Amúgy a babsaláta s nevezett majonézes krumpli a rántott karajhoz szükséges, s talán ennyiből kiderül, hogy Rezeda Kázmérék rántott karajt is fogyasztottak szilveszterkor. Ellenben sem halat, sem pedig szárnyast nem fogyasztottak, ami szintén összefüggésben van az előttünk álló tárgyév anyagi biztonságával és jólétével. Ugyanis a hallal „elúszik a szerencse”, míg a csirke „elkaparja a szerencsét”, ezzel szemben a sertésféle meg „kitúrja”. Jó, ha az ember tisztában van az ilyesmivel. Akkor nem érheti meglepetés.
Aztán kell még lennie szilveszterkor korhelylevesnek. Neki az a dolga, hogy rendbe tegye a korhelyek gyomrát. A gyomor rendbetétele a korhelyleves kellemes és hasznos savanyúságán keresztül történik, amely kellemes savanya ízhatás a korhelyleves káposzta- és tejfeltartalma által idéződik elő. Savanyú káposzta, tejfel, füstölt áru. Ez a korhelyleves szíve-lelke. És nincsen szilveszter korhelyleves nélkül, míg ellenben korhely van szilveszteren kívül is, amiből logikusan az következne, hogy a korhelyleves a korhelyhez és ne a szilveszterhez kötődjék. De ha minden úgy történne ezen a világon, ahogy logikus, abban az esetben például nem kellene megmagyaráznunk az egész huszadik századot. (Az utolsó tíz-húsz évről nem is beszélve…)
S még egy dolog van hátra, ami nélkül nincsen szilveszter. Ez pedig a virsli. A virslit alapvetően illik fumigálni és fújolni. Ki ád magára, az nem virslizik. Ki ád magára, az rettenetes történeteket ismer s ad tovább a virslikészítés bugyraiból, s a virslit magát eleve szörnyűségnek tartja, parvenü, hogy ne mondjam, proli dolognak. De szilveszterkor kell lennie virslinek. Kell lennie valaminek, amit látványosan meg lehet vetni.
Aztán eljön a nap, összegyűlik a baráti társaság, kezdetét veszi a társalgás, mindenki illedelmesen csipeget ezt-azt, és italok is fogynak. Éjfélig tiszta és világos minden.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!