Szép parkban bárányok

Az európai filmgyártás történetét a kezdetektől végigkísérik az állami szerepvállalásról, annak módjáról és mikéntjéről folytatott viták.

Deák Kristóf Foglyok című tévéfilmjének forgatása Budapesten Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Erős volt a hitem, hogy a magyar filmgyártás csak nemzeti nyomon elindulva érhet el sikereket – idézi fel Janovics Jenő kolozsvári színigazgató, rendező, forgatókönyvíró alapállását Kollarik Tamás és Varga Balázs szerkesztő a Mozgókép és paragrafusok – A filmgyártás intézményi és szabályozási kérdései című kötet bevezetőjében. Filmkészítők, producerek, filmszakos hallgatók mellett a mozinéző is élvezettel forgathatja a tanulmánykötetet, hiszen közös tapasztalatunk, hogy a nemzeti filmgyártás kiemelkedik a világ kulturális teljesítményei közül. Már ha történeti, esztétikai szempontok alapján rangsorolunk.

Sajnos egészen más a helyzet, ha a kereskedelmi szempontok kerülnek előtérbe. A tények magukért beszélnek: az évente készített filmek számát nézve Európa megelőzi az Egyesült Államokat, de a mozibevételt és a nézőszámot tekintve messze mögötte marad. Miért van ez így? Hogyan lehetne a filmkészítés ipari-kereskedelmi és művészi-művészeti karakterét összebékíteni? A tanulmányok bemutatják a közép-európai filmtámogatási rendszerek szerkezetét, intézményeit és szabályozását, mindezt ráadásul olvasmányos formában teszik, a szerkesztők meggyőződése ugyanis, hogy éppen az adja a filmkultúra izgalmát és vonzerejét, hogy az olyan összetett ipari és intézményi rendszerbe illeszkedik, amely már önmagában is figyelmet érdemel.

Az európai filmgyártás történetét a kezdetektől végigkísérik az állami szerepvállalásról, annak módjáról és mikéntjéről folytatott viták. Mindez nem független attól, hogy az egyes nemzeti filmkultúrák leggyakrabban a nemzetközi piacot elöntő hollywoodi művekkel együtt mérettetnek meg. Az Egyesült Államokban ugyanis az európai felfogással ellentétben piaci szemlélettel tekintenek a filmre.

Az elsősorban áruként deklarált, jelentős tőkebefektetéssel készült és széles forgalmazási csatornán terjesztett hollywoodi filmek régóta kihívást jelentenek Európának, hiszen a világ innenső felén úgy gondoljuk: a kulturális termék nem ugyanolyan árucikk, mint a többi gazdasági-kereskedelmi termék. Ennélfogva nem is szabad kiterjeszteni rájuk a szabadpiaci mechanizmusokat. A kérdés folyamatosan napirenden van, nem pusztán a nemzetközi szabadkereskedelemről folytatott vitákban, hanem – mint Molnár Olga Az állami támogatások uniós szabályozása című írásában ismerteti – a tagállamok közötti egyeztetésekben is.

Deák Kristóf Foglyok című tévéfilmjének forgatása Budapesten
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

A tanulmányokat kötetlen hangú interjúk színesítik, Berkes Julitól, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film producerétől megtudhatjuk, hogyan lehet spórolni egy kis költségvetésű film esetében, és milyen módon érhető el, hogy a befektetett összeg megtérüljön, az elkészült film pedig nyereséges legyen. Lajos Tamás, a Félvilág című film producere késélen táncoló produkciókról mesél Vincze Zsuzsannának, és számos gyakorlati kérdésre is választ ad: hogyan alakult ki a film költségvetése, és mennyi időbe telt a pénz összeszedése? A helyszín kiválasztásakor a pánik érzése volt a legerősebb az alkotókban. Először Pesten keresgéltek, mert úgy kalkuláltak, amint kiteszik a lábukat a fővárosból, vagy letérnek az aszfaltos útról, annak iszonyatos költségvonzata lesz.

A Félvilág különben is túlnyomórészt egy pesti bérház luxuslakásán játszódik, Mágnás Elzánál, ehhez képest a filmet végül Martonvásár mellett, egy vidéki kúriában forgatták. Nem véletlen, hogy nem látunk ki az ablakon egyetlen jelenetben sem: hogyan is illett volna félvilági nők köré egy szép park vagy a legelésző bárányok látványa?

(Mozgókép és paragrafusok. A filmgyártás intézményi és szabályozási kérdései. Magyar Művészeti Akadémia, Budapest, 2019, 335 oldal. Ármegjelölés nélkül)