A helyszínen kell felvenni a harcot – ezt jól érezte François Hollande előző elnök is, aki igent mondott a mali beavatkozásra. Gondolatmenete ez volt: az európai országok határaitól minél távolabb kell megállítani a radikális iszlámot. Reménykedett, osztja majd ezt az Európai Unió is, a költségekben is részt vesz, azonban csalatkoznia kellett. Kisebb egységek vannak jelen az unió némely országából. A válság láttán az előző uniós vezetés meghátrált, inkább azzal törődött, hogy minél több migránst engedjen át határain.

Fotó: REUTERS/Benoit Tessier
A 2014-ben indult Barkhane hadművelet vegyes megítélést kapott. A feladata az, hogy feltartóztassa a dzsihadizmus terjedését a térségben. A Serval sikeresen ellenállt az iszlamistáknak, de nem hozta el a békét Maliban. Az al-Kaida magrebi szárnya tett szert az ország északi részén erős befolyásra, és ne feledkezzünk el az Iszlám Állam hazatérő katonáiról sem. A megfigyelők szerint a fegyveres iszlamisták száma tízezer alatt maradhat a majd 20 milliós Maliban. Kevés ahhoz a francia kontingens száma, hogy a 13 Magyarországnyi országban ellássa feladatát: a terroristák felderítését, elfogását, megsemmisítését.
A középső és különösen az északi részben összpontosulnak az iszlám lázadók. De ha így minősítjük őket, akkor lehet, hogy nagyot tévedünk, ugyanis vannak köztük különböző etnikumok harcosai, akik nem értenek egyet a kormány központosító törekvéseivel, például a tuaregek. De családok, klánok, faluközösségek fegyvert fogó embereit is megtalálhatjuk köztük, ők csak a maguk védelmét akarják biztosítani. Szövetséget kötnek bárkivel, legyen az iszlamista vagy bármilyen nemzetiségű csoport, aki jelenleg biztosítani tudja a létezésüket.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!