Gázkamra

Késő ősszel, tél elején India fővárosa, a húszmilliós Újdelhi szürke kabátba bújik, valósággal fuldoklik a szmogtól. A nagyvárosok között lég­szennyezésben világelső. Mennyibe kerül a földrésznyi országnak, hogy ennyire rossz a levegője?

Járókelő Újdelhi szmogfelhőjében. Egyre több az 55 év alatti tüdőrákos beteg Fotó: REUTERS/Adnan Abidi

Újdelhi körzetében, ahol 11 millió gépjármű közlekedik, ha szükséges, fokozatosan bevezetik az egyik nap páros, míg másnap a páratlan rendszámú személygépkocsik használatát. A dízel-teherautókat is kitilthatják időszakosan. Ha kell, iskolaszünetet rendelnek el, az idén ez meg is történt. Kérik a lakosságot, hogy a fűtésre ne használjon fel válogatás nélkül minden ház körül fellelhető anyagot, de hiába. Ötmillió szájmaszkot osztottak ki, az indiaiak ezt sem veszik komolyan – a média ezt is eltúlozza, mondják –, csak elvétve lehet látni olyat, aki használja is.

Járókelő Újdelhi szmogfelhőjében. Egyre több az 55 év alatti tüdőrákos beteg
Fotó: REUTERS/Adnan Abidi

Van azonban más baj is. Az Újdelhi környéki szénerőművek is rontják a levegő tisztaságát, de a tarlóégetés jelenti az igazi gondot. Ősszel, tél elején gyújtják fel a főváros környékén lévő mezőgazdasági területeket, hogy megtisztítsák, fertőtlenítsék az új vetés előtt. A NASA fotóin jól látható az indiai fővárostól északnyugatra elterülő Pandzsáb állam, ahol ebben az időszakban mindent vastag füst borít. A lehűlő levegő, a szélcsend miatt alakul ki Újdelhiben a „gázkamra” – ezt a minősítést használják a helyiek az állapotok jellemzésére. A Modi-kormány 50-80 százalékos állami támogatást nyújt azoknak a gazdáknak, akik a tarlóégetés helyett gépekkel perzselik fel a földet. De ha a szerencsés földművelő nyer a pályázaton, akkor is mintegy 2000–4500 eurót be kell tennie a gépvásárlásba. Indiában ez az összeg is nagy pénz. Nem egyszerűbb felégetni a tarlót? A támogatás egyébként korrupciós csatornákon szinte nyomtalanul eltűnik.

Egy bombayi egyetem kutatása rámutatott, hogy az újdelhi légszennyeződésben majd ötvenezer ember hal meg évente. Az erre fordított orvosi kezelések költsége évi 6,3 milliárd dollár. A The Lancet orvostudományi hetilap egész Indiában 1,2 millió főre teszi azoknak a számát, akik évente légzőszervi betegségben, tüdőbajban és rákban pusztulnak el. Évről évre több a tüdőrákos beteg, ráadásul nagy részük 55 év alatti. A gyermekek és idősek főként légzőszervi panaszokkal érkeznek a doktorokhoz. „Mi az első, amit tanácsolnak a betegeknek?” – tette fel a kérdést egy indiai lap az egyetem professzorának. „Az, hogy hagyják el Delhit” – szólt a tömör válasz.

A Világbank három évvel ezelőtt készült jelentésében felhívja a figyelmet: India gazdaságának évi 560 milliárd dollárról kell lemondania, mégpedig a kiesett munkaidő és a gyógykezelések miatt, de az elmaradt külföldi beruházásokat is ide lehet számolni. A környezeti állapotok eltántorítják a befektetőket. A kiesés az ország nemzeti jövedelmének 8-10 százaléka közt lehet, ami határozottan gátolja a fejlődést.

A levegő minősége világprobléma, ez nem csak Indiát érinti. A WHO szerint több millió asztmás beteg gyermek jelenik meg világszerte az orvosoknál. Ha megnézzük a különösen légszennyezett vidékeket, kiderül, az indiai nagyvárosok mellett a pakisztáni, kínai, bangladesi, nigériai települések vannak a legveszélyeztetettebb helyzetben. Mind feltörekvő gazdaságú ország, ahol nem fontos a környezetvédelem, vagy nem jut rá pénz. A százas világlistán csupán egy európai város található, a bulgáriai Pernik (30 kilométerre Szófiától). A párizsi metró levegője is harmincszor szennyezettebb, mint a városé. Előfordul, hogy zárt, szellőzetlen közegben kétszer-ötször nagyobb a légszennyeződés mértéke, mint a szabad levegőn. A városlakók napi tevékenységének nyolcvan százaléka pedig szobákban, irodákban zajlik, és nem a szabadban. Lassan sehol nem leszünk biztonságban.