Vádirat vagy népmese?

Egy kétgyermekes, válófélben lévő édesanya nyomtalanul eltűnt otthonról 2014 májusában. Hetekkel később a rendőrök Darnózseli határában emberi maradványokra bukkantak, ekkor terelődött a gyanú a férjre, aki garázsukban húsfeldolgozót működtetett. A hentest azzal vádolják, hogy megölte és feldarabolta feleségét, de a férfit már kétszer felmentette a bíróság. Az ügyben hamarosan jogerős döntés születhet.

N. János a Tatabányai Törvényszék tárgyalótermében, 2019 Fotó: MTI–Bodnár Boglárka

N. János a Tatabányai Törvényszék tárgyalótermében, 2019
Fotó: MTI–Bodnár Boglárka

Az ügyészség végül 2015 októberében emelt vádat, egy évvel később azonban a Tatabányai Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette N. Jánost, akinek a letartóztatását is megszüntették, így szabadon távozhatott a bíróságról. A Győri Ítélőtábla ugyanakkor a felmentő ítéletet megalapozatlanság, valamint az indoklás hiánya miatt hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróságot, amely idén márciusban újra felmentő határozatot hozott. A bíró az indokolásában kifejtette, hogy még az emberölésre sincs bizonyíték, hiszen nem derült ki, hogy a sértett mikor és hogyan vesztette életét. Szabó Ferenc szerint a történet kezdő- és végpontja igazolt, de semmi nem támasztja alá, hogy a vádlott megölte az asszonyt, nem derítették fel ugyanis a halál idejét és okát sem. Az nem tekinthető bizonyítéknak, hogy a vádlottnak lett volna indoka a felesége halálát kívánni – mondta a bíró, hozzáfűzve, hogy az ugyanakkor bebizonyosodott, hogy N. János kétszer nem mondott igazat: valótlanul állította, hogy a gyilkosság időpontjában a testvérénél volt, és az is hazugság volt, hogy nem járt azon a réten, ahol a felesége maradványait megtalálták. A törvényszék bizonyítottnak látta, hogy az anyagmaradványokat a férj szórta ki, a telefonok cellainformációi pedig alátámasztották, hogy a férfi és a nő egy helyen tartózkodott. A bíró azt is elmondta: a vádlott közreműködött a sértett testének megsemmisítésében és maradványainak szétszórásában, de ez önmagában az emberölés vádját nem alapozza meg.

Az ügy másodfokon újra a Győri Ítélőtáblához került, amely a napokban, október 29-én ítéletet hirdethet. Az ügyész perbeszédében kifejtette, más nem követhette el a gyilkosságot, csakis a vádlott, aki a holttestet azért tüntette el, hogy ne legyen bizonyíték a bűnösségére, amelyet szerinte a közvetett bizonyítékok alapján is meg lehet állapítani: N. János és az asszony rossz viszonya, a folyamatban lévő válóper, illetve a férfi indulata a nő felé. Az ügyész szerint az sem mellékes körülmény, hogy az áldozat egészséges volt, így a természetes halál kizárható. Az ügyész nyomatékosította: ha a nő természetes halált halt volna, vagy más ölte volna meg, az a vádlottnak előnyös lett volna, és akkor nem a holttest eltüntetésén gondolkodik, hanem a nyomozók munkáját segítette volna. Mindezek miatt a vádhatóság a lehető legszigorúbb büntetés kiszabását kérte a vádlottra, mert „a test horrorisztikus megsemmisítése gátlástalan, brutális cselekmény volt”. Az ügyész mindezek mellett hozzáfűzte: mivel nem lehet megállapítani, hogyan ölte meg N. János a feleségét, ezért azt indítványozta, halált okozó testi sértésért vonják őt felelősségre.

Jován László, a darnózseli hentes védője ugyanakkor az első fokon eljáró bíróságok döntését dicsérte, hozzátéve, hogy az eljárás során nem találtak ok-okozati kapcsolatot a vádlott és az áldozat halála között, így az ügyvédnek meggyőződése, hogy védencét másodfokon is fel fogják menteni. N. János korábban, még az elsőfokú bíróság előtt, az utolsó szó jogán azt állította: nem ölte meg a feleségét, és nincs miért magyarázkodnia, a vádiratról pedig úgy nyilatkozott, hogy az „magyar népmese 18-as karikával”.

A sértett családját képviselő ügyvéd, Gál András beszédében viszont arra tért ki, hogy a vádlott miért hazudott többször is arról, hol volt a gyilkosság estéjén. Szerinte N. János előre eltervezte a gyilkosságot és azt is, miként fogja megsemmisíteni a bizonyítékokat, ezzel megnehezítve a nyomozást. Az ügyvéd is megjegyezte: van olyan tanú, aki látta, hogyan szórja szét a réten felesége maradványait, ezért szerinte nem kell közvetlen bizonyíték a gyilkosságra, mivel a közvetett bizonyítékok zárt logikai láncolatot alkotnak: bizonyítható ugyanis, hogy a vádlott másfél órán át lesben várakozott a felesége munkahelyénél, majd amikor a sértett hazaindult volna, ő behajtott a parkolóba, és Judit ettől kezdve nem vette fel többé a telefonját. A jogász is megemlítette: a cellainformációk igazolták, hogy aznap este N. János egy helyen volt a sértettel, akinek DNS-ét a rendőrség megtalálta a vádlott csomagtartójában. Gál András abban is biztos, hogy a vádlott szűk családi körének felnőtt tagjai valamilyen módon érintettek az ügyben: a sógor fényképfelvételeket készített a későbbi elkövetés helyszínéről, nővére – többedmagával – alibit próbált igazolni, de egy tanúvallomás alapján arra is fény derült, hogy a terhelt apja már órákkal az elkövetés előtt tudhatott arról, hogy mire készül a fia.