Potyautas a Visegrádi utcában

(Ethnographia, 1908)

*

A legutóbbi eset népbutításnál egyébnek alig nevezhető. Kecskeméten ugyanis a következő babonás hír van elterjedve. Valamelyik szőlőhegyen (ahány, annyiféleképp meséli) éjjel, midőn a csősz puskával a vállán hazafelé ballagott, egy meggy-fáról emberi hangokat hallott.

A hang irányába fordulva tekintve, egy kígyót látott a meggyfa egyik ágára csavarodva. Vállához akarta emelni puskáját, hogy lelője a kígyót, de az ismét megszólalt: „Ne bánts, én az Úr Jézus küldöttje vagyok s azzal az üzenettel jöttem, hogy gabonátokat ne oltsátok be kékkővel, mert az Úr testét rongáljátok, szőlőtöket ne permetezzétek, mert az Úr vérét rongáljátok.“ A jámbor csősz erre még jámborabbá változott s ugyanilyen arccal azt javasolta a kígyónak, hogy valami nyomot hagyjon maga után, mert különben nem tudja hirdetni az Úr igéjét, nem hisznek neki. Erre a kígyó eltűnt s másnap minden meggyfalevélen egy kígyó alakú sáv volt látható.

Eddig tart a legenda, amely Kecskeméten a szőlőművelő nép között el van terjedve s nincs közöttük olyan, aki ne tudna róla és akinél ilyen jeles meggyfalevél ne lenne. Ha pedig megkérdezed őket nyájas olvasó, hogy mi igaz ebből, hát azt felelik, hogy ők bizony szentül hisznek benne, mert ott a meggyfalevél. Még az értelmesebbek is úgy nyilatkoznak, hogy hát hisszük is, meg nem is.

(Országos Ellenőr, 1910. október 22.)

*

Különös vadászat folyt le néhány nappal ezelőtt a Lipótvárosban. Egy indiai óriáskígyót fogtak el a Visegrádi utcában! Valódi óriáskígyót, amely a Banánbehozatali társaság postaküldeményébe csempészte be magát és így jutott el Nyugat-Indiából Budapestre. […] A banánfürtökön tekerődző állat egészen fiatal, jelenleg még nem is veszedelmes, de egészen rövid idő alatt olyan hatalmasra nő, hogyha rátekerőzik egy emberre, egy szemrebbenés alatt megfojtja. […]

Az Állatkert igazgatósága negyven pengőért vette meg a kígyót a Banánbehozatali Részvénytársaságtól. „Valódi Boa constrictort vásároltunk” – beszéli az egyik állatkerti főtisztviselő.

(8 Órai Ujság, 1928. április 15.)

*

Egy jászberényi lakos telefonált, miszerint egy élénk kék színű kígyót látott az udvarban.

– Biztosak voltunk benne, hogy siklóról van szó, élénk kék színű kígyó ugyanis nem honos hazánkban – emlékezett vissza Jazsoviczki Zoltán fő állatgondozó a történtekre. – Mindenfajta védőfelszereléssel és kígyóbefogásra alkalmas eszközzel felszerelkezve érkeztem a helyszínre, ahol a tulajdonos csak nagyjából határolta be, hogy a kert melyik részén látta a kék kígyót, azután rögtön visszahúzódott a ház védelmébe. Óvatosan közelítettem a helyszínt és messziről valóban egy hosszú, kék valamit láttam a kertben. Közelebb érkezve azonban megláttam a „vadállatot”. Kiderült, hogy az valójában egy élénk kék színű műanyag fürdőszoba szőnyeg.

(Új Néplap, 2010. augusztus 28. A hírek forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)