Elmondhatjuk: vend, el!
Hasonló esetekről számolhatunk be számos helyről. Ilyen veszendő nevek a Partiumban például Kővár-vidéke, Bányaság, Ugocsa, Meszesalja, Rézalja, Bihari erdőhát, Zaránd. Az egykori Gömör–Tornai-karsztvidék átkelési pontjának neve a kifejező Szoroskő. Ennek szlovák változata: Soroska (kiejtve: szoroska). A helyi magyarok ma már többnyire Szoroskát mondanak.
A határokon túl mindenhol eltűntek a történelmi megyék megnevezései, az új hivatalos közigazgatás szerint születtek újak. Például: Kassa Megyei Önkormányzati Kerület, amelyet rövidítve Kassa megyeként emlegetnek, pedig ilyen sose volt. Abaúj vagy Abaúj-Torna vármegye helyén van most Kassa megye. Nyitra és Nagyszombat megye létrehozásával viszont sikerült kettévágni a tömbmagyar Csallóközt (amelynek régi szép, ma már nem használatos neve: Aranykert).
A Délvidéken, Vajdaságban eltűnik lassan a Tarcal-hegység megnevezése, Fruška Gora lép helyére. Ada település a Bácskában van, de újabban már az Észak-bánáti körzetben. Kárpátalján is visszaszorulnak a tájnevek. Például Bereg-vidék helyett az orosz és ukrán közigazgatási megnevezés, Berehovoi/Beregszászi járás szerepel. Így járt az Ugocsa-vidék, Máramaros-vidék is.
Magyarországi tájneveink ismerete is halványul. Egy kiváló egyetem hallgatói nem tudták elhelyezni sehol az Ormánságot és Göcsejt.
A Nagykunságot a Dunántúlon keresték. Nincs ezzel semmi gond, mondták, erre van a GPS!
