Szingapúr, a sikersztori

Li Kuan Ju volt az a szingapúri politikus, aki az egykori halászfaluból létrehozta a világ egyik legmodernebb államát.

Madárdalverseny Szingapúrban. Szárnyaló gazdaság Fotó: Edgar Su Forrás: Reuters

Amikor valamelyik angolszász nagyhatalom kémtevékenységet folytatott, és megpróbált szingapúri embereket beszervezni, az eseteket nyilvánosságra hozták, és ez a nemrég született miniállam nyíltan vállalta a nyugati diplomaták nyilvános kiutasítását az országból.

Mivel az ország lakóinak döntő többsége kínai származású volt, vita alakult ki arról, hogy a hivatalos nyelv a többségi kínai vagy pedig a kisebbségi maláj nyelv legyen-e. A szingapúri vezetés hitet tett amellett, hogy az ország hivatalos nyelve az angol legyen. A lakosság egésze megtanulta az angolt, de nagy hangsúlyt fektettek második nyelvként a kínai oktatására is.

A délkelet-ázsiai sikerországok (ASEAN) mindegyike a gyors felfutás után valahol megtorpant. Szingapúr nem. A modern Szingapúr történelmén ugyanis végigvonul az elvárás, hogy a legfontosabb kritérium a feddhetetlenség legyen.

A vezetés vállalta, hogy az ellenük irányuló megalapozatlan újságcikkek esetén – származzanak azok belföldi lapokból vagy a világ legjelentősebb orgánumaiból – nyilvános sajtópert indít. Ezek mindegyikét megnyerte Szingapúr. Mára már sokkal óvatosabb a sajtó a bírálatokkal.

Nagy-Britannia kivonulása után is baráti hatalom maradt. Indonézia néhány év leforgása alatt ellenségből baráttá vált. Az indonéz elnök a szingapúri miniszterelnökkel történt egyik találkozóján úgy jellemezte a hazáját, hogy az első indonéz elnök, Szukarno nőbolond volt, a második, Szuharto pénzbolond, a harmadik, azaz ő pedig egyszerűen csak bolond.

Szingapúr végig elvi politikát folytatott. Ez jellemezte kapcsolatait a saját térségében és a nagyvilágban. Mindig kiállt az Egyesült Államok délkelet-ázsiai szerepvállalása mellett, mert hitt abban, hogy az USA – minden problémája ellenére – a szabadságot képviseli a kommunizmussal szemben. Elítélték Vietnam agresszív politikáját Délkelet-Ázsiában. Amikor Kelet-Ázsia gazdasági válságba került 1997 és 1999 között, Szingapúr volt az egyetlen állam, amelyik ebből sikeres gazdasági stratégiájának köszönhetően kimaradt.

Az ország sikerként élte meg a Szovjetuniónak mint kommunista hatalomnak az összeomlását és azt, hogy mind az Egyesült Államok, mind a Kínai Népköztársaság a hidegháború vége után új stratégiát alakított ki.

A kis Szingapúr vezetése világpolitikát folytatott. Rusk amerikai külügyminiszter bocsánatot kért a korábbi kémkedésért, és Li Kuan Ju eljutott oda, hogy partnere lett a világ legfontosabb vezetőinek. Rendszeresen tárgyalt a legfelsőbb amerikai vezetőkkel, beleértve az elnököket is, a szovjet miniszterelnökökkel és a kínai felső vezetéssel. Fogadta őt a japán császár, és a szingapúri vezető visszaemlékezett arra, hogy a második világháborúban állandóan meg kellett hajolnia a császár fényképe előtt.

Madárdalverseny Szingapúrban. Szárnyaló gazdaság
Fotó: Reuters

Rendkívül megértő Kínával kapcsolatban, de elmondja, hogy a Pekingen kívüli Kína mennyire más, mint a főváros. A kínai vezetés rendszeresen felkérte, hogy tegyen vasúton körutakat Kínában, és mondja el kritikus véleményét. Li Kuan Ju azon kevés politikusok közé tartozott, akik egyetértettek a kínai vezetéssel abban, hogy a Tienanmen téri diáklázadás letörése szükségszerű volt, mert egyébként veszélybe került volna az egységes Kína.

Ez a kitörés, amelyet nevezhetünk szingapúri útnak, egyedülálló. India a függetlenség elérése után belső válságba süllyedt, szembekerült Kínával és Pakisztánnal, és a fejlődése meg sem közelítette Szingapúrét.

Vietnam az USA ellen vívott sikeres háború után megpróbálta elfoglalni az Indokínai-félszigetet, szembekerült Kínával, és a két fél között durva katonai összecsapásokra került sor. Korea nem tudta a megosztottságot áthidalni, és amíg Észak-Koreában egyszemélyi diktatúra volt, addig Dél-Koreában általánossá vált a korrupció.

Kína a Teng által elkezdett sikeres gazdaságpolitika után szembekerült valamennyi szomszédjával, és az USA stratégiai alapvetése az, hogy a Szovjetunió szétesése után alapvető cél Kína meggyengítése.

Li Kuan Ju 1990-ben visszavonult a miniszterelnöki tisztségből. Ekkor 67 éves volt. A térségben senki nem értette meg döntését, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy a hatalmat át kell adni a fiataloknak. Megkérdezte minisztertársait, hogy ki legyen az utód, és akit javasoltak, azt nevezte ki. Az új miniszterelnök, Go sikeres politikát folytatott. Az adókat tovább csökkentette, és az ország felvirágzása folytatódott.

Szingapúr a világ egyetlen országa volt, ahol törvény írta elő, hogy a diplomás fiatal férfiak csak diplomás lányokat vehetnek el feleségül. Ez azt a történelmi hagyományt szüntette meg, hogy a házasságban férfiuralom legyen, és a nők alárendelt szerepben éljenek. Ez a politika is sikeres lett.

Li Kuan Ju 31 éven keresztül volt miniszterelnök. Az általa létrehozott párt, a Népi Akciópárt mindig abszolút többséget kapott. Az országban az életszínvonal a miniszterelnöksége alatt a sokszorosára növekedett. 1959-ben, miniszterelnöksége kezdetén az egy főre jutó GDP 400 USA-dollár volt, 1990-re ez 12 200 dollárra nőtt, 1999-re elérte a 22 ezer dollárt.

Az ország 146 év brit gyarmatosítás után, a függetlenség kivívását követően csodákra volt képes.

A sikertörténet a szorgalmas munka eredményeként ma is folytatódik.