Skorpiók

A napokban jelent meg Szebenyi István Corpus delicti, avagy én voltam a „móri ügy” kulcsa? című könyve, amelyben a szerző egyebek mellett azt a történetet tárja fel, hogy miképp találta meg a tizenhét éve elkövetett, nyolc halálos áldozatot követelő bankrabláshoz használt fegyverek és lőszerek egy részét. És miként lehetséges, hogy az általa szolgáltatott bizonyítékok ellenére a mai napig nem kapta meg a nyomravezetői díjat.

Polgárőrök fekete szalagot raknak ki a gyilkosság másnapján, 2002. május 10. Korábban nem tapasztalt brutalitás Fotó: MTI–Tóth Gyula

A bűncselekmény után néhány órával a rendőrség megnevezett két feltételezett tettest: Horváth Szilárdot és Farkas Róbertet. Ám néhány nappal később kiderült, az ismert rablópárosnak semmi köze nem volt a gyilkosságokhoz. Két hónappal a mészárlás után, 2002. július 22-én a nyomozók elfogták Kaiser Edét és Hajdú Lászlót. Őket egy régi társuk, Kiglics Attila információi alapján hozták összefüggésbe a bűncselekménnyel. A férfi azt állította, hogy Kaiserékkel gyerekkoruk óta barátok, több bűncselekményt is együtt követtek el; társai a támadás előtt már két évvel tervezték a móri bank kirablását. Hangsúlyozta, Kaiser barátnője akkor ráadásul Móron lakott, és elmondta, hogy a móri rablás után Kaisernek hirtelen sok pénze lett. A tanúk közül Kaiser Edét négyen felismerni vélték. Szerintük ő volt az a személy, aki a bank ajtajában állt.

A francia idegenlégiót is megjárt, az adatok szerint Skorpion gépfegyverrel rendelkező Hajdúról pedig azt feltételezték a rendőrök, hogy ő öldöste le a bankfiókban lévőket. Bizonyítékként szolgált az a betechnikázott zárkában rögzített, kiragadott beszélgetés is, amelyben Hajdú többek között így fogalmazott: „Mire vágtam oda azt a nyolc birkapásztort?”

A rendőrségen belül már a nyomozás kezdetén is hallatták a hangjukat belső fórumokon olyan nyomozók, akik nem voltak meggyőződve Kaiserék bűnösségéről. Kovács Lajos rendőr ezredes, a Nemzeti Nyomozó Iroda döglött ügyek osztályának volt vezetője, aki a móri nyomozás hibáiról 2009-ben könyvet is írt, a nyomozás elején biztos volt abban, hogy a valódi elkövetőket fogták el, később azonban egyre több kérdőjel merült fel az ügyben, főleg úgy, hogy csak közvetett bizonyítékok igazolták Hajdú és Kaiser bűnösségét. A helyszínen hagyott ujjlenyomat, lábnyom és DNS nem egyezett, a szakértő megállapította, hogy nem Hajdú Skorpion gépfegyveréből adták le a halálos lövéseket, valamint a rablópárosnak alibije volt a bűncselekmény idejére. A Kaisernek alibit igazoló barátnőt és szüleit az első eljárásban ítélkező bíróságok feljelentették hamis tanúzásért, és csak azután mentették fel őket, hogy kézre kerültek a valódi rablógyilkosok. Tisztázódott az is, honnan volt Kaiser Edének pénze a móri bankrablás után: 2002. május 12-én az ausztriai Eisenstadtban kifosztott egy pénzváltót, így húszmillió forintnyi eurót zsákmányolt. A Kaisert felismerő tanúk pedig korántsem voltak olyan biztosak az azonosításban, mint azt a nyomozó hatóság korábban állította. Volt, aki korábban egy másik rablóbanda tagjában, Horváth Szilárdban ismerte fel a móri mészárost.

Polgárőrök fekete szalagot raknak ki a gyilkosság másnapján, 2002. május 10. Korábban nem tapasztalt brutalitás
Fotó: MTI–Tóth Gyula

A hatóság az eljárás végén Hajdú elkövetői szerepét ejtette, és csupán a fegyverek beszerzése és eltüntetése miatt állította bíróság elé a férfit az ügyészség, amely szerint míg Kaiser a bejáratnál állt, egy ismeretlen személy végzett az emberekkel a bankban. Varga Zoltán 2004. december 23-án Kaisert közvetett bizonyítékok alapján első fokon tényleges életfogytiglani fegyházbüntetésre, míg Hajdú Lászlót tizenöt évre ítélte. Egy évvel később, 2005 októberében ezt a döntést a Fővárosi Ítélőtábla Tóth Éva vezette tanácsa annyiban változtatta meg, hogy Hajdú Lászlónál új eljárás lefolytatását rendelt el, míg Kaiser tényleges életfogytiglani büntetését jogerőre emelte.

Ezután hozott óriási fordulatot Szebenyi István tizenhárom évvel ezelőtti felfedezése (a férfi egyebek mellett megtalálta az elkövetőkhöz köthető ruhákat és a vérengzéshez használt Skorpion gépfegyver válltámaszát), ám először – elmondása szerint – nem fogadták őt túl nagy lelkesedéssel a Tatabányai Rendőrkapitányságon. Később családjával visszament a helyszínre, és újabb tárgyakat talált: egy ládát tele lőszerrel, tárakkal, tártáskával. A rendőrök végül 2007. február 16-án elfogták Nagy Lászlót, két nappal később őrizetbe vett feltételezett társa, Weiszdorn Róbert beismerő vallomást tett, és elmondta, hogy Nagy lőtte halomra az embereket a bankfiókban, amíg ő az ajtóban őrködött. Az eljárás során az is nyilvánosságra került, hogy a két férfi a rablás után negyedórával Mór közelében beleszaladt egy közúti ellenőrzésbe, lábuk alatt a fegyverekkel. Az őket megállító két rendőr gyorshajtásért meg is büntette őket, felírta a nevüket és az adataikat, majd továbbengedte őket. Ha a nyomozás elején a rendőrség utólag felfigyelt volna erre az információra, és ellenőrzi Weiszdornékat, akkor a móri vérengzés után egy évvel kivégzett veszprémi postás ma is élne.

A 2003-as postásgyilkossággal is meggyanúsított Nagy László az elfogása után nem sokkal öngyilkos lett, 2007. július 13-án a Venyige utcai büntetés-végrehajtási intézet egyik cellájában felakasztotta magát, Weiszdorn Róbertet pedig a táblabíróság 2010 decemberében jogerősen életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte. Weiszdorn feltételesen 2047-ben szabadulhat.

Szebenyi István – meglepő módon – eddig egy fillért nem látott abból a 25 millió forintos nyomravezetői díjból, amelyet a nyomozást korábban vallomásával tévútra terelő Kiglics Attilának, Kaiserék korábbi bűntársának fizettek ki. Pedig Kovács Lajos szerint, ha nem fogják el Nagy Lászlót, nagy valószínűséggel újra ölt volna. Szebenyi István lapunknak hangsúlyozta, az ügyben kulcsszerepet játszó védett tanú – saját vallomása szerint – csakis azután jelentkezett a rendőrségen, hogy felfedezésének híre eljutott hozzá.

Szebenyi István eddig egy fillért sem látott a nyomravezetői díjból
Fotó: Facebook/Szebenyi István

A férfi erre alapozza a júliusban benyújtott ismételt fellebbezését, hiszen abban az eljárásban, amelyben a móri vizsgálatot félrevezető Kiglics Attilának kifizetett huszonötmillió feléért bejelentette igényét, nem hallgatták meg az NN5 néven jegyzett tanút, akinek vallomása jelentősen befolyásolhatná a kereset elbírálását. A postásgyilkosság ügyében a Magyar Posta és a Herendi Önkormányzat is nyomravezetői díjat írt ki, amelynek egy részéért Szebenyi István ugyancsak pert indított. A perben eljáró bíróságok a védett tanú vallomását figyelembe vették, és többek között arra hivatkozva ítélték meg Szebenyinek a felajánlott összeg felét.