Second hand reggeli

Valószínűleg keveseknek jut eszébe, hogy a helyi hotelekbe menjenek reggeliért. Úgy, ahogy a budapestiek töredéke járhat a Marriottba reggelizni, Brüsszelben sem szokványos, ha az ember bejelenti: ő ma a főtérhez közeli Novotel hotelbe vagy az uniós berkekben közkedvelt Thon Hotelbe tér be a nap legfontosabb étkezéséért. Elsőre ezért is tűnt furcsának, amikor a húszas éveikben járó belga barátok egy része bemutatott a Ne hagyd, hogy kárba menjen (Too good to go) nevű applikációnak. Az eredetileg brit okostelefonos alkalmazás nem a narcisztikus embereknek készült, hanem azoknak, akik tenni szeretnének az élelmiszer-pazarlás ellen. Mindezt fiatalos, modern és meglehetősen élvezetes módon.

A Too good to go úgy működik, mint bármely más online ételfutár: kiválaszthatjuk, hogy honnan és mennyiért szeretnénk vásárolni.

A történetben az a csavar, hogy végül olyan ételeket és élelmiszereket kapunk kézhez, amelyeket a kiválasztott étterem, hotel vagy szupermarket nem adott el aznap. Természetesen nem lejárt szavatosságú termékekről vagy mások maradékáról van szó. Az alkalmazás készítői „csupán” azt szerették volna elkerülni, hogy még teljesen érintetlen ételek vesszenek kárba. Így történhet meg, hogy a brüsszeli árakhoz képest nevetségesen olcsón rendelhetünk a már említett, egyébként közepesen drága hotelekből vagy éttermekből. Pár szupermarketlánc szintén szerepel a helyszínek között, de talán nem tévedés, hogy az alkalmazás használóinak a zöme olyan helyekről rendel, ahova egyébként nem jár.

A Too good to go egy másik pozitívuma, hogy előcsalogatja a gyereket a felnőttekből: nem lehet ugyanis előre tudni, hogy a kézhez kapott csomagban pontosan mi van. A „Kinder-tojás” taktika nagyon is működőképes: a reggelit ajánló helyek esetében például kifejezetten élvezetes próbálgatni, hogy a brüsszeli Hilton Garden vagy a Thon tesz-e több gyümölcsöt vagy croissant-t az uzsicsomagunkba. A népszerűbb étel-újrahasznosítók ugyanis nem spórolnak a péksüteményekkel. Az alkalmazás pedig azt is jelzi, hogy az adott csomag tartalmát „újan” mennyi pénzért vásárolnánk meg. Az esetek többségében kijelenthetjük, hogy a teljes ár töredékéért – körülbelül ötödéért-hatodáért – jutunk a second hand ételekhez.

Az alkalmazás eddig a világ 14 országában működik – több-kevesebb sikerrel. Tizennyolcmillió ember például már telepítette telefonjára az applikációt, ami kifejezetten magas adat, de ha a zöldmozgalomban egyébként élen járó Brüsszelt nézzük, itt mégsem annyira népszerű az okos-ételmegosztás. „Ez egy felszínes világ!” – ezt az emlegetett Novotel hotelben válaszolják kérdésemre, amikor a Too good to go-s eladások számáról érdeklődöm. A recepciós csalódottan mondja el, hogy ők mindössze két-három reggelicsomagot adnak el naponta, így esetükben aztán tényleg gyerekcipőben jár az ételpazarlás elleni fellépés.

Épp vasárnap kora délután térek be a hotelbe, így azt is láthatom, ahogy a büféasztalok még órákkal a reggeli után is roskadoznak – az egyébként friss – bagettől, sajttól és gyümölcstől. Számomra is elkészítenek tehát egy Too good to go csomagot, amelyet „szakszerűen”, papírtáskában, műanyag evőeszközök híján kapok meg. Még fel is hívják a figyelmet arra, hogy az efféle ételmegosztásnak kizárólag akkor van értelme, ha magammal hozok egy papírtáskát vagy műanyag dobozt, így nekik nem kell nejlonzacskót használniuk a csomagoláshoz. A hotelben azt is megtudom, hogy a napi két-három vásárló is hozzám hasonló fiatal, és akadnak olyanok is, akik nem maguknak, hanem hajléktalanoknak vásárolják az ételt. Így kerül a sokcsillagos hotelek élelmiszer-maradéka a környék utcáira.

Hogy ne fizetés nélkül hozzam el a csomagomat, gyorsan belépek az applikációba, és gyakorlatilag két kattintással kifizetem az öt eurót az összetákolt reggeliért. A brüsszeli felkapott brunchhelyek egyébként körülbelül 30-40 eurót kérnek el a „vadonatúj” és ízlésesen felszolgált palacsintáért vagy tojásért, így nagyon is meglepődöm a Novotelben kapott vaskos ételcsomagon. Búcsúzóul a recepciós pedig még mindig azt hajtogatja, hogy sokkal többeknek kellene használniuk a kipróbált alkalmazást. Már engem is furdal a kíváncsiság, hogy mit rejthet a meglepetésreggeli. Miután otthon kibontom a csomagot, újra hitetlenkedni kezdek, ugyanis legalább három embernek elegendő ételt kaptam kézhez. A csomagban többféle sajt, összesen négy kakaós és vaníliás csiga, két bagett, illetve alma és joghurt is van. Mind egy hotel reggelizőasztaláról.

Felmerül bennem a kérdés, hogy miként is segítem a pazarlás elleni harcot, ha ránézésre is túl sok élelmiszert kaptam a Too good to go segítségével. Mivel Brüsszelben létezik vasárnapi boltzár, akadnak barátok, akik kisegítenek, és szívesen veszik az ajándék bagettet. Együtt kiszámoljuk azt is, hogy nem tévedés: a „valódi” összeg körülbelül hatodáért vettem ételt a Novoteltől. Önmagában a sajtokért többet kellett volna fizetnem. A többiek is kedvet kapnak az alkalmazáshoz, megnézik, honnan lehet vacsorát „átvenni”. Kiderül az is, hogy mindenki ismer hasonló kezdeményezéseket: az egyik ismerős például olyan fiatalok alapította vállalatnál dolgozik, amely felvásárolja az el nem adott gyümölcsöt a boltokból, majd lekvárt készít belőle, a kész terméket pedig visszajuttatja ugyanannak a szupermarketláncnak a polcaira.

Az Európai Unió időről időre egyébként felméri, hogy mely országokban a legégetőbb a kidobott élelmiszerek aránya. Kissé meglepő, hogy az említett környezettudatos kezdeményezések ellenére is Hollandia és Belgium, tehát nyugati országok járnak az élen. Egy belga eszerint évi körülbelül 350 kilogramm ételszemetet termel. Majdnem napi egy kilogrammot. A magyarok esetében ugyanezt az adatot évi 175 kilóra becsülték az uniós felmérések. Ezzel hazánk a középmezőnyben kap helyet, de akárcsak a többi EU-tagállam esetében, otthon is igaz, hogy van még hova fejlődni.