Metaforikus összetételek természetesen a szépirodalom nyelvében is megjelentek már korábban is. Nem is ironikus, hanem gúnyos, expresszív összetételeket alkalmaz Szabó Dezső Az elsodort falu című regényében. Az író szókimondásánál csak a nyelvi fantáziája nagyobb. Mivel teljesen alkalmi, stilisztikai neologizmusokat gyártott, csak mondatban értelmezhetők: „…a felhízott börzepecér vastag ajkán kihízott a megindult föld biztonsága.” „Nem lehetett úgy hozzáérni, hogy elv, igazság és teória ne freccsenjen ki belőle, valóságos elvgörény volt.”
„A lobogó elvkancák irigy nőcskékbe hullottak.” „…s csak hitvány elvkukacok mozogtak bennük.” „Miklós megvetette ezt az érdekbogarat…” „…magában kérdezte, szerette-e egyáltalán ezt az egyszerű kanbogárkát.”
„A három jelölt közül hol az egyik, hol a másik rándult le, s nyomukban új tajtékzással viharzott fel a néppocsolya.” Izmos szavak, kemények.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!