Noha a Barbaro korábban három albumot is megjelentetett, a Moiras Records kiadó értékes és ritka leletre bukkant: két, 1992-es, a Lágymányosi Művelődési Házban rögzített koncertfelvételre, amelyben a zenekar megmutathatta igazi arcát, úgymond a vadabbik énjét. Szabadjára engedett, önfeledt hangszerszólók, néhol kántáló, hajlításokban bővelkedő, népzenei merítésű vagy onnan átvett dallamok, az alapító Cziránku Sándor nevezetes kétnyakú gitárja, megzenésített József Attila-, illetve Nagy László-költemények, valamint rafinált zenei lelemények, megoldások teszik különlegessé az amúgy nem egykönnyen befogadható szerzeményeket.
Egyértelműen a gitár viszi a prímet, a zenekar bátran alapoz a klasszikus rockzenén szocializálódott varázslatos kezű mesterre akár azon az áron is, hogy Jorgosz kevesebb időt tölt a mikrofon mögött. Zsoldos Tamás briliáns basszusmenetei az egyszerűbb melódiákhoz szokott fülnek viszonylag nehezen követhetőek (Legyen a szép mindenkié), Herpai a lemezzáró Allegro Barbaro gitárra átírt feldolgozásában invenciózus dobszólójával remekel, s mindebből kiemelkedik Cziránku, tizennyolc húron való dallamvezetésével. Feltűnő még a címadó, bolgár népdalból újragondolt Ilju Haramia, amely a zenekar pályafutásának legnagyobb sikere. Vájt fülűeknek erősen ajánlott.
(Barbaro – Ilju Haramia LP, Moiras Records, 2019)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!