A csillagokról

A műholdfejlesztők és -üzemeltetők, illetve az aggódó csillagászok közötti vitát nem lesz, aki eldöntse, hiszen a világűr használatára vonatkozóan nincsenek, nem is lehetnek törvények.

Nincs messze az az idő, amikor a műholdak fénye elhomályosítja a csillagos égboltot. A műholdfejlesztők és -üzemeltetők, illetve az aggódó csillagászok közötti vitát nem lesz, aki eldöntse, hiszen a világűr használatára vonatkozóan nincsenek, nem is lehetnek törvények. Nincs hatóság, amelynek bármilyen szabálya vagy döntése globálisan elfogadtatható és betartatható lenne. Ezért mindenki, akinek pénze vagy ötlete van, fellőhet bármit és bárkit, a Föld körüli pálya már így is tele űrszeméttel, és ahogy növekednek a technikai ígéretek, majd nyomukban az igények, a helyzet javulására nem érdemes fogadni. Az istenként tisztelt adat, illetve az átvitel szélsebessé, pontosabban gondolatsebessé tétele a legfontosabb. Milyen már, ha Ázsiában nem látják rögtön, amit Dél-Afrikában leírtak?

Az emberiség végeredményben a saját kényelmébe fog belepusztulni, abba, hogy nincs türelme, kedve és energiája arra, hogy a fitnesztermen kívül kellemetlen és fárasztó tevékenységet végezzen. (Persze a kardió is kemény fizikai munka.)

Az európaiaknak lassan már arra sincs energiájuk, hogy szaporodjanak. Az újabb, a még elkényeztetettebb nemzedékek pedig bizonyosan nem fognak lemondani egyetlen kényelmi szolgáltatástól sem.

De vissza az égbolthoz! A közelmúltban a SpaceX globális műholdas internetszolgáltató pályára állította az első hatvan műholdját, a tervek szerint a flotta kilenc év múlva már 12 ezer műholdból fog állni. Az Amazon is bejelentette, hogy a közeljövőben 3236 műholddal kíván internetes szolgáltatást biztosítani, hasonló terveket fontolgat a OneWeb és a Telesat is.

A Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség (International Dark-Sky Association) közleményben adott hangot aggályainak, és önmérsékletet vár el a nagy cégektől. De hiszen ez a szabad verseny, a kapitalizmus legfontosabb és legjobban tisztelt tétele. Lesz majd, aki talpon marad, és lesz, aki elbukik. A bukás itt annyiban közügy, hogy míg a csődbe ment sarki kisboltra csak fel kell szerelni a rácsot, a magára maradt műhold tovább kering gazdátlanul a világűrben, míg űrszemét nem lesz belőle.

A csillagászok és a műholdas cégek azon kezdtek el most vitatkozni, hogy kié is az égbolt. Miért gondolják a csillagászok, hogy a műholdasok rossz szándékú betolakodók? És mitől lenne egyiknek vagy másiknak kevesebb joga, az egyiknek a nézegetéshez, a másiknak a pénzcsináláshoz. A műholdas szakemberek azzal is érvelnek, hogy az emberiség nagyobb, városokban élő része a fényszennyezés miatt már régen nem látja a csillagos eget.

A három napkeleti bölcs még meglátta a betlehemi csillagot, és elindult, hogy felkutassa a Megváltót, és hódoljon előtte.

Ma már, ha elindulnának is, biztosan eltévednének. Ha úgy vesszük, nekünk még elég nagy mázlink volt.