Szinte nincs olyan esti híradó, amelyik ne számolna be egy hurrikán, árvíz vagy földcsuszamlás szörnyűségeiről, ha jut még hely az aktuális terrorcselekmény vagy közlekedési baleset képei mellett. A riasztó látvány bőséges alapanyagot szolgáltat az ismeretterjesztő irodalomban is burjánzó katasztrófa-előrejelzéshez, mely szerint elviselhetetlenül forróvá válik az éghajlat, és kiszárad a föld az Egyenlítő mentén, miközben pusztító esőzések és szélviharok keserítik a tengerek által elárasztott vidékről északra, illetve délre menekülő tömegek életét, hogy aztán állandósuló éhezés sújtsa a Föld lakóit. Latolgathatjuk, mi köze a globális hőmérséklet-emelkedésnek a pusztító időjárási katasztrófákhoz, és mennyiben felelős ezért az emberiség, de kezdhetnénk akár magunkon is a környezetvédelmet. Ha már a természet részei vagyunk. Ha még a természet részei vagyunk. Vagy kínos ezt így felemlegetni, könnyebb lenne hűvös távolságtartással szemlélni, mit tartogat a jövő? De hát a Földön élünk, rajta és belőle. Testünk ráadásul – akár a Föld – ökológiai rendszer, különféle szerveződések és kölcsönhatások együttese. Mi minden él bennünk? Miféle tenyészetnek vagyunk az otthona? Jó és rossz baktériumoknak, gombáknak – ha megfelelő a „lakóközösség” aránya, azt nevezzük egészségnek, mondjuk is elégedetten, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogy egyensúlyban van a szervezetünk. És ha netán fintorognánk a bennünk élő parazitákon, akkor mit szóljon otthonunk, a Föld? Hát csoda, ha időnként tudtunkra adja, hogy füstölő, bűzlő terheit ledobná a hátáról?!
Az emberi test hihetetlenül változatos, baktériumokból, állati egysejtűekből, gombákból és vírusokból álló nyüzsgő kavalkád otthona. A lakók persze nem feltétlenül keresik a kedvünket, egyesek inkább kihasználnak bennünket – ezek a kórokozók –, ám a túlnyomó többséggel békés és mindkét fél számára gyümölcsöző az együttélés. Egészségünket a jó baktériumok is biztosítják, ha megbillenne belső egyensúlyunk, tudjuk: jó baci a gyógyszertárban is kapható műanyag ampullában, vagy kefirt is ihatunk, ha nem szeretnénk, hogy elszaporodjanak szervezetünkben a gombák. Törekszünk tehát a boldog szimbiózisra, ahogy a Föld is törekszik arra, hogy ne hordozzon parazitákat a testén. És hozzánk hasonlóan képes a megújulásra! A sebek behegednek, és úgy tűnik, a sarkok fölötti ózonréteg is regenerálódik. De ez odafigyelés nélkül nem megy. Az előrejelzések szerint szemléletváltás hiányában ökológiai katasztrófa és társadalmi összeomlás vár ránk: ha nem mérsékeljük a fogyasztást, 2100-ra 250-300 millió embernek kell elhagynia szülőföldjét.