– Igen, túlteljesítettem a tervet. A Játékszínben, a 39 lépcsőfok című darabban húsz szerepet játszom, a Madáchban, az 1 × 3 néha 4 című komédiában hármat. Viccesen azt szoktam mondani, hogy már nem vállalok olyan előadást, ahol csak egy szerepet kell megformálni, csak ha kettőt-hármat. Az egyik nap dupla Én, József Attila-előadásom volt, és este még az Orfeumban is felléptem. Másnap megint két József Attila. Azon a héten tízet játszottam. Akkor tanultam meg, ha ilyen helyzet adódik, akkor csak arra koncentrálok, amit éppen csinálok. Nem érdekel, hogy délután és este mi lesz, a lényeg, hogy most mi van. Az 1 × 3 néha 4 című darabban hátul kialakítottak nekem egy futópályát, hogy két másodperc alatt átérjek az egyik oldalról a másikra. A gyors öltözéseknél komoly csapatmunkára van szükség, főleg, amikor nőnek öltözöm: smink, harisnya és társai… Kezembe nyomják a kelléket, a ruhákat. Forró Magdi, az öltöztetőm vár, és hadarja: „Most középen mész be, és azt mondod, hogy…” Mint a mitfahrer az autóversenyen. Egyszer Magdi egy oldallal előbbre lapozott, de észnél voltam. Tizenhat darab biztos van a fejemben. Néha nem is emlékszem, mikor tanultam meg egy-egy előadás szövegét. Édesanyám kérdezte mindig: – Hogyhogy nem kevered össze a szerepeket?