Néhány évtizeddel ezelőtt egyetlen óráját sem mulasztottam volna el. Lebilincselő volt előadásainak felépítése és a professzor hihetetlen műveltsége. Talán kicsit hencegett is ismereteinek sokféleségével, és a filozófiatörténetbe hol kis genetikai kitekintés, hol művészettörténet, hol csillagászat, hol történelem vegyült. Vagy csak „egyszerű” élettapasztalat. Egy alkalommal – bár igyekeztem nagyon a filozófiaórára – a metró üzemzavara vagy valami baleset miatt csak némi késéssel értem be a nagy előadóba. Legföljebb öt-tíz perce tarthatott az előadás. A hallgatóság lélegzet-visszafojtva ült, a tanár előtt termosznyi kávé. Arisztotelészről beszélt. Megpróbáltam láthatatlanul belopódzni egy hátsó sorba. Nem sikerült, a professzor kiszúrt. – Kihez van szerencsém? – kérdezte. Elmakogtam. – Maga ide jár? – Igen. – Nos, azt tudja, hogy a családja a Rákóczi-szabadságharc idején elég furcsa lépést tett? A família fele a szabadságharc oldalára állt, a másik fele császárhű maradt. Így akarták megmenteni a vagyont…
Ezután következett egy közel húszperces családtörténeti összefoglaló, ami részint megmosolyogtató volt, hiszen kétszáz éves események hangzottak el kicsit elítélőleg, szinte vádszerűen, részben meg nagyon is imponáló. Bolberitz professzor, úgy látszott, mindenről tud, talán mindenről – is. Végül megkegyelmezett, folytatta Arisztotelész Metafizikáját, és eltűnhettem valahol a hátsó sorban.
Akkoriban, még ha módszeresen kutattam volna is az életét, aligha jutok nyomára, hogy a Rákóczi-szabadságharc már általános iskolás korában nagy szenvedélyévé vált, és hogy a Bolberitz család 1848-ban hasonló módon biztosította be magát a történelmi hányattatások kivédésére. Mert különleges legenda övezte ugyan Antall József egykori tanítványát, Bolberitz Pált, aki az utolsó útra készítette fel a néhai miniszterelnököt, majd el is temette. De hatvanadik születésnapja előtt valószínűleg kevés személyes dolgot mondott el magáról nagy nyilvánosság előtt. Akkor megjelent egy köszöntő kötet és egy emlékkönyv, 2010-ben pedig a Kairosz sorozatában beszélgetőkönyv. A közelmúltban kiadott Ember vezeti az embert Istenhez szintén beszélgetőkönyv, életútinterjú, amelyen, mint minden tanulmányán, könyvén, előadásán, átsüt hite, személyes meggyőződése, világképe. Ha valami kicsit hiányzik belőle, az a bölcseleti nézeteire oly nagy hatást gyakorló neotomizmus. De talán ennek már nincs jelentősége, hiszen az emberi élet előrehaladtával apránként minden fölöslegestől meg kell válnunk…
