Megadták a módját. Miután Erkel Ferenc igazgató úr megtartotta ünnepi megnyitó beszédét (az elnöknek kinevezett Liszt Ferenc ekkor még Itáliában maradt), a zongorához ült, és kíséretével Maleczky-Ellinger Jozefa két dalt énekelt. Ezután Johann Dubez két Liszt-művet adott elő hárfán, majd ismét énekszó következett, Ódry Lehel Ábrányi egy költeményét szólaltatta meg. Végül Volkmann Róbert Romanze című kompozícióját játszotta gordonkán Hermann Rudolf. A műsort kórusművek színesítették. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia 1875. november 14-én nyílt meg ezzel a hangversennyel, és másnap öt tanárral és 38 növendékkel kezdődött meg az oktatás a Hal tér 4. számú ház 2. emeletén. Egy félév tíz forintba került a diákok számára.
A Zeneakadémia (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) ma is ünnepelt, a 144. születésnapon. Nem is akárhogyan! S bár nem kerek az évforduló, vagy tán éppen ezért, jó volt átélni, érezni a Liszt Ferenc téri szecessziós palota falai között, hogy mindenkinek – tanároknak, hallgatóknak, közönségnek – mennyire fontos az emlékezés, a gyökerek ápolása, a főhajtás a tiszteletre méltó elődök előtt, a beléjük való kapaszkodás, a megtett út Liszttől és Erkeltől Dohnányin át Bartókig és Kodályig, vagy akár Kocsis Zoltánig. Az értékek és a sajátos hagyományok képviselete, továbbvitele.
A Zeneakadémiának lelke van, aki belép a kapuján, találkozik vele, a különleges atmoszférával, amely rabul ejti. Hajdan hamar Európa egyik legjelentősebb zeneoktatási intézményévé vált, és ma is őrzi tekintélyét, a magyar kultúra messzire fénylő csillaga. Kettős egységben, rendkívül gazdag, színes, világsztárokat felvonultató hangversenyélettel és magas színvonalú oktatással, rangos zenei versenyekkel. Olyan páratlan nemzeti kincs, amelyet minden körülmények között őriznünk és fejlesztenünk kell. Törekvéseit, önállóságát, szellemi és művészi építkezéseit, mindennapi életét támogatni. Erős vár. Nem csupán egy a sok hazai művészeti-oktatási intézmény között, hanem „a” Zeneakadémia, ha tetszik, csupa nagybetűvel. Rajongunk érte, szeretjük, mert méltó a szeretetre és az elismerésre.
