Szilveszterkor s utána

Mit eszünk majd szilveszterkor s utána? – töprengett Rezeda Kázmér, egészen pontosan megpróbált úgy tenni, mintha töprengene. Ugyanis úgy általában nem tudta, mit fognak enni.

Szerényi Gábor rajza

Amúgy a babsaláta s nevezett majonézes krumpli a rántott karajhoz szükséges, s talán ennyiből kiderül, hogy Rezeda Kázmérék rántott karajt is fogyasztottak szilveszterkor. Ellenben sem halat, sem pedig szárnyast nem fogyasztottak, ami szintén összefüggésben van az előttünk álló tárgyév anyagi biztonságával és jólétével. Ugyanis a hallal „elúszik a szerencse”, míg a csirke „elkaparja a szerencsét”, ezzel szemben a sertésféle meg „kitúrja”. Jó, ha az ember tisztában van az ilyesmivel. Akkor nem érheti meglepetés.

Aztán kell még lennie szilveszterkor korhelylevesnek. Neki az a dolga, hogy rendbe tegye a korhelyek gyomrát. A gyomor rendbetétele a korhelyleves kellemes és hasznos savanyúságán keresztül történik, amely kellemes savanya ízhatás a korhelyleves káposzta- és tejfeltartalma által idéződik elő. Savanyú káposzta, tejfel, füstölt áru. Ez a korhelyleves szíve-lelke. És nincsen szilveszter korhelyleves nélkül, míg ellenben korhely van szilveszteren kívül is, amiből logikusan az következne, hogy a korhelyleves a korhelyhez és ne a szilveszterhez kötődjék. De ha minden úgy történne ezen a világon, ahogy logikus, abban az esetben például nem kellene megmagyaráznunk az egész huszadik századot. (Az utolsó tíz-húsz évről nem is beszélve…)

S még egy dolog van hátra, ami nélkül nincsen szilveszter. Ez pedig a virsli. A virslit alapvetően illik fumigálni és fújolni. Ki ád magára, az nem virslizik. Ki ád magára, az rettenetes történeteket ismer s ad tovább a virslikészítés bugyraiból, s a virslit magát eleve szörnyűségnek tartja, parvenü, hogy ne mondjam, proli dolognak. De szilveszterkor kell lennie virslinek. Kell lennie valaminek, amit látványosan meg lehet vetni.

Aztán eljön a nap, összegyűlik a baráti társaság, kezdetét veszi a társalgás, mindenki illedelmesen csipeget ezt-azt, és italok is fogynak. Éjfélig tiszta és világos minden.

De mit eszünk szilveszterkor és utána? – próbált meg töprengeni Rezeda Kázmér, és egyszerre csak mindennél tisztábban és világosabban jelent meg előtte a szilveszter éjszakai és hajnali armageddon. Tisztán és világosan látta, ahogy a társaság minden tagja kivétel nélkül ott tolong a forró vizes vájdlingnál, és szinte nyelés nélkül tömi magába a főtt virslit. A mustáros üvegek csak úgy fedél nélkül, mindenki tuszkolja beléjük a maga virslijét, aztán a szájába tömi, két harapással eltünteti, és nyúl a másikért. Nem lehet annyi virslit főzni szilveszterkor, amennyi ne fogyna el. Lencse, bab, karaj, malac és malackaraj mind marad, de virsli, az nem. Abból másnap, rettenetes gyomorral ébredve megint főzni kell.

Csak azt nem érti senki, mi a fenének kellett megfőzni azt a sok mindent, főleg a korhelylevest. S hogy miért nincsen korhelyvirsli. Ha már…