Az arcra esés a helyszínen ér. Munkaanyagról van szó, nem idézhető, nem írhat róla senki, majd hónapok múltán, ha megjelenik valamelyik szakmai folyóiratban. Az első gondolat, hogy a tollammal hasfelmetszést követek el. Hallgatom a hihetetlenül érdekes előadást, de nem írhatok róla, mert még nem jelent meg. Ez olyan, mintha a kőműves nem malterozhatna, a rendőr nem traffipaxozhatna, a tanár nem írathatna dolgozatot. Minden adott, hogy szakmáját művelje, mégsem teheti.
Lerogyva a székre felfogom a meghökkentő eredményeket, következtetéseket. A gutaütés beköszönte előtt kisomfordálok a teremből. Ha tovább maradok, ott pusztulok el, mert mi ilyenek vagyunk: ha valami érdekeset hallunk, elmondjuk.
Ha elmondhatjuk.
