Vendvidék, Rábavidék

Dermesztő, hideg reggelen / A hajnali ködöt rágva / Szomorú szívvel gondolok / Az erdélyi fenyőfákra // Ahogy az erdeinket pusztítják / Úgy pusztul vele a népünk / S mikor az utolsó fát kidöntik / Akkor lesz nekünk is végünk”. (Ismerős Arcok) „Falvak sora mondja álmában becenévként gyermekkori nevét” – írja Illyés Gyula a Közügy című versében. Nemcsak falvak, hanem tájak is, hívja fel a figyelmünket a Vendvidék tájnévért aggódó természettudósunk.

A Vendvidék a szlovén (vend) nyelvterületnek a Magyarországra átnyúló része Vas és Zala megye határán, a Lendva folyó mentén, az Őrségig nyúló kistáj. Vend szavunk német eredetű, de talán latin vagy kelta előzményekre megy vissza. A Vendvidék tudósa, Pável Ágoston így ír róla a rigászás, azaz rigófogás kapcsán: „Vasvármegyében […] a trianoni határ mentén meghúzódó vend (hazai szlovén) falvakban s a velük szomszédos néhány őrségi faluban divatos.”

A trianoni békeszerződést követően a Vendvidék – Szentgotthárd környékét kivéve – Jugoszlávia, utóbb Szlovénia része lett. De azért máig él a Vendvidék név.

Ám mintha manapság a név használata kezdene elhomályosulni. Pedig erre nem kényszerít senki senkit. A kistáj szlovén neve Slovensko Porabje. Ennek nyomán terjed a Szlovén-Rábavidék megnevezés. Már a helyi napilapban is felbukkan: „a Nemzeti Park erdészeti szakfelügyelője bevezető előadásában elmondta, hogy az Őrség, a Hetés, a Szlovén-Rába-vidék és a Göcsej jellegzetes élőhelyei a kaszáló gyümölcsösök, melyek a hagyományos kisparaszti gazdálkodás által létrehozott apró mozaikos tájszerkezet fontos elmei.”

Sőt már magyarországi szakkönyvekben is felbukkan a hagymányos Vendvidék helyett: Szlovén-Rábavidék. Vajon a tudományos állat- és növényföldrajzi, néprajzi, tájföldrajzi stb. nevezéktanokból is kikerül majd a Vendvidék? Vajon ennek párhuzamaként elképzelhető, hogy a szlovéniai magyarok nemsokára Magyar-Muravidéknek fogják hívni térségüket? Ugyanennek a tájnak korábbi neveként szerepelt: Tótföld, Tótság, de ma már – talán valamiféle rosszul értelmezett érzékenység miatt – ezt senki sem használja. Ezt váltotta a Vendvidék. És most úgy látszik, önfeladásként megjelenik a Szlovén-Rábavidék.

Elmondhatjuk: vend, el!

Hasonló esetekről számolhatunk be számos helyről. Ilyen veszendő nevek a Partiumban például Kővár-vidéke, Bányaság, Ugocsa, Meszesalja, Rézalja, Bihari erdőhát, Zaránd. Az egykori Gömör–Tornai-karsztvidék átkelési pontjának neve a kifejező Szoroskő. Ennek szlovák változata: Soroska (kiejtve: szoroska). A helyi magyarok ma már többnyire Szoroskát mondanak.

A határokon túl mindenhol eltűntek a történelmi megyék megnevezései, az új hivatalos közigazgatás szerint születtek újak. Például: Kassa Megyei Önkormányzati Kerület, amelyet rövidítve Kassa megyeként emlegetnek, pedig ilyen sose volt. Abaúj vagy Abaúj-Torna vármegye helyén van most Kassa megye. Nyitra és Nagyszombat megye létrehozásával viszont sikerült kettévágni a tömbmagyar Csallóközt (amelynek régi szép, ma már nem használatos neve: Aranykert).

A Délvidéken, Vajdaságban eltűnik lassan a Tarcal-hegység megnevezése, Fruška Gora lép helyére. Ada település a Bácskában van, de újabban már az Észak-bánáti körzetben. Kárpátalján is visszaszorulnak a tájnevek. Például Bereg-vidék helyett az orosz és ukrán közigazgatási megnevezés, Berehovoi/Beregszászi járás szerepel. Így járt az Ugocsa-vidék, Máramaros-vidék is.

Magyarországi tájneveink ismerete is halványul. Egy kiváló egyetem hallgatói nem tudták elhelyezni sehol az Ormánságot és Göcsejt.

A Nagykunságot a Dunántúlon keresték. Nincs ezzel semmi gond, mondták, erre van a GPS!