Kicsomagolt diktatúra

Kormos Valéria könyvében – melynek címe és borítója is szimbolikus – kicsomagolja a legvidámabb barakk gondosan becsomagolt diktatúráját.

Kik a hősei abban a korban, amikor a verdikt szerint mindenki egyenlő, tehát legyen is egyforma, de azért Kádár Jánosné Tamáska Mária mellett Rotschild Klárinak is van egy-két szava a divathoz; amikor szemet hunynak a konzumlányok nyugati tevékenysége fölött, hiszen segítik a népgazdaságot, valutát termelnek az országnak; amikor bírni kell az italt, csak ne lássák rajtad; amikor fizetéskiegészítésként „népszokássá” válik a közösből lopás; amikor a minisztériumi hivatalnok a Dózsa György-kiállításon a kiegyenesített kaszákat kéri számon a tárlat kurátorán; vagy amikor a rózsadombi elvtársnők azzal dicsekednek, hogy villájukban Széchényi Pál grófi leszármazott törli a port?

Például a Hódiköt vezérigazgató-nője, Rozália, akit 34 évesen, megkérdezése nélkül szemelnek ki arra, hogy tízezer ember sorsáért feleljen, s akivel tönkretett, 45 éves rokkantnyugdíjasként beszélget szövetkezeti lakása viaszosvásznas konyhaasztalánál a szerző.

Vagy Éva, a kozmetikus, aki a szövetkezeti rendszerben nem átallja maszek fürjek tojását kenni az állami vendégek arcára, és aki nemcsak színésznők karbantartója, de az utcán strichelőket is felfrissíti, és vallja, a ráncokból megállapítható a jellem.

És itt van Inci, a 3306. számú szövőnő, a Fehérvári úti tömegszállás lakója, aki társaival 1976-ban már a Nők Lapjához mert fordulni – követelvén a „süketpénznek” nevezett pótlékot, azt a kártérítést, amely egészségkárosodásukért megillette őket.

Megismerhetjük F. Dózsa Katalint, a hazai viselettörténet megalapítóját, aki kijuthatott nyugati szakmai utakra is, ennek dacára „pofázós” karaktere miatt megúszta, hogy a belügyesek megkörnyékezzék.

Ica, az elhíresült rendőrgyilkosság, a „Sós-ügy” vezető vizsgálótisztje maga jelentkezett az újságírónál, hogy tollba mondja életét. Ellentmondásos személyiség bontakozik ki, melyet Kormos Valéria inkább sugall, mintsem minősít: „Egyre kuszábbnak éreztem ezt a nőt.”

A legfelkavaróbb információra – hajnalonta kivégzésekre jár az asszony, majd hazamegy felkelteni és iskolába indítani a gyerekét – olvasói levelek idézésével reflektál: „Hogy egy nő önkéntesen kivégzésekre járjon, annak olyan lelki defektusának kell lennie, amit a gyerekkori élményekkel sem lehet megmagyarázni.”

Kormos Valéria könyvében – melynek címe és borítója is szimbolikus – kicsomagolja a legvidámabb barakk gondosan becsomagolt diktatúráját.

(Kormos Valéria: Álomszövők – Nőnek lenni a Kádár-korban. Szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: B. Varga Judit. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Budapest, 2019. Ára: 3900 forint)