Fricska, áthallás, ráncfelvarrás

Az idén aranylakodalmát ülő P. Mobil elkészítette pályafutásának első (és minden valószínűség szerint utolsó) feldolgozásalbumát.

Nincs már saját ötletük? – harsog a CD-borító frontlapjáról újságcikk formájában a provokatív kérdés. Hát persze, hiszen az idén aranylakodalmát ülő P. Mobil elkészítette pályafutásának első (és minden valószínűség szerint utolsó) feldolgozásalbumát. Ami korántsem jelenti azt, hogy kiürült volna a tár, hiszen a 2013 óta azonos felállásban működő hard rock formáció háromévente jelentkezik vadonatúj anyaggal. Ennyit bír el a zenei piac. Arról nem beszélve, hogy mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban sem példa nélküli a mások által korábban sikerre vitt zenei darabok újragondolása. Ha Carlos Santanának vagy épp a Tankcsapdának nem derogált a kortárs rockklasszikusok átértelmezése, a P. Mobil vajon miért ne tehetné meg ugyanezt? A vállalkozás akár ráncfelvarrásként is felfogható, hiszen a feldolgozások jó része frissen készült stúdiófelvétel, A zöld, a bíbor és a feketét, valamint a Fellegajtó-nyitogatót (ez utóbbi Szebelédi Zsolt dobos énekével szólal meg) pedig koncerteken rögzítették.

Nem új keletű tehát a zenekar azon törekvése, hogy a mások által már sikerre vitt produktumokat újraértelmezve, saját arculattal, némileg (vagy éppen alaposan) megformázva nyújtsák át ötven éven keresztül kitartó közönségüknek. Bara­nyi ­László jó érzékkel tolmácsolja a nyilván nem az ő hangjára készült szerzeményeket – olyan segítőkre támaszkodva, mint a Szebelédi Zsolt, Tarnai Dániel (basszus) alkotta ritmusszekció vagy éppen a harmóniákért felelős billentyűs, Szabó Péter. Érdekességképp a zenekarvezető is énekszerephez jut: az egykori táncdalfesztiválos Metró-nóta, a Mi fáj? amolyan punk rock, trash metal vagy valamilyen hasonló stílusú, hörgő énekhangon szólal meg Schuster Lóránttól. Hogy Zorántól messze esik, az biztos…

Ami az átdolgozott dalokat illeti, a változatosságra nem lehet panasz. A magyar népdaltól kezdve – A csitári hegyek alatt még az Ignite által rockosított változata, illetve az Ismerős Arcoktól ismerős Fellegajtó-nyitogató Kézdy Luca hegedűvirtuóz lélegzetelállító hangszeres játékával – a csöpögős hatvanas évekbeli beatzenén keresztül a klasszikus rockig minden belefér. Még egy kis fricska vagy paródia is. Nevezetesen a Prézlidal, amely nem más, mint az Illés együttes egyik nagy slágere, a Kéglidal saját felfogásban való interpretációja még az 1973-as, kötelező névváltoztatás előtti gesarolos időkből. Persze nem a P. Mobil lenne, ha a kiérdemesült Szörényi–Bródy-szerzemény nem a Schuster Lóránt által átírt, sajátos humorral átszőtt dalszöveggel, illetve jóval keményebb hangzással szólalna meg. Akkoriban a másik két élvonalbeli formáció, a Locomotiv GT, illetve az Omega sem kerülhette el az élveboncolást: az előbbitől az Ezüst nyár (Hol van már az ezüsttál?) vagy az utóbbitól a Ha én szél lehetnék (Ha én ló lehetnék) különböző okokból nem került föl az albumra. Kár. Kordokumentumok, amelyek színesíthették volna a palettát.

És ha már a fricskánál tartunk, mindenképp említésre méltó a Tunyogi Rock Band Szabad vér tételének átirata, amelynek eredetijét talán a kelleténél kissé jobban ihlette meg a Deep Purple egyik nagy sikerű dala, a Perfect Strangers, pontosabban annak jellegzetes hangzású gitárszólója. Závodi János zeneszerző persze igyekezett változtatni rajta, a P. Mobil már kevésbé: tiszta vizet öntve a pohárba a Deep Purple visszakapta, ami az övé. Az eredeti szólót, méghozzá hangról hangra. Sárvári Vilmos nem csupán az áthallásos dalban nyújtott szép teljesítményt, de az egykori, szülők kedvence Echo együttes Gondolsz-e majd rám? újragondolt tételében is remekelt. A szirupos slágerből a tempóváltásnak, illetve az említett gitárjátéknak köszönhetően hamisítatlan mobilos rock and rollt varázsoltak. Csakúgy mint az Omega Babylonjából, amelynek szövege ma is aktuális, vagy épp az Ismerős Arcok Nélküled című, lassú tempójú opusából, amelynek videóklip-nézettsége rekordokat döntött. De a Skorpió nagy slágere, a Miért kell elfelednem? sem kerülhette el a már említett ráncfelvarrást.

A Mobil biztosra ment. Tizenegy dal, tizenegy „rocksláger”. Ami a digitális korszakban nem tűnik zsúfoltnak. Örültünk volna még néhány hasonlónak.

(P. Mobil: És? CD, GrundRecords, 2019. Ára: 2690 forint)