Amazok, emezek

Félreértés ne essék: épeszű, a tudományos módszereket és elveket csak felületesen ismerő számára is nyilvánvaló képtelenség, hogy megingathatatlan, fekete-­fehér általános igazság létezne az ügyben (éppen ebben a dologban), ahol AMAZOK meghozták a döntésüket. Tudás és meggyőződés váltakozó arányú elegye jellemzi a kérdésben egymásnak feszülőket – és ezzel nincs is semmi baj. Az átkozottul nagy baj azzal van, hogy jön valaki, jönnek valakik, nem is akárkik, de AMAZOK – és szétütnek a játékosok között, elveszik az üveggolyót, és mindenkit hazazavarnak. Most ezekkel a könyvekkel jártunk így. Holnap melyik következik? Miközben a bigott katolikus cukrásznak kutya kötelessége esküvői tortát gyártani annak is, aki a kedvenc macskáját szeretné feleségül venni. Mondjuk azért abból a tortából nem szívesen ennék, amelyet bírói ítélettel süttettek. De gustibus non est disputandum. Nem vagyunk egyformák – hála istennek! AMAZOK másképp gondolják – és úgy tűnik, minden eszközt meg is ragadnak, hogy elérjék a szándékukat. Lelkük rajta!

A tudományos vita alapja az információcsere. Az természetesen előfordul, hogy valamelyik fél nem kíváncsi a másikéra, esetleg jó oka van arra, hogy ne jöjjön létre diskurzus: szíve rajta. De hogy a pincér állást foglaljon a kezébe adott tányér tartalmáról, és ne vigye ki az asztalra, azt eddig csak angol bohózatokban láttuk. ­AMAZOK nemes egyszerűséggel foglalnak nagyon határozott és következményekben dúskáló állást egy klinikai és tudományos vitában. Nincsenek egyedül: egy brit bíróság kimondta, hogy a légszennyezés ölt meg egy beteget. Felülírva az orvosilag megállapított halálokot határozott (és megdönthetetlennek gondolt) tudományos megállapítást tett. Ha ottani doktor volnék, innentől tartózkodnék a végső diagnózis kimondásától: majd a bíróság nyilatkozik az ügyben, kérem. Feszülten várjuk a bűnös légszennyezés letartóztatását. Amíg szabadlábon van, egyikőnk sincs biztonságban. Talán az AMAZOKRA kellene bízni ezt is – a tudósok megbízhatatlan banda, na.