Kiegyezés

2019. 12. 09. 14:57
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szinte nincs olyan esti híradó, amelyik ne számolna be egy hurrikán, árvíz vagy földcsuszamlás szörnyűségeiről, ha jut még hely az aktuális terrorcselekmény vagy közlekedési baleset képei mellett. A riasztó látvány bőséges alapanyagot szolgáltat az ismeretterjesztő irodalomban is burjánzó katasztrófa-előrejelzéshez, mely szerint elviselhetetlenül forróvá válik az éghajlat, és kiszárad a föld az Egyenlítő mentén, miközben pusztító esőzések és szélviharok keserítik a tengerek által elárasztott vidékről északra, illetve délre menekülő tömegek életét, hogy aztán állandósuló éhezés sújtsa a Föld lakóit. Latolgathatjuk, mi köze a globális hőmérséklet-emelkedésnek a pusztító időjárási katasztrófákhoz, és mennyiben felelős ezért az emberiség, de kezdhetnénk akár magunkon is a környezetvédelmet. Ha már a természet részei vagyunk. Ha még a természet részei vagyunk. Vagy kínos ezt így felemlegetni, könnyebb lenne hűvös távolságtartással szemlélni, mit tartogat a jövő? De hát a Földön élünk, rajta és belőle. Testünk ráadásul – akár a Föld – ökológiai rendszer, különféle szerveződések és kölcsönhatások együttese. Mi minden él bennünk? Miféle tenyészetnek vagyunk az otthona? Jó és rossz baktériumoknak, gombáknak – ha megfelelő a „lakóközösség” aránya, azt nevezzük egészségnek, mondjuk is elégedetten, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogy egyensúlyban van a szervezetünk. És ha netán fintorognánk a bennünk élő parazitákon, akkor mit szóljon otthonunk, a Föld? Hát csoda, ha időnként tudtunkra adja, hogy füstölő, bűzlő terheit ledobná a hátáról?!

Az emberi test hihetetlenül változatos, baktériumokból, állati egysejtűekből, gombákból és vírusokból álló nyüzsgő kavalkád otthona. A lakók persze nem feltétlenül keresik a kedvünket, egyesek inkább kihasználnak bennünket – ezek a kórokozók –, ám a túlnyomó többséggel békés és mindkét fél számára gyümölcsöző az együttélés. Egészségünket a jó baktériumok is biztosítják, ha megbillenne belső egyensúlyunk, tudjuk: jó baci a gyógyszertárban is kapható műanyag ampullában, vagy kefirt is ihatunk, ha nem szeretnénk, hogy elszaporodjanak szervezetünkben a gombák. Törekszünk tehát a boldog szimbiózisra, ahogy a Föld is törekszik arra, hogy ne hordozzon parazitákat a testén. És hozzánk hasonlóan képes a megújulásra! A sebek behegednek, és úgy tűnik, a sarkok fölötti ózonréteg is regenerálódik. De ez odafigyelés nélkül nem megy. Az előrejelzések szerint szemléletváltás hiányában ökológiai katasztrófa és társadalmi összeomlás vár ránk: ha nem mérsékeljük a fogyasztást, 2100-ra 250-300 millió embernek kell elhagynia szülőföldjét.

A teremtéskor biztosan megvolt még a kert. De a kiűzetés után is megmaradt a föld, s ha mára ki is van zsigerelve, tápanyagtartalma feljavítható. A Biblia ugyan sehol nem írja, hogy együnk sok céklát, piros gyümölcsöt, ropogtassunk nyers répát – talán vélelmezi, megvan a magunkhoz való eszünk –, csak annyit, hogy a test a lélek temploma. Nekünk kell fitten, tisztán tartani, meghallani az igényeit, észrevenni, mire van szüksége, és úgy rendezni, hogy egyensúlyban maradjon. Ha ezzel megvagyunk, utána bizonyára másként tekintünk tágabb környezetünkre, időnk sem lesz annyi fölösleget venni és kidobni, talán rádöbbenünk, mennyi mindent gyártunk, amivel csak szaporítjuk a szemetet.

A szomszéd – igen, ő az, akinek zöldebb a kertje, de legalábbis rendezettebb – gyomirtóval „kezeli” a gazt. Praktikusan, gyorsan végez. Hogy aztán hova csorog a méreg, kinek kerül bele a levesébe? Miközben egyezkedünk (hosszan, mérlegelve a motivációkat), azon gondolkodom, ki kellene végre egyezni a természettel. Lehet, hogy több lesz a tarack, de hát mindennek megvan az ára. Most advent van, várjuk az új élet születését. Lelki szemeim előtt megjelenik, ahogyan a gyermek elhagyja anyja testét, és rábízza magát egy nagyobb organizmusra: az anyaföldre. A paradicsomi kert ugyan elvész, de az érkező gyermek pontosan tudja, mi kell neki, mennyi, és csak annyit vesz el, se többet, se kevesebbet. Segíthet nekünk is, hogy rálássunk, mi táplálja a testünk, és mi az, ami rombolja, hogyan építsük fel és őrizzük meg a lélek templomát.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.