Mari néni ágya

Fürdővároska a Székelyföld szívében, ahol évente közel másfél millió ember fordul meg. Tusnádfürdőt sokan azért keresik fel, hogy lássák, mit „tud” az a hely, ahová immár több mint húsz esztendeje minden júliusban „elzarándokol” a Kárpát-medencei magyarságnak a közélet, identitástáplálás és bulizás iránt egyaránt fogékony része.

A kora délelőtti időpont és a sétához épp megfelelő időjárás dacára meglehetősen néptelen a takaros, gondosan karbantartott sétány. Az erdő kéznyújtásnyira, a fenyőillatot szinte harapni lehet, ösvények vezetnek ki és be, a turistajelzések is rendben, gyalogosforgalom mégis csak az egy szinttel lejjebb kanyargó főút melletti járdán észlelhető. Ott kínálják magukat a hegyi üdülőhelyekre jellemző, szarvasagancs-utánzatból készült emléktárgyak, gyári „faragású” sétapálcák, kerámiák – érték és giccs vegyesen. A promenád közönségét gyógykezelésre, üdülésre érkező nyugdíjasok, többgyerekes családok alkotják, a városháza melletti parkolóban indulásra készen pöfög a városnéző kis szerelvény.

Minden volt, csak nem működött

Románia legkisebb városának lakossága azonban július második felében immár több mint húsz éve néhány napra menetrendszerűen megsokszorozódik. 1997 óta ugyanis itt rendezik – idén 23. és 28. között – a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvénysorozatát. A Fidesz kisebbségi titkársága, az angol Fiatal Szociál-Liberális Demokraták és az erdélyi Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége által kezdeményezett tábor ugyanis gyorsan kinőtte az eredeti helyszínt, Bálványosfürdőt. A régi és új helyszín nevéből összegyúrt Tusványos igazi márkává nőtte ki magát, és vált a székelyföldi fürdővároska népszerűségének húzóerejévé.

Az elsősorban a szív- és keringési betegségekben szenvedők egyik romániai Mekkájának számító üdülőhely természetesen korábban is vonzotta a gyógyulni vágyókat. Az 1989. decemberi rendszerváltás előtt azonban a gyógyhatású borvízforrásokra épülő, szakszervezeti tulajdonú szállodák szolgáltatásain, a kitűnő hegyi klímán, illetve a festői szépségű, közeli vulkanikus eredetű Szent Anna-tavon túl nem nagyon nyújtott egyéb attrakciókat az odalátogatóknak.

A település átlényegülését azonban nem önmagában a politikai rendszerváltás hozta el, hiszen amikor a Tusványos szervezői új helyszín után nézelődtek, Tusnádfürdő még mindig a lerobbant szocialista üdülőtelepek képét mutatta, ahol „minden megvolt, aminek lennie kellett egy fürdőhelyen, de semmi sem működött”. A megfogalmazás Albert Tibor polgármestertől származik, őt, az akkoriban önkormányzati képviselőként tevékenykedő jobboldali érzelmű vállalkozót bízta meg az üggyel a tábor „alapító atyáinak” a megkeresésével mit kezdeni nem tudó akkori polgármester. 1997 áprilisát írták, júliusban már tábort rendeztek, igaz, Tusványos első évének programja még elfért egy A4-es papír egyik oldalán.

– A legnehezebb feladatnak a szálláshelyek biztosítása bizonyult – kezdi az emlékidézést Albert Tibor, aki 2008 óta Tusnádfürdő polgármestereként a szervezés egyik motorja. – 1997-ben 650 embernek kellett szállást adnunk, az éjszaka közepén még a magánházakra, Mari néni ágyára is vadásztunk.

A kezdeményezésnek a Fidesz 1998-as kormányra kerülése adott új lendületet és a korábbinál jóval biztosabb hátteret, a rendezvény pedig egyre inkább belesimult a magyarság közéleti szövetébe. 2000-től kezdődően már nemcsak „okoskodó” előadásokat kínált a tábor, hanem nagyszínpadi koncerteket is, és ezzel gyakorlatilag valamennyi érdeklődő réteg számára vonzóvá vált.

Lassacskán a település is ráérzett a lehetőségre. 2008-ban már 1600 fekvőhely kínálta magát, és ez a szám 2018-ra a 2500-at is meghaladta.

A 2000-től magasabb sebességi fokozatba kapcsoló privatizáció során felbomlott a régi állami turisztikai vállalat struktúrája, egyre több magánszemély igényelte és kapta vissza hajdani, a kommunisták által államosított tulajdonát, elkezdődtek a felújítások is. Albert Tibor szerint jórészt a Tusványos jelentette állandó kihívás magyarázza, hogy az új szállodatulajdonosok is elkezdtek befektetni, és a munkálatok a múlt évtized végének válságos éveiben sem álltak le.

Fele román

A visszaszolgáltatási folyamat a végéhez közeledik, az ingatlanok első körben többnyire a hajdani tulajdonosok leszármazottjaihoz kerültek vissza, ám csak töredékük igyekezett saját tulajdonként hasznosítani, a többségük áruba bocsátotta az épületeket, amelyeknek fele román vásárlókhoz került. Tizenöt ingatlan ügye vár megoldásra, egy részük fölött perelnek, másokért túl sokat kérnek, közben meg romlik az épületek állaga. Ebbe a kategóriába tartozik néhány remek adottságú, esetenként alpesi típusú villa, amelyek ma még lehangoló látványt nyújtanak omladozó falaikkal, stukkóikkal, súlyosabb következményekkel is riogató, megroppant tetőjükkel.

A régi borvízstrand sem túl hívogató, medencéje a fölötte magasló villához hasonlóan az enyészetet juttatja eszünkbe. Úgy tűnik, a Tusványos helyszíneként szolgáló kempingtábor közelében, a Csukás-tó partján épített, 2013-ban átadott wellnessközpont lett a végzete. Fürdővárosból fürdővárost csinálni – ezen a néven szerepelt az elképzelés Albert Tibor 2008-as polgármesterjelölti programjában. A kivitelezésnek egyszerre volt serkentője és késleltetője az akkori turisztikai miniszter, Elena Udrea, aki folyamatosan támogatta a beruházást, és valahányszor Tusnádfürdőn járt, azzal búcsúzott, hogy ezek a székelyek gyorsabban építenek, mint ahogy a minisztérium képes biztosítani a finanszírozást.

A Hargita megyei önkormányzat 65 millió forintnak megfelelő összegű gyorssegélyére volt szükség, hogy 2013 decemberében megnyílhasson a fürdő. A 180 férőhelyes, öt különböző méretű, 32–37 fokos gyógyvizes medencével csábító központ és a sípálya révén vált egész éves fürdőhellyé Tusnádfürdő, ahová 2018-ban már több mint 400 ezer ember jelentkezett be szállóvendégként – ez a szám 2000-ben még 85-90 ezer körül mozgott.

A felső sétány „néptelenségére” ott dolgozó munkások szolgálnak elfogadható magyarázattal: bármikor felbukkanhat egy-egy medve a karnyújtásnyira lévő erdőből. Ők nem félnek tőle, mondják, nem foglalkoznak vele – a medve sem velük –, legfeljebb jelzik a járőröknek, merre látták felbukkanni. Amúgy egy jó adottságú épületet csinosítgatnak, az önkormányzat legújabb szerzeményét. A hivatal nemrég a fürdő bevételéből megtakarított pénzen megvásárolta a kis magyar világban, a múlt század negyvenes éveinek elején épült hajdani Eldorádó kaszinó épületét. Az azt követő bő fél évszázad során Tulipán vendéglőként népszerűvé vált 900 négyzetméteres helyiségben rendezvényteremmel, moziteremmel, kiállítási felületekkel rendelkező kultúrközpont alakulgat. A húzás nemcsak gazdaságilag tűnik jónak, hanem értékmentő jellege révén is.

A település neve amúgy nemcsak a Tusványos révén fordul elő sűrűn a sajtóban, hanem a medvejárás okán is. Albert Tibor szerint nincs bombabiztos megoldás az ügyre. – Azt szoktam mondani, hogy Tusnádfürdőnek 1412 lakója és közel harminc medvéje van – humorizál. – Medve itt mindig volt, van és lesz is, hiszen erdők között élünk. Antal azt sem tagadja, hogy a medveetetésnek is van itt hagyománya. A város csíkszeredai kijáratánál korábban szemétdomb volt az erdőben, a mai medvék elődei odaszoktak. Miután a szemétlerakót 2010 nyarán felszámolták, az odajáró medvék és utódaik most tömegesen jönnek a városba. Kész szerencse, hogy eddig nem történtek nagyobb balesetek.

Ortodox templom a csaknem színmagyar Tusnádfürdőn; életképek a 2018-as szabadegyetem programjaiból. Határokon túl
Fotó: Havran Zoltán

Veszélyes szelfi

Az igazi gondot az állatok elszaporodása okozza, valamint az, hogy a vadgazdálkodási procedúrák nehézkessé teszik a helyzet kezelését. Mindenekelőtt fel kellene térképezni a medvedemográfiai helyzetet, hiszen senki nem tudja pontosan, hány egyed is él a környéken. Tavaly tíz medvét fogtak és szállítottak rezervátumba, hármat kilőttek, kapott is érte a polgármester hideget-meleget. Persze Tusványoson külön medvestratégia lép életbe: három vadásztársulással szerződnek, azok emberei a csendőrökkel karöltve igyekeznek megvédeni az embert a medvétől, és fordítva. Bár ha éjjel háromkor, bizonytalan egyensúlyi állapotban valaki medvét akar fogni, akkor azt nehéz megvédeni – elsősorban önmagától.

A Háromszék és Hargita megye határán, tengerszint fölött 650 méteren lévő, remek klímájú kisváros állandó lakóinak száma 1412, túlnyomó többségük, 93 százalékuk magyar. Évente immár közel másfél millió ember látogatja őket, 85 százalékuk román. Hogy az évszázados elrománosítási törekvések ellenére a városka etnikai arányai nem borultak fel, annak egyik okaként azonosíthatjuk, hogy az alig 196 hektáron, az Olt folyó völgyében fekvő Tusnádfürdő zárt körű településnek számít, nincs mód a külterjes terjeszkedésre, csak a mai meglévő területtel lehet gazdálkodni. Részben ennek tudható be az is, hogy megúszta a kommunizmus idejének eszeveszett iparosítási törekvéseit, mindig is fürdővárosként kategorizálták, a fejlesztések is ezt szolgálták.

A jövőbeli településfejlesztési elképzelésekben sem szerepel ipari létesítmények létrehozása, annál inkább készen állnak főszerepet vállalni a magyar kormány által előirányzott székelyföldi idegenforgalmi fejlesztési tervekben.

Addig is minden év júliusában varázslatos hangulat lengi be a tájat. A hely különös kisugárzására már eleink is ráérezhettek, 1902-ben itt rendezték az első székely kongresszust, amely „a székelyproblémát” – kivándorlás, munkanélküliség, elnéptelenedés – volt hivatott tárgyalni. A Tusványos rendezvénysorozat 1997 óta gyűjti itt össze mindazokat, akik a magyar nemzetet nem országhatárok közé szorított entitásként próbálják értelmezni, a mai magyar nemzetpolitika sok sarkalatos pontjává szilárdult tézis hangzott itt el először. Az előadások után meg jókat lehet sétálni, kirándulni a környező hegyekben. Csak közben nem tanácsos medvével szelfizni.