Róma hét zarándoktemploma között a Santa Maria Maggiore különleges helyet foglal el. Az Esquilinus-dombon épült bazilika a legenda szerint két római álmának és egy csodálatos természeti jelenségnek a következménye. Libériusz pápa és Giovanni ugyanazt a látomást látta: a Boldogságos Szűz azt kérte tőlük, hogy azon a helyen, ahol másnap hó fog esni, emeljenek templomot. Mindez 365-ben történt, de Róma legforróbb időszakában, augusztus 5-én. Az Esquilinus-dombot reggelre hó borította. Legalábbis a legenda szerint.
A valóságban azonban csaknem száz évvel később épült a templom, amint az a diadalív feliratából is látszik: Sixtus püspök az Isten népének. A bazilikát III. Szixtusz pápa emeltette a 431-es efezusi zsinat emlékére, ahol Máriát Theotokosznak, Istenanyának nyilvánították, szemben Nesztoriosz tanításával, aki szerint csak Krisztotokosz a Szent Szűz.
Ennek megfelelően a nagyobbik Szűz Mária-templom díszei és ereklyéi közül nem egy emlékeztet Jézus édesanyjára. A diadalíven egy ismeretlen V. századi mozaikművész Mária egész életét megörökítette, többek között azt a jelenetet is, amikor Szent Józsefnek az angyal álmában megparancsolja: vedd a gyermeket és anyját, és fuss velük Egyiptomba! Az ereklyék közül kiemelkedően fontos a szentély mellett baloldalt lévő Borghese-kápolna kegyképe, a Salus Populi Romani, a római nép üdvössége. A képen rendkívül előkelő, kissé tartózkodó, bizánci viseletben lévő Szűzanyát látunk, karján a Kisjézussal.
Az írásos formában a VI. századig nyúló hagyomány szerint ez az a kép, amelyet a görög származású orvos és festő, Szent Lukács evangélista készített a Szűzanyáról. Az ikon az V. század közepén került Jeruzsálemből Konstantinápolyba, de a VI. században már a római Santa Maria Antiquában, a város legrégebbi Szűz Mária-templomában tisztelték. Innen vitte 590-ben, a pestis idején Nagy Szent Gergely pápa engesztelő körmenetben a Szent Péter-bazilikába, s az út során Hadrianus mauzóleuma tetején Szent Mihály arkangyal jelent meg, kardját hüvelyébe lökvén jelezte: a járványnak vége. Az Odigitria a római szenátus rendeletére került a Santa Maria Maggiore-bazilikába.