Amazok, emezek

Egy beszerzős-terítős-szállítós, a könyvek világában is kötésig lubickoló világcég elhatározta, hogy véget vet annak az áldatlan gyakorlatnak, hogy boldog-boldogtalannak szolgáltat, függetlenül az általa továbbított csomag tartalmától. Egészen pontosan egyfajta könyvet többé nem tesz a munkát megrendelt és a „terméket” (beh szép szó) áhítva váró vásárló küszöbére. Itt most feszültségnövelő szünetet tartunk, mert az Olvasóra bízzuk, hogy kitalálja az inkriminált címet, melytől borzadva fordul el az AMAZOK. Mein Kampf? Nem talált. A természetgyógyítás tévedhetetlen kalauza a tüdőrák ellen? Bizony, ez sem.

A homoszexualitás gyógyításáról szóló két szerző opusai ütötték ki AMAZOK, az érzékeny multi biztosítékát. Joseph Nicolosi szakkönyvei és David A. Robinson önéletrajzi munkája került az Érinthetetlenek Listájára. Várjuk a következőket. Ezek a könyvek – és várhatóan bűnös társaik – nem piszkolhatják be a futár kezét, a szállítókocsi belterét, a pestis hordozóit nyilván el kell különíteni. Javasolnám e könyvek nyilvános elégetését is, de ez rossz emlékeket ébreszt, ­AMAZOK szerint amúgy is Emezek kizárólagos munkamódszere ez. Nem az az érdekes, hogy az USA-ban körülbelül 700 ezer páciensről tudunk, és hogy Franciaországban most épp emelkedik a konverziós terápiának, szexuális reorientációnak nevezett módszer alanyainak száma. A magatartás-mintázatok átalakítását célzó beavatkozások mindenhol rögös terepen mozognak, tele gyilkos csapdával. Egy egészen más területen, az addikciók világában a húszszázalékos sikerhányad már kiemelkedő. A legfőbb csapda nem is ez, hanem a „siker” definíciója. A ring ellentétes sarkai­ból figyelve sosem születik majd megegyezés – félő, hogy az igazi cél: a boldog, magával azonos személy érdekli a legkevesebb zászlóvivőt.

Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy itt a szolgáltatás korlátozásáról van szó. Éppen ellenkezőleg – ez egy bővített szolgáltatás, melyben a potenciális olvasó őrzés-védése is bennfoglaltatik. A személyi szabadság, az intellektuális függetlenség minél nagyobb dicséretére.

Félreértés ne essék: épeszű, a tudományos módszereket és elveket csak felületesen ismerő számára is nyilvánvaló képtelenség, hogy megingathatatlan, fekete-­fehér általános igazság létezne az ügyben (éppen ebben a dologban), ahol AMAZOK meghozták a döntésüket. Tudás és meggyőződés váltakozó arányú elegye jellemzi a kérdésben egymásnak feszülőket – és ezzel nincs is semmi baj. Az átkozottul nagy baj azzal van, hogy jön valaki, jönnek valakik, nem is akárkik, de AMAZOK – és szétütnek a játékosok között, elveszik az üveggolyót, és mindenkit hazazavarnak. Most ezekkel a könyvekkel jártunk így. Holnap melyik következik? Miközben a bigott katolikus cukrásznak kutya kötelessége esküvői tortát gyártani annak is, aki a kedvenc macskáját szeretné feleségül venni. Mondjuk azért abból a tortából nem szívesen ennék, amelyet bírói ítélettel süttettek. De gustibus non est disputandum. Nem vagyunk egyformák – hála istennek! AMAZOK másképp gondolják – és úgy tűnik, minden eszközt meg is ragadnak, hogy elérjék a szándékukat. Lelkük rajta!

A tudományos vita alapja az információcsere. Az természetesen előfordul, hogy valamelyik fél nem kíváncsi a másikéra, esetleg jó oka van arra, hogy ne jöjjön létre diskurzus: szíve rajta. De hogy a pincér állást foglaljon a kezébe adott tányér tartalmáról, és ne vigye ki az asztalra, azt eddig csak angol bohózatokban láttuk. ­AMAZOK nemes egyszerűséggel foglalnak nagyon határozott és következményekben dúskáló állást egy klinikai és tudományos vitában. Nincsenek egyedül: egy brit bíróság kimondta, hogy a légszennyezés ölt meg egy beteget. Felülírva az orvosilag megállapított halálokot határozott (és megdönthetetlennek gondolt) tudományos megállapítást tett. Ha ottani doktor volnék, innentől tartózkodnék a végső diagnózis kimondásától: majd a bíróság nyilatkozik az ügyben, kérem. Feszülten várjuk a bűnös légszennyezés letartóztatását. Amíg szabadlábon van, egyikőnk sincs biztonságban. Talán az AMAZOKRA kellene bízni ezt is – a tudósok megbízhatatlan banda, na.