Szebenyi István könyve nem csak a móri mészárlásról szól: történeteiből megismerhetjük azokat az embereket, akik fémkeresővel járják a vidéket, hogy világháborús relikviákat találjanak. Szebenyi a Vértesben nőtt fel, ott folytatta első kutatásait, amelyek olyannyira sikeresek voltak, hogy a közelben zajlott harcokról szóló második világháborús vándorkiállítását nyolcvanezer ember tekintette meg. Az amatőr hadtörténész első világháborús kiállítással is büszkélkedhet, amelyen egy huszár főhadnagy naplóját dolgozta fel, de 1956-ról szóló megemlékezését is megismerhette a közvélemény.
Szebenyi István és barátai emellett hadisírokat kutatnak és gondoznak, és mint a Magyar Nemzetnek elmondta, 2006 októberében is ezért mentek ki a Tatabánya melletti erdőbe. Ott három német katona nyughelyét keresték, ám az élet úgy hozta, hogy nem katonasírokat, hanem a veszprémi postásgyilkossághoz és a móri tömeggyilkossághoz használt fegyvereket és egyéb tartozékokat találtak. Utóbbi ügy miatt Kaiser Ede ekkor már jogerős, tényleges életfogytiglani fegyház büntetését töltötte, a bűntársának kikiáltott Hajdú László vonatkozásában pedig még zajlott az új, megismételt eljárás.
Mint ismeretes, 2002. május 9-én addig soha nem tapasztalt brutalitású bűncselekményt követtek el Móron: 12 óra után tíz perccel két, sötét nadrágot és fehér inget viselő férfi lépett a helyi Erste Bankhoz, lefújták a biztonsági kamerát, majd beléptek az ügyféltérbe. Megölték a fegyveréhez nyúló biztonsági őrt, majd egyikük visszament őrködni a bejárati ajtóhoz, ahol kézzel írt „Műszaki okok miatt zárva” feliratra hivatkozva küldte el a bankba ügyeket intézni érkező ügyfeleket. Társa eközben Skorpion gépfegyverrel a kezében minden bankban tartózkodó személyt kivégzett: a pénzintézet valamennyi dolgozóját és az éppen ott tartózkodó ügyfeleket. Nyolc ember halt meg, köztük Mór polgármesterének felesége. Szétlőtték a bank számítógépét és telefonközpontját is. A rablók meg sem kísérelték kinyitni a több tízmillió forintot őrző páncélszekrényt, amely nem volt kulcsra zárva, így „csak” 7,3 millió forintnyi készpénzt zsákmányoltak. A vérengzés csupán néhány percig tartott, de a támadók közel fél órát töltöttek a bankfiókban, ami találgatásokra adott okot. Mára azonban kiderült, csak pénzért mentek, a többi összeesküvés-elméletnek nem volt alapja.