Bárzene és legényes

Kedélyes, andalgós lemezt készített Csík János, ezúttal a kecskeméti muzsikusokból álló Mezzo zenekarral, Szép a tavasz, szép a nyár címmel (reméljük, hamarosan aktuális lesz). Érezhetően vallomásos, szerzői lemezről beszélünk, olyan muzsikus üzenetéről, aki zeneszerzőként és előadóként is mindent elért, ami elérhető: szereti a szakma, szereti a közönség, díjakkal ismerték el mint a magyar népzene ezredforduló környéki, máig tartó reneszánszának egyik úttörőjét. „Szép a tavasz, szép a nyár, szép, aki előttem jár / Szép, aki előttem jár, de még az éjjel vélem hál” – indít mindjárt a címadó dal, és gyakorlatilag ebben a szellemben húzzák-pengetik el mind a kilenc nótát. Egyszerű, mindennapi örömök, életszeretet, remény, nosztalgia – egy sokat látott muzsikus képeskönyve némi édeskés ízzel, amit viszont a remek hangszerelés, hangzás (a zenei rendező Salamon Beáta volt) és a keveredő stílusok közötti egészséges feszültség tesz megbocsáthatóvá.

Izgalmas hallani, mennyire maguktól értetődőek a váltások a habkönnyű, szvinges bárzenéből a magyar népi dallamok földszagú súlyosságába. A címadó dal mellett a Balatoni hajnalban is drámai a dzsessz és népzene fúziós ellenpontozása. A fény felé című lassú lírában pedig az utolsó harmadban hallható, vonósokra úszó zongoratéma, majd bőgő-zongora kiállás hasonlóan borzongató. Utóbbit a Boldogságkereső mellett már hallhattuk Csík János Úgy élni, mint a fák című jubileumi lemezén is, itt persze alaposan újragondolták őket. De ölelkezik itt bugi-vugi és legényes a Legényes boogie-ban, amelyben szintén Rácz Gábor billegő zongorafutamai szelídítik meg a szikár vonósokat. A nóta vége szerényen ellágyul.

Más vendégénekes nincs az albumon, vagyis Csík János dalol szinte végig. Hangját lehet szeretni vagy nem szeretni – nyilván nagy hangszál-akrobatikát nem várunk tőle, csak az egész lemez édesbús, vigasztaló hangulatának vokális megerősítését. Ebben tökéletes. No meg a népi éneklés esztétikájához is hozzátartozik némi esendőség. Ha elfogadjuk Csík János és a lemez játékszabályait, néha olyan érzésünk lesz, mintha mellettünk ülne a szobában dudorászva és hegedűjét nyűve. Közelsége megnyugtató.

Ezúttal is akad pop-rock-feldolgozás, a Locomotiv GT Az eső és én című dala. Somló Tamás és Adamis Anna melankolikus etűdjének remekül áll a brácsa, hegedű és tangóharmonika.

Csík János mellett egyébként többen is közreműködtek szerzőként a többi dalban, az említett A fény felé szövegét Szabó Balázs, a Balatoni hajnalét Bori Ernő írta, benne kedvenc sorommal: „Téblábol, birizgál egy hangya / Fújom, de úgy látszik, maradna.” Ám amikor az albumot záró két, nagyobb ívű nótában, az Ülök a kávéházban és a Boldogságkereső címűben ilyeneket hallunk, hogy „a pénz nem boldogít”, vagy „élénk és színes az élet / erősödik a lélek”, a jó zene és a nyilvánvaló hitelesség mellett is hagy kellemetlen érzést a közhelyesség.

De mivel az is nyilvánvaló, hogy ez a tapasztalt, ősz bajszú prímás nem megváltani akarja ezzel a hangulatzenével a világot, csak picit szebbé tenni, ne fanyalogjunk, hanem örüljünk neki, hogy van, és muzsikál nekünk!

(Csík János & Mezzo: Szép a tavasz, szép a nyár. Fonó Budai Zeneház, 2019)