Három évtizeddel ezelőtt szokatlan gyorsasággal változtak meg a körülmények a Szovjetunióban és egész Kelet-Európában. A Kijevi Rusz megkeresztelkedésének ezeréves évfordulója 1988-ban jelentős egyházpolitikai esemény volt, lebonyolításában a szovjet vezetés is részt vett. II. János Pál több okból is fontosnak tartotta a katolikus egyház jelenlétét az ünnepi megemlékezéseken. Népes delegációk érkeztek nemcsak a Vatikánból, hanem minden egyes földrészről is öt-öt bíboros. A pápa az európai küldöttség tagjai közé választotta Paskai Lászlót, aki 1987 márciusától volt esztergomi érsek, 1988. június 28-án pedig bíbort is kapott. Paskai bíboros a látogatást kulcsfontosságúnak, az isteni gondviselés kézzelfogható jelének tartotta. Egy interjúban így fogalmazott: „Mivel tudtam a kárpátaljai magyarság lehetetlen viszonyairól, többek között egy titokban szentelt görögkatolikus püspök beszámolójából, aki Esztergomban járt, elhatároztam, hogy megpróbálok segíteni. Ekkor már csak nyolc papjuk élt, egy közülük tehetetlen volt. A kárpátaljai hívek lelkipásztori ellátása egyszerre volt magyar és katolikus kérdés. Moszkvában fölvettem a kapcsolatot a vallásügyi miniszterrel, és nagy vonalakban meg is állapodtunk.”
Kényszerút Kijevbe
Paskai László nem részletezte a korra jellemző körülményeket, de egy 2008-as előadásában a látogatás más sajátságairól is beszámolt. Például, hogy a kárpátaljai magyarság érdekében tett lépéseit végső soron az akkor még működő Egyházügyi Hivatal vezetője, Miklós Imre és az akkori külügyminiszter, Horn Gyula is támogatta. A széteső magyar állampárt emberei 1988-ban már próbálták megtalálni az utat a határon túli magyarság felé. Ezzel a „fedezettel” indult el az esztergomi érsek Moszkvába, hátha sikerül megfelelő kapcsolatot kiépítenie. A katolikus delegáció minden három-négy tagjára egy-egy „segítő” jutott. Az egyházi küldöttség számára nyilvánvaló volt, hogy megfigyelik őket, és mindenről jelentést küldenek. A bíboros pedig úgy tudott tárgyalni a moszkvai vallásügyi miniszterrel, hogy váratlanul értesítették: a kormánytag várja, induljon. Budapestről „elintézték” a találkozót. Előre azonban nem tartották fontosnak értesíteni erről a magyar egyház első emberét…