Ez a típus nem tiporja meg a valóban szent hagyományokat, de nem is bálványozza. Elhalad mellettük, nehogy eltérítsék, nehogy megvesztegessék, csak a kalapját emelinti meg, illő tisztelettel. Viszont azonban nem ünnepel kalaplengetve mindent és mindenkit, amit vagy akit Európa fölkapott; de nem is fordít neki tüntetően hátat, mielőtt meg nem győződött volna róla, mit ér nekünk és neki.
Az első típus mindenkor egységes hadsereg volt; még írmagnak ránkmaradt rokkantjai is összetartanak. A második típus csürhében jár, hogy valamiként mégis föltűnjék; másként érdemes sem volna észrevennünk. A harmadik típus minden egyes tagja dühös féltékenységgel látja a másik sikerét, de szívesen köt vele véd- és dac-szövetséget – érdekből. Irodalompolitikáiból és üzletiből. A negyedik típus minden képviselője egyedül jár. Megbecsüli a másikat, de nincs szüksége rá. A közönségre sem, a dicsőségre sem, a tenyeren-hordoztatásra sem. Egyedül csak arra a talapzatra, a melyet maga taposott magának és a melyen, a maga lábán, rendíthetetlenül áll.
*
Százan mesterkednek azon, hogy becsempésszenek bennünket a kultúrált nyugat nemzetei közé. És „nyugaton” mégis csak jöttment vendégként tűrik meg azt a néhány közepes talentumot, a melynek sikerült holmi klikk taktikával odafurakodnia. De ha terem egyszer valamikor ezen a földön még néhány nagy magyar lángész, aki előtt leborul Európa: akkor majd hirtelen kiderül, hogy Magyarország is „nyugaton” van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!