Apolló a szürke zónában

Walid al-Aqqad gázai kertjében korinthoszi oszlopmaradványokat látni. Az épületen belül a bronzkortól az iszlám kalifátusokon át az oszmán, majd a brit uralom idején készült műremekek döbbentik meg az érdeklődőket: több ezer ősi edény, pénzérme és más műtárgy hever a polcokon. Gáza ötezer éves történelmének nyomai ezek, amelyekből egyre kevesebb van.

Magángyűjtemény egy Kan Junisz-i ház pincéjében. Felbecsülhetetlen értékek Fotó: MAJDI FATHI Forrás: Europress/AFP

Az AP hírügynökség beszámolója szerint a Hamász keveset tett a gázai antikvitások védelméért, egyes esetekben aktívan pusztítja őket. 2017-ben a hatóságok jóváhagyásával Tell es-Sakan 4500 éves bronzkori város maradványait dózerolták el, hogy legyen hely a katonai bázis és más építési projektek számára.

Ayman Hassouna, a gázai iszlám egyetem történelem- és régészetprofesszora Izraelt és a Ha­mászt egyaránt azzal vádolja, hogy miattuk maradt védelem nélkül a terület kulturális öröksége. Amikor Izrael évtizedeken keresztül ellenőrzése alatt tartotta Gázát, a régészeti ásatásokból származó tárgyakat lefoglalta, illetve keveset tett a régiségek kereskedelmének megakadályozásáért. A professzor meggyőződése, hogy a palesztin hatóságok sem tartják fontos feladatnak az antik értékek megőrzését, az ősi helyszínek érintetlenül hagyását. A nemtörődömség súlyos következményekkel jár. Ha a megtalálók nem látnak értéket a föld alól előkerült leletben, akkor jobb esetben ott hagyják, olykor elpusztítják a sok ezer éves relikviát. Ha pénzzé tehető valami, akkor nem a régészeti hatósághoz futnak, hanem valamelyik kereskedőnek kínálják fel a portékát. A páratlanul gazdag régészeti örökség egyértelmű haszonélvezői az illegális kereskedők.

Kifosztás, csempészés

– Az antikvitások kifosztása és kereskedelme továbbra is probléma – mondta Heyam al-Bitar.

A minisztérium például csak ez év elején tudta meg, hogy 2016-ban több tucat ókori görög ezüstérmét csempésztek ki Gázából. Nehéz megállítani az efféle kereskedelmet, mert minden titokban zajlik.

Walid al-Aqqad azon kevesek egyike, akik próbálják megőrizni a régiségeket Gázában. Kollekcióját 1975-ben alapozta meg: gyűjtőktől vásárolt, a tengerparti homokban kutakodott, vagy az új építkezéseket járta azért, hogy a homokból kifordított emlékek ne a szemétlerakókba kerüljenek. Jelenleg Kan Junisz városban található háza múzeum, amely iskolai kirándulások célpontja, illetve gyakorta megfordulnak ott történészhallgatók.

– Ezt a múzeumot hihetetlen erőfeszítések árán hoztam létre… Időnként a gyerekeim szájától vontam meg a falatot, hogy megvehessem valamelyik műkincset – mondta al-Aqqad, aki egyike annak az öt magángyűjtőnek, aki a helyi minisztérium engedélyével tart régi korokból származó tárgyakat. A kollekció jelenleg tízezer, akár több ezer éves emlékből áll. Al-Bitar állítja, a minisztérium nyilvántartást vezet az összes magángyűjteményről, hogy megakadályozzák a tárgyak eladását vagy csempészetét. A tulajdonosokat a minisztérium és az Iszlám Egyetem szakemberei készítik fel, hogy miként lehet és kell megőrizni a tárgyakat, illetve helyreállítani például az eltört agyagedényeket. Felvetődik a kérdés, hogy a műkincsek biztonsággal megóvhatók-e magánkézben a jövő számára. A régészeti és a múzeumi szakma régóta arra figyelmeztet, hogy a gázai gyűjtőknél felbecsülhetetlen értékek halmozódtak fel, amelyeket professzionális, intézményi kezelésbe kellene vonni.

A finanszírozási gondokkal küzdő minisztérium 2010-ben múzeumot nyitott az Al Basha Palotában, egy erődben, amelyet a gázai mamlúk uralkodók építettek a XIII. század közepén. A múzeumi kollekció 350-400 darabot számlál, időnként magángyűjteményekből származó darabokat mutatnak be, de mindegyik számára nincs hely. A minisztérium azt tervezi, hogy nemzeti múzeumot épít a térségben előkerült valamennyi régészeti emlék számára, ám ezt a politikai és a gazdasági helyzet jelenleg nem teszi lehetővé.

Közben a restaurátorok azért küzdenek, hogy megmentsék a Gázai övezet két veszélyeztetett örökségét. 1996-ban Dzsabalíjában fedeztek fel egyedülálló, az V. században épült bizánci templomot. Hasonlóan értékes a Gáza városától délre található IV. századi kolostor. A dzsabalíjai templom megtalálása óta folyamatosan romlik. Az időjárás is pusztítja, de az izraeli és palesztin fegyveresek közötti gyakori összecsapások jóval nagyobb csapást jelentenek. Tavaly a francia Première Urgence Internationale civil szervezet a British Council 1,755 millió fontos támogatásával ambiciózus, 26 hónapos programot indított a két hely megmentésére. A fejlesztés részeként védőtetők óvják az emlékeket, homokréteg védi a díszes mozaikpadlókat a további pusztulástól.

Magángyűjtemény egy Kan Junisz-i ház pincéjében. Felbecsülhetetlen értékek
Fotó: Europress/AFP

A BBC a közelmúltban arról írt, hogy a Szíriában és Irakban lelt régiségeket a Facebookon értékesítik, külön hálózat foglalkozik az antik tárgyak adásvételével. A műkincsek felkutatására, értékesítésére szakosodott csoportok tanácsokkal segítik egymást. A közösségi médián keresztül vitatják meg az ősi sírok illegális feltárásának módját. Van, aki folyamatban lévő ásatásokról ír, és a sírok összeomlásának veszélyeire figyelmeztet. Akadnak célzott megrendelések: van, aki az iszlám korból származó kéziratokra nyújtott be igényt. A BBC nyomozásának hatására a Facebook 49 ilyen csoportot tiltott le.

Az angol hírügynökség arra is talált bizonyítékot, hogy az ókori tárgyakat annak ellenére továbbra is csempészik Irakból és Szíriából Törökországba, hogy az Iszlám Államot felszámolták.

– Idén májusban római kori mozaikokat árultak a világhálón – állítja Amr al-Azm régészprofesszor, aki korábban Szíriában dolgozott, jelenleg az Ohióban található Shawnee Állami Egyetem munkatársa. Szintén tavasszal a Szíria északi részén élő egyik facebookos az ősi Palmüra városából származó szoborról tett fel képet, remélve, hogy pillanatok alatt vevőre talál. Ez az a város, ahol az Iszlám Állam fanatikusai módszeresen pusztították az ókori emlékeket. Négy évvel ezelőtt az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) arról számolt be, hogy a dzsihadisták három foglyot a romváros oszlopaihoz kötöztek, majd az emberekkel együtt felrobbantották a műemlékeket.

Dzsihadistákat gazdagítva

– Ha valaki kiás valamit a kertjének a hátsó részéből, és azt pénzzé akarja tenni, de nem ismer műkincskereskedőt, orgazdát, akkor felteszi a leletről készített fotót a Facebookra, és pillanatok alatt kapcsolatba léphet olyan emberekkel, akik hajlandók megvásárolni a portékáját.

A tényleges tranzakciók offline módon, a nyilvánosságot kizárva zajlanak – állítja az Egyesült Államokban élő Amr al-Azm. A Szíriát elhagyó műtárgyak nagyjából hetven százaléka hamis, ám a szemét között nagyon értékes tárgyak is kikerülnek az országból.

A kulturális kincsek egyik kedvelt csempészútvonala – immáron évszázadok óta – Törökországon keresztül vezet. Több millió fontnyi elrabolt műkincs került át Irakból és Szíriából az elmúlt években. A török ​​rendőrség illetékese a BBC-nek azt állította, hogy a határokon szigorú az ellenőrzés, de a csempészek tudják, hogyan játsszák ki a hatóságokat. A háború sújtotta Szíriában a szegény emberek aprópénzért eladták a talált tárgyakat a dzsihadistáknak, akik az UNESCO szerint ipari méretekben fosztogatták az ellenőrzésük alatt álló területeket azért, hogy a műkincsek eladásából (is) finanszírozzák pusztító háborújukat. Akár dollármilliárdokat kereshettek ezzel a módszerrel. A régészek pedig tehetetlenül nézik, ahogy a szemük előtt pusztulnak a történelmi emlékek, az emberiség közös kulturális öröksége.

Pontosan nem lehet tudni, legfeljebb sejteni, hogy hova kerülnek a lopott tárgyak, mivel zömük eltűnik a nyilvánosság elől. Sokatmondó, hogy tavaly a barcelonai rendőrség Egyiptomból származó mozaikokat és szarkofágokat foglalt le. Két műkereskedőt azzal vádoltak meg, hogy szélsőségeseket támogattak volna a műkincsek eladásából. Spanyolország belügyminisztériuma szerint ez volt az első rendőri akció, amelynek az volt a célja, hogy rajtaüssenek azokon a kereskedőkön, akik műkincsek eladásából finanszíroznak terroristacsoportokat.

A rendszer nem működne, ha nem lenne pia­ca a csempészett, a hatóság szeme elől elrejtett kincseknek. De eddig mindig mindennek lett gazdája.