Macskadublőr

Pszichológusok szerint a közösségi média használata ma már annyira életünk része, hogy automatikusan osztjuk meg a velünk történteket, nem gondolván az események következményeire.

Egy túlsúlyos macska esete kavarta fel a napokban az orosz média világát. Történt ugyanis, hogy Mihail Galin Rigából Vlagyivosztokba szeretett volna utazni. Megállt Moszkvában, ahol az Aeroflot check-in pultjánál közölték vele, hogy mivel kedvence, Viktor tízkilós, a gép gyomrában kell utaznia, hiszen – a kézicsomag méretezéséhez hasonlóan – csak maximum nyolckilós állatok vihetők fel az utastérbe. Mihail könyörgött a reptéri alkalmazottnak, hogy értse meg, szegény Viktor „nem élné túl a nyolcórás utat”, de legalábbis „egész életében rémálmoktól szenvedne”, ám az hajthatatlan volt. A szabály az szabály.

Mihail erre, köszönte szépen, nem csekkolt be, inkább átíratta jegyét egy másnapi vlagyivosztoki járatra. Majd barátai és a közösségi média segítségével keresett egy Viktorhoz hasonló cicát. Néhány óra alatt rátalált Pheobe-re, aki mindössze hét kilót nyomott, és így a másnapi csekkolásnál gond nélkül megkaphatta beszállókártyáját. Pheobe-t a biztonsági ellenőrzés előtt Mihail visszaadta gondos moszkvai gazdáinak, majd Viktorral utazott Vlagyivosztokba. Business classon persze, hiszen egy úri macska nem dughatja másba az orrát, csakis pezsgőbe. Az esetről készült képet is megosztotta Mihail, hozzátéve, milyen ügyesen cselezte ki az Aeroflot szabályait.

Legalábbis ezt hitte. A légitársaság ugyanis a poszt és az ezt követő médiaérdeklődés kapcsán elemezte a biztonsági felvételeket, majd kizárta törzsutasprogramjából a férfit, és törölte eddig gyűjtött összes hűségpontját. A gyakran utazó Mihail így több ezer eurót érő törzsutaspontot vesztett el. Az eset azóta lázban tartja az orosz médiát. Jó fej gazdi volt Mihail, hogy megszegte a szabályokat kedvence kedvéért? Tényleg lelki sérülést okoz a kisállatoknak a légi szállítás? Egyáltalán helyes dolog-e szabályt szegni? Jogos a retorzió? És főleg: hogy lehet valaki olyan hülye, hogy kiposztol egy szabályszegést a netre?

Pszichológusok szerint a közösségi média használata ma már annyira életünk része, hogy automatikusan osztjuk meg a velünk történteket, nem gondolván az események következményeire. Néhány éve egy német kutatás mutatta meg valójában, mennyi információt közlünk a világgal. A résztvevőknek azt mondták a kutatás szervezői, hogy egy valóságshow orákulumját tesztelik, és ellenőrizzék, mennyire mond igazat a látó. Aki pedig elkezdte: „két hónapja tönkrementél, és az utolsó filléredet egy karibi útra költötted”, „síeléskor eltörted a lábad, mert részegen nekimentél egy fának”, „szerelmi bánatodban mindennap megnézed a Hamupipőkét”. A résztvevők ámuldoztak, hogy milyen zseniális orákulum fog szerepelni a show-ban, akinek minden szava tényleg megtörtént. Majd fellebbent a függöny, és kiderült, hogy az orákulum fülesen kapta az információkat, amelyeket a közösségi médiát olvasó segítők súgtak a fülére. Csak a Facebookra 600 terabyte-nyi adat érkezik be naponta, ami 193 millió Háború és békének felel meg, de ha a leghosszabb, hétórás feldolgozását vesszük, akkor is 75 ezer filmnek.

Ami pedig a netre kerül, azt már törölni nem lehet. És a legjobb eset, ha csak a törzsutaspontjaink bánják!