Érdekes következménye volt 9.11-nek, hogy elsőként azonnal Oroszország biztosította támogatásáról az USA-t, és váltak rövid időre sokkal jobbá a kétoldalú kapcsolatok. Először alkalmazták a NATO 5. cikkelyét, vagyis hogy az egyik tagállamot, az USA-t katonai támadás érte.
E helyzetet rendkívül ügyesen kihasználta Kína arra, hogy elítélve az USA elleni támadást, támogatva az USA akcióit Afganisztánban és a térség egyéb államaiban elérje, hogy a Kína északnyugati részén fellobbanó muzulmán, ujgur lázadásokat a Nyugat terrormozgalomként és terrorcselekményként ítélje el. Ezt a kínai politikát megkönnyítette, hogy valóban több száz ujgur csatlakozott a terrorista mozgalmakhoz. Kína számol azzal, hogy ezek a szeparatista csoportok komoly támogatást kapnak a határ túloldalán lévő volt szovjet, muzulmán utódállamoktól. Ugyanakkor a kínai stratégiában e térségnek kiemelkedő szerepe van, hiszen a szárazföldi selyemút ezen a vidéken halad keresztül. Ez többek között autópályát, vasútvonalat és kőolajvezetékeket is jelent.
Az orosz politika ebben a kérdésben, a terrorizmus elleni harcban – részint a saját területén lévő muzulmán kisebbség megmozdulásai miatt – teljes mellszélességgel támogatja Pekinget. Ugyanezt a támogatást várta el saját irányában is. Ezt Pekingtől megkapta, de a washingtoni támogatás csak időleges volt.
Fotó: Reuters
Tibet kérdése alapvetően más jellegű. Ebben a térségben már meghatározó a kínai többség, és a legutóbbi nagyobb szabású felkelést, amely a pekingi olimpiára volt előkészítve, Kína viszonylag gyorsan leverte. Azóta több mint 150 tibeti szerzetes követett el öngyilkosságot, felgyújtotta magát, de ez az alapvető politikai folyamatokat érdemben nem volt képes befolyásolni. A nyugati közhangulatot igen, de ez a „nagypolitikát” kevéssé érdekelte.
