Ádám karmester, amikor a zenei élet a Müpára figyelt. Idén június 13. és 23. között kétszer is előadták Wagner tetralógiáját, mindkétszer egymás utáni négy napon, a szerzői „utasításnak” megfelelően. Minden évben van valami újítás is persze, és nem csak a Ring karakterei által ihletett kézműves sörökre gondolok, amelyekkel megleptek bennünket. Most többek között a díszletként a háttérben futó film frissült meg minőségében és részben képi világában.
Ám a Wagner-napok megújult Ringje nem az animációtól vagy Hartmut Schörghofer letisztult rendezésétől különleges élmény. Hanem főként a fellépő művészektől, a rádiózenekartól és az énekesektől, valamint a terem atmoszférájától. Minden a zenéért, a zene mindenkiért. Megvalósul az alkotói szándék: Wagner muzsikája kerül első helyre, arra kell figyelni, az sodor magával.
Arthur Schopenhauer, a „frankfurti bölcs” a zenét minden más művészetnél felsőbbrendűnek tartotta. Ő az a filozófus, aki talán leginkább hatott Richard Wagner életművére. A wagneri zenefilozófiáról már szinte könyvtárnyi elemzés született, operáit ezerféleképpen színpadra állították, mégis – a Ring például mindig képes arra, hogy új arcát mutassa – folyton új titkokat és színeket fedezhetünk fel bennük, új magaslatokra és mélységekbe visznek – persze csak akkor, ha színvonalas az előadás. A Wagner-napokon mindig az. „Wagnerről elterjedt az a vélemény, hogy túlságosan lassú, hosszú és unalmas. Ez egyszerűen nem igaz. Ha egy Wagner-előadás unalmas, akkor a karmester a hibás, és nem Wagner. Hadat üzentem ennek a felfogásnak…” – vallja Fischer, és több mint egy évtized után már nyugodtan kijelenthető, hogy a csatát megnyerte.
Sajátos arculat, exkluzivitás, minőség. Nem véletlen, hogy a fesztivált Bayreuth „kistestvéreként”, ma már igazi Wagner-kultuszhelyként tartják számon. Rezes fanfárok a felvonások előtt, közel egyórás szünetek szendvicsekkel és kávéval, ahogyan az Bayreuthban is szokás, és persze emberként érző és elbukó mitológiai figurák, szenvedő istenek végtelen dallamokkal, ez mindenkinek tetszik.
