A hajókra vonatkozó szabályok egyik alapvető eleme, hogy mindig van tulajdonosuk, a tulajdonjog ugyanis nem szűnik meg attól a ténytől, hogy a hajó víz alá került. A tulajdonos megtalálása persze nehezen megy a több száz, olykor több ezer éve elsüllyedt hajók esetében. Az 1740-ben elmerült holland Rooswijknél – a holland Kelet-indiai Társaság ezüstjét szállította Indiába, hogy ott fűszereket vegyenek a pénzből – sem a tulajdonost keresték, hanem a kincseket. Mai árfolyamon közel százmillió dollárt érő ezüst és pénzérme volt a ládákban. A Rooswijk roncsát 1996-ban megtalálták, a pénz azonban csak nagy nehezen kerül elő. A hajó ugyanis darabokban fekszik a mélyben, egyes részeit időről időre belepi a homok.
Kincs ugyan nem volt a fedélzeten, ennek ellenére az utóbbi hetek izgalmas bejelentése volt, hogy első világháborús hadihajóra bukkantak az Atlanti-óceán déli részén, a Falkland-szigetek közelében. Az 1907-ben szolgálatba állított 144 méter hosszú, négykéményes német SMS Scharnhorst páncélos nagycirkálót 1914. december 8-án a britek elsüllyesztették. A Falklands Maritime Heritage Trust nevű szervezet december negyedikén jelentette, hogy a gőzhajó maradványait – pár nappal a falklandi csata 105. évfordulója előtt – robot-tengeralattjárók segítségével megtalálták 1610 méteres mélységben. Reflektorokkal és kamerával felszerelt távirányítású tengeralattjáró fedezte fel a fenéken nyugvó hadihajót. A Scharnhorst részletes feltérképezésére négy víz alatti drónt vetettek be, a legkorszerűbb szonárokkal (hangradarral) fölszerelve.
– Gyakran vetődünk árnyékra, de amikor a Scharnhorst körvonalai kirajzolódtak, nem volt kétségünk, hogy a német flotta egyik hajóját találtuk meg – örvendezett a livescience.com portálnak Mensun Bound tengeri régész, a kutató expedíció vezetője.
Megsemmisített lelőhely
Az UNESCO becslése szerint az óceánok mélyén csak hajóroncsból mintegy hárommillió nyugszik, de az alexandriai öbölben található elsüllyedt városokhoz hasonló régészeti emlékek száma is jelentős. Ezek a kincsek az emberiség közös kulturális öröksége, ezért gondoskodni kell a megőrzésükről, roncsolásmentes feltárásukról, megismertetésükről. A víz alatti kulturális örökség védelméről szóló – hazánkban 2014-ben hatályba lépett – UNESCO-egyezmény alapján minden olyan kulturális, történelmi vagy régészeti jellegű maradványt védeni kell, amely részben vagy egészében legalább száz éven át víz alatt volt. A tengerfenéken lefektetett csővezetékek és kábelek, valamint a tenger mélyén telepített egyéb, még használatban lévő berendezések nem részei a víz alatti kulturális örökségnek. Ilyen helyszínnek számítanak azonban építmények, épületek, tárgyi leletek és emberi maradványok, azok archeológiai és természeti környezetével együtt, illetve járművek (vízi, légi és egyéb járművek, illetve azok valamilyen része, rakománya vagy egyéb tartozéka, azok archeológiai és természeti környezetével együtt) és a történelem előtti korok tárgyi emlékei.