A hatvanas évek elején még kicsit olyan volt a pesti Népszínház utca és környéke, mint egy falu, amely véletlenül a város közepébe nőtt. Mi, környékbeliek ismertük egymást, a gyerekbandák számontartották a helyeket: a Köztársaság tér a miénk, ott pár forintért órákra lehetett biciklit kölcsönözni, a Mátyás tér kerülendő, mert ott vaduló hordák uralkodnak. A bűnös hírű Rákóczi tér viszont nem volt érdekes, ott csak „rossz lányok” flangálnak, és rosszarcú felnőttek néznek csúnyán.
Karácsony a pokol közepén
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész ember maradt a pokol közepén is.