Digitális méregtelenítés

A modern társadalmakban élők többsége elképzelhetetlennek tartja az életét offline, azaz anélkül, hogy folyamatosan rajta legyen az interneten. Onnan rendel ételt, vásárol mozijegyet, választ társat, azon keresztül tartja a kapcsolatot a rokonaival, barátaival, onnan tájékozódik a világ dolgairól. Fennakadtunk a világhálón, és paradox módon ma már azért is hajlandók vagyunk fizetni, hogy időnként segítsenek nekünk lejönni róla.

Naplementében szelfiző férfi a Krím félszigeten. A szakadék szélén? Fotó: Alexey Pavlishak Forrás: Reuters

A Be Social közösségimédia-ügynökség felmérése igen érzékeny pontra mutat: az emberek egyharmada saját bevallása szerint egy lépést sem tesz a telefonja nélkül. Minden huszadik válaszadó szokott üzenetekre reagálni vezetés közben – a férfiaknál ez az arány kilenc százalék. A megkérdezettek 13 százaléka vallotta be, hogy néha tárgyalás vagy tanóra közben is a mobilját nyomogatja. Arra a kérdésre pedig, hogy mikor használják telefonjukat, a három leggyakoribb válasz ez volt: 1. ha unatkozom, 2. ha tömegközlekedéssel utazom, 3. tévézés közben a mobilomat nyomkodom. A 14 és 25 év közöttiekre még inkább jellemzők ezek a válaszok. Egy másik, A magyar tinik a neten című felmérésből pedig az is kiderül, hogy a mai tinédzserek háromnegyede napi három óránál többet lóg a neten, de a megkérdezett fiatalok majdnem negyven százaléka négy óránál is többet tölt a világhálón. Ők már alig telefonálnak, e-mailt is csak ritkán használnak, a kommunikáció közöttük ma már főleg a közösségi médiában, a csetcsatornákon zajlik.

Naplementében szelfiző férfi a Krím félszigeten. A szakadék szélén?
Fotó: Reuters

Az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor nemrég közzétett kutatása szerint ráadásul a gyerekek egyre korábban és mind nagyobb arányban használnak digitális eszközöket. A 2010 után született Alfa generáció tagjainak 44 százaléka rendszeresen használ érintőképernyős mobilt vagy tabletet, átlagosan napi fél órát. Kétéves kortól a gyerekek fele kütyüzik, a négy év felettieknél ez az arány már hatvan százalék. Sőt az egy és két év közöttieknek is több mint az egyharmada használja a mobil eszközöket.

Az emberek többsége kétlelkű a digitális megoldásokkal kapcsolatban, mert bár a többség (82 százalék) szerint az internet túl sok területen követel helyet magának az életünkben, ami veszélyeket is rejthet magában, ennél is többen, 87 százaléknyian úgy gondolják, időt spórolunk, ha online intézzük ügyeinket. A már idézett Cofidis-kutatásban a megkérdezettek nagyobbik hányada azt mondta: több előnye van az informatikai fejlődésnek, mint amennyi a hátránya.

Rab Árpád jövőkutató is hasonlóan gondolkodik, és mivel szerinte a digitalizáció egyirányú utca, nincs visszafelé vezető út, nincs más választásunk, mint hogy megtanulunk élni a digitális eszközökkel úgy, hogy azokat mindinkább az előnyükre fordítsuk. Ez persze nem könnyű, mert – mint arra az IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért szervezet honlapján megjelent interjúban rámutat – a technológiai innovációk minden korábbinál nagyobb sebességgel követelnek helyet maguknak az életünkben. A vasút 125 év alatt terjedt el, az internet 25 év alatt, de ahhoz, hogy általánossá váljon a mobilinternet használata, a megjelenésétől kezdve mindössze öt évre volt szükség. Ez azért érdekes, mert eddig mindig az volt a jellemző, hogy egy generáció megtanult valamit, és azt a tudást átadta a fiatalabb nemzedékeknek – az internetet és a digitális kultúrát azonban most minden generáció egyszerre próbálja megérteni.

Rab Árpád arra is kitért, hogy a digitális kultúra eltávolíthat minket a valóságtól. Ez komoly probléma például a hírfogyasztás terén, vagy hogy miként értékeljük a párkapcsolatokat és saját lehetőségeinket. A piac afelé nyom bennünket, hogy egyre többet használjuk a netet, egyre több adatot adjunk meg magunkról – ebben a játékban mi vagyunk az értékhordozók. Ebből kiszabadulni csak leválással lehet. Ehhez azonban pontosan tudnia kell az egyénnek, hogy milyen célt szolgál az életében a digitális kultúra. A mi majomagyunknak, fogalmaz Rab, igenis szüksége van arra, hogy mondjuk tíz percig ne csináljunk semmit, csak nézzünk ki a fejünkből.

Ki kell tudnunk kapcsolni, és ez bizony egyre nehezebb, mert a digitális kultúra az ellenkező irányba tol bennünket. Nem az eszközöknek, nekünk kell okosnak lennünk – véli az adjunktus, aki szerint bármilyen kényelmetlen is, de a digitális önkorlátozás terén egyéni döntéseket kell hozni.

A Gyereklélek magazin nemrég arról cikkezett, hogy a Z generáció – a mai 10–18 évesek – egzisztenciális szorongásai abban csúcsosodnak ki, ha nincs wifi, ha lemerül a telefon, lemaradnak valamiről, vagy nem kapnak elég lájkot, azaz a „senki vagyok” érzését élik meg. Szaknyelven ezt az érzést illetik a FOMO mozaikszóval (fear of missing out), mely arra a szorongásra utal, amelyet akkor tapasztal meg valaki, amikor úgy érzi, kimarad a szociális média fontos eseményeiből. Csakhogy a kontroll nélküli internethasználat és a folyamatos elérhetőség is okozhat stresszt és a szorongást, hiszen aki állandóan online van, az tulajdonképpen nem tudja megélni a valós történéseket, jelen lenni a pillanatban, mert folyton félbeszakítják az értesítések.

Az internetfüggőség ugyan hivatalosan még nem számít mentális zavarnak, de kutatók már összeállították a diagnózishoz szükséges feltételek listáját. E szerint az nevezhető internetfüggőnek, aki a munkáján, tanulmányain kívül a szükségesnél jóval több időt – bizonyos definíciók szerint hat óránál többet – tölt internetezéssel. Az érintettek saját elhatározásukból képtelenek csökkenteni az internethasználatot, amelytől ha megfosztják őket, szinte elvonási tüneteik lesznek: idegessé, nyugtalanná, ingerlékennyé válnak. Ennek oka, hogy – amint azt Janszky József kutató neurológus a Nemzeti Agykutatási Program keretében munkatársaival agyi képalkotó módszerek segítségével kimutatta – agyunkban netezés közben is ugyanazok a mechanizmusok indulnak be, mint a klasszikus addikciók (drog vagy alkohol) esetén.

Kisfiú játszik a virtuális valóságot mutató VR-szemüvegben egy sanghaji expón. A jelenlét hiánya
Fotó: Reuters

Az internetfüggőség súlyát jelzi, hogy informatikai konferenciákon önálló blokkokban, kerekasztal-beszélgetésekben foglalkoznak már a túlzott „szerhasználat” veszélyeivel. A SMART X konferencián például Zacher Gábor toxikológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a folyamatos digitális jelenlét olyan, mint a drog – ugyanúgy meg kellene gondolnunk, hogy telefont adunk-e a gyerek kezébe, mint ahogy például az alkohollal kapcsolatban is felelősségre okítjuk. Ugyanott Bogár Bence, aki a felhasználói élmény fokozásával foglalkozik, a modern kor drogdílerének aposztrofálta magát, a beszélgetés moderátora, McMenemy Márk pedig a dohányiparhoz hasonlította a techvilág helyzetét. A szakértők azonban nem állítanának teljes útzárat a digitalizáció útjába, inkább tudatosságra intenek, azt vallják, hogy a technológia önmagában nem káros, az irányát és felhasználási módjait nézve azonban óriási felelősségük van a fejlesztőknek.

Persze sokkal könnyebb mondani, mint megvalósítani, hogy időnként le kell jönni a világhálóról. Vannak ugyan olyanok, akik saját elhatározásból és önerőből képesek korlátozni magukat – mind többen iktatnak be akár rendszeresen is az életükbe telefonmentes napot –, az emberek többségének azonban ez sem megy egyedül.

Digitális kijózanítók ugyanakkor még nem léteznek, ám egyre népszerűbbek a digitális detoxprogramok, amelyek abban segítenek, hogy akár csak órákra, de a merészebbek napokra, sőt hetekre lekapcsolódhassanak az internetről, ne használják elektronikus eszközeiket. Sőt – bár ez látszólag paradoxon – még applikációk is segítik ezt a fajta önmegtartóztatást. A mobilinternet térhódítása előtt még volt annak jelentősége, ha egy-egy vendéglátóhely azzal tűnt ki, hogy kiírta: „Itt nincs wifi, beszélgessetek egymással!” Az igény ugyanakkor most is megvan az internetmentes együttlétre. Legalábbis így gondolják a Mobil OFF, Élmény ON mozgalom elindítói és követői, akik szerint bár a kütyük segítségével dolgozunk, tanulunk, szórakozunk, mégis káros, ha az egész életünket a virtuális térben éljük. Ahhoz, hogy a személyiségünk és a testünk egészséges legyen, valódi élmények, társas kapcsolatok kellenek. Ezért is kampányolnak azzal a szlogennel, hogy „most a való életé a főszerep”.

A mozgalomhoz ugyan a honlapjuk tanulsága szerint egyelőre nem csatlakoztak tucatszámra a vendéglátóhelyek, de közéjük tartozik például az egyik népszerű étterem, a több egységet is működtető VakVarjú. Semsei Rudolf, az étteremcsalád tulajdonosa ezt a döntést azzal indokolja, hogy négygyermekes apaként tudja, milyen fontos része a minőségi családi életnek a közös étkezés, és azt vallja, ilyenkor vétek mobilozni, ezért nálunk otthon az asztalnál sem lehet senkinek a kezében telefon.

Aki ennél is hosszabb időre szeretné letenni a telefonját, az részt vehet például (természetesen digitálisan) egy digitális detoxminikurzuson. Ezt azoknak ajánlják, akik ezekből a tünetekből akár többet is észlelnek magukon: még elalvás előtt is a telefon képernyőjét böngészik, étkezésben közben is a legfrissebb eseményeket figyelik a mobilon, nyaralás közben sem tudnak elszakadni a közösségi oldalaktól, és reggel az az első, hogy megnézik, mi történt másokkal, amíg ők aludtak, és néha úgy érzik, hogy rezeg a telefon a zsebükben, pedig nem.

Amerikában, hol máshol, mint a Szílicium-völgyben, nagy népszerűségnek örvendenek a négy-hat napos digitális kijózanító táborok, amelyek borsos áron segítik ügyfeleik nyári kikapcsolódását. Itt az első napon le kell adni minden elektronikai eszközt: laptopot, táblagépet, okostelefont, órát, egyéb kütyüket. Cserébe rengeteg foglalkozást tartanak számukra, kirándulnak, sportolnak, művészeti órákon vehetnek részt.

Itthon pedig már vannak például offline túrák, amelyeket Budavári Dóra, Cseri Dóra és Kovács Kata azután indított el a Balatonnál, hogy kirándulás közben azt vették észre, sokan nem a természet szépségét figyelik, sőt alig beszélgetnek egymással – helyette fotóznak, posztolnak, és a telefont nyomkodják.

A brit távközlési hatóság, az Ofcom szokásos évi jelentéséből kiderül: a szigetországi internetezők több mint egyharmada kapcsolódik le időről időre önként a világhálóról. Az év közepén a szintén brit Jennings család pedig azzal vált ismertté, hogy digitális detoxhetet tartott. A kísérlet előtt Adam Cox „digitálisméregtelenítés-szakértő” hasznos tanácsokkal látta el a családot. Adele, az ötletgazda édesanya a végén így nyilatkozott: „Az elején rettenetesen hiányzott a közösségi média. Nagyon szeretem az online világot és mindent, ami megkönnyíti az életünket, de arra is rájöttem, hogy a digitális eszközök nélkül több időt töltünk együtt igazi családként.”