Szilveszterkor s utána

Mit eszünk majd szilveszterkor s utána? – töprengett Rezeda Kázmér, egészen pontosan megpróbált úgy tenni, mintha töprengene. Ugyanis úgy általában nem tudta, mit fognak enni.

Szerényi Gábor rajza

Mit eszünk majd szilveszterkor s utána? – töprengett Rezeda Kázmér, egészen pontosan megpróbált úgy tenni, mintha töprengene. Ugyanis úgy általában nem tudta, mit fognak enni. Ezt úgy kell érteni, hogy ha például bárki megkérdezte volna tőle, hogy mit fogtok enni július 14-én, kedden, úgy estebéd idején, bízvást állíthatjuk, hogy Rezeda Kázmér „nem tudom”-mal válaszolt volna. (A november 2-ára vonatkozó kérdésnél ugyanez lenne a válasz…) Vagyis, ha jobban belegondolunk, Rezeda Kázmér az esztendő 365 napjából kizárólag a szilveszteri és a szilveszter utáni eledeleiről tudott biztosat. S az még csak hagyján, hogy mi belegondolunk, de ha ő gondolt bele, akkor is ez az eredmény jött ki. Ezért történt az, hogy Rezeda Kázmér csak úgy tett, mintha töprengene.

Most, hogy ezt a kérdést megnyugtatóan tisztáztuk, áttekinthetjük, mit is eszik szilveszterkor s utána Rezeda Kázmér. Lencsét. De ki nem eszik lencsét? Lencsét muszáj enni, ugyanis a lencseevés biztosítja az előttünk álló esztendő anyagi jólétét. Persze, ha jobban belegondolunk, ez talán mégsem egészen biztos, ugyanis ha a lencse biztosítaná az előttünk álló tárgyév anyagi jólétét, akkor mindenki jól élne, szegények sem lennének, és hajléktalanok sem, legfeljebb a lencsetermesztők lennének kicsit gazdagabbak, mint a többiek. Amiből az is következne, hogy a rizs-, köles-, bab-, csicseriborsó- és ciroktermesztők hamar átállnának lencsetermesztésre, és erős hiány mutatkozna hamar rizsből, kölesből satöbbi.

Szerényi Gábor rajza

Ettől még muszáj szilveszterkor lencsét enni, ez faktum. Rezeda Kázmérék eszik salátának is és főzeléknek is, de Rezeda Kázmér utóbbit jobban szerette, füstölt hússal vagy malaccal. Szilveszterkor ugyanis malacot is muszáj enni. Kicsi, helyes, újévi malacot, ügyesen megsütve, sörrel locsolgatva a bőrét, hogy szép piros és ropogós legyen, a húsa pedig valószerűtlenül omlós, puha és tejes. Ha van mellette sült burgonya, ártani nem árt.

Rezeda Kázmérék szilveszterkor esznek még hagymás babsalátát is, továbbá majonézes krumplit, nevezett majonéz kizárólag úgy ehető, ahogy rezeda Kázmér édesanyja készíti, vagyis nem sűrű, nem nagyon sárga, ellenkezőleg, folyós, majdnem fehér és könnyű.

Amúgy a babsaláta s nevezett majonézes krumpli a rántott karajhoz szükséges, s talán ennyiből kiderül, hogy Rezeda Kázmérék rántott karajt is fogyasztottak szilveszterkor. Ellenben sem halat, sem pedig szárnyast nem fogyasztottak, ami szintén összefüggésben van az előttünk álló tárgyév anyagi biztonságával és jólétével. Ugyanis a hallal „elúszik a szerencse”, míg a csirke „elkaparja a szerencsét”, ezzel szemben a sertésféle meg „kitúrja”. Jó, ha az ember tisztában van az ilyesmivel. Akkor nem érheti meglepetés.

Aztán kell még lennie szilveszterkor korhelylevesnek. Neki az a dolga, hogy rendbe tegye a korhelyek gyomrát. A gyomor rendbetétele a korhelyleves kellemes és hasznos savanyúságán keresztül történik, amely kellemes savanya ízhatás a korhelyleves káposzta- és tejfeltartalma által idéződik elő. Savanyú káposzta, tejfel, füstölt áru. Ez a korhelyleves szíve-lelke. És nincsen szilveszter korhelyleves nélkül, míg ellenben korhely van szilveszteren kívül is, amiből logikusan az következne, hogy a korhelyleves a korhelyhez és ne a szilveszterhez kötődjék. De ha minden úgy történne ezen a világon, ahogy logikus, abban az esetben például nem kellene megmagyaráznunk az egész huszadik századot. (Az utolsó tíz-húsz évről nem is beszélve…)

S még egy dolog van hátra, ami nélkül nincsen szilveszter. Ez pedig a virsli. A virslit alapvetően illik fumigálni és fújolni. Ki ád magára, az nem virslizik. Ki ád magára, az rettenetes történeteket ismer s ad tovább a virslikészítés bugyraiból, s a virslit magát eleve szörnyűségnek tartja, parvenü, hogy ne mondjam, proli dolognak. De szilveszterkor kell lennie virslinek. Kell lennie valaminek, amit látványosan meg lehet vetni.

Aztán eljön a nap, összegyűlik a baráti társaság, kezdetét veszi a társalgás, mindenki illedelmesen csipeget ezt-azt, és italok is fogynak. Éjfélig tiszta és világos minden.

De mit eszünk szilveszterkor és utána? – próbált meg töprengeni Rezeda Kázmér, és egyszerre csak mindennél tisztábban és világosabban jelent meg előtte a szilveszter éjszakai és hajnali armageddon. Tisztán és világosan látta, ahogy a társaság minden tagja kivétel nélkül ott tolong a forró vizes vájdlingnál, és szinte nyelés nélkül tömi magába a főtt virslit. A mustáros üvegek csak úgy fedél nélkül, mindenki tuszkolja beléjük a maga virslijét, aztán a szájába tömi, két harapással eltünteti, és nyúl a másikért. Nem lehet annyi virslit főzni szilveszterkor, amennyi ne fogyna el. Lencse, bab, karaj, malac és malackaraj mind marad, de virsli, az nem. Abból másnap, rettenetes gyomorral ébredve megint főzni kell.

Csak azt nem érti senki, mi a fenének kellett megfőzni azt a sok mindent, főleg a korhelylevest. S hogy miért nincsen korhelyvirsli. Ha már…