Erős versenyzőként említhetjük még Ferdinand Lopot, aki előbb párizsi tudósítóként dolgozott francia újságoknál, majd a harmincas évek közepén politikai hivatalért kezdett kampányolni. 1938-ban már elnök akart lenni, a harcot pedig a negyvenes évek végéig nem adta fel. Bárhol indult, sajnos sosem nyert, pedig ígéretei, melyeket lopeoterápiának nevezett, a következőket tartalmazták: a szegénység felszámolása – este tíz óra után. Párizs relokációja vidékre, hogy a lakók élvezhessék a friss levegőt. A bordélyházak nemzetivé emelése, az Egészség- és Dohányminisztérium, valamint a Szex- és Folklórminisztérium létrehozása.
A szürreális ígéretek mestere viszont minden bizonnyal az a magát Vermin Supreme-nek, azaz Legfőbb Féregnek nevező férfi, aki a nyolcvanas évek végétől több állam számos választásán is részt vett, feltehetően a jelen levő hallgatóság legnagyobb örömére. Ez idő alatt érvei változatlanok maradtak: az összes politikus kártevő, legfőbbjükként pedig minden kétséget kizáróan ő a legalkalmasabb jelölt. Különös ismertetője jelentőségteljes szakállán kívül egy fekete gumicsizma volt, melyet a feje búbján hordott. Megválasztása esetén Legfőbb Féreg a súlyosan beteg polgároknak ingyen buszjegyet adott volna Kanadába, komoly pénzekkel támogatta volna az időutazás kutatását, és legalizálta volna az emberhúst. Ezenkívül bevezette volna a pónialapú gazdaságot: minden amerikai állampolgárnak adott volna egy pónilovat, így az állat alapján lehetett volna igazolni a személyazonosságot. Az embereknek tehát mindenhová magukkal kellett volna vinniük a kis növésű patásokat: munkába, bevásárolni, a gyerekért az iskolába.
