Erkélyjelenet a kancellárián

De Maizière könyve lényegében a német kormányok működését elemzi. Tényként írja le, hogy egy kabinetülés 45 percig tart, és ezeken szinte minden kérdés kapcsán előkerül a német és a nemzetközi konszernek részéről a nyomásgyakorlás. A pénzügyminiszter megbetegedett 2010 májusában, így Schauble helyett neki kellett elutaznia Brüsszelbe a pénzügyi válság megtárgyalására. Annak ellenére, hogy nem volt közgazdász, De Maizière-nek sikerült német–francia vezetéssel megállítani a pénzügyi világválságot. Sikeresen megvédték az eurót, és De Maizière elérte, hogy Németország ne legyen köteles átvenni az eurózóna egyes államainak adósságait.

De Maizière, aki rendkívül óvatosan fogalmaz a migránskérdés kapcsán, leírja, hogy a migránsoknak tiszteletben kell tartaniuk a német értékeket. Ugyanakkor nem írja le, hogy melyek ezek. 2015-ben kidolgozták az első menekültcsomagot, amely a Balkánt biztonságos térségként kezelte, de ekkor már késő volt. A szilveszteri kölni események után (2015–16) a közhangulat országszerte megváltozott, és a lakosság széles rétegei követelték a kitoloncolást. 2015-ben az Európai Unióban a migránskérdés kapcsán francia–német kezdeményezésre bevezették az adatcserét és az informatikai rendszerek összekapcsolását.

Az orosz utasszállító gép 2015-ös egyiptomi felrobbantása kapcsán megemlíti, hogy Nagy-Britannia lemondta valamennyi odairányuló légi járatát, Németország viszont felbecsülte, hogy ha leállítja a légi közlekedést, ez óriási károkat okozna Egyiptomnak, a turisztikai bevételek jelentős része kiesne. Ezért a német döntés úgy szólt, hogy továbbra is küldik a gépeket, de felszólították Egyiptomot a repülőtéri biztonsági előírások hatékonyabb betartatására. És 2015 augusztusában De Maizière feladata volt prognózis készítése a várható migrációról is. Korábban a balkáni háborúk után 800 ezer fő érkezett Németországba, míg 2015-ben az afgán embercsempészek úgy értékelték, hogy amennyi főt a miniszter megjelöl prognózisában, annyian szabadon jöhetnek.

Kormányzati vita volt 2015 szeptemberében az ellenőrzésről a német–osztrák határon. A bajorok nem voltak hajlandók a regisztrációra, mivel egy fő nyilvántartásba vétele 30-45 perc időt igényelt volna. A belügyminisztériumban zajló vitán a rendőrség és a tartományok a visszaküldés mellett érveltek. De Maizière úgy fogalmaz könyvében, hogy a határzárás kiváltotta volna a menekültek ellenállását, és összecsapásokra került volna sor. Ennek következményeként a migránsok megindultak volna a zöldhatár felé. A világsajtóban negatív fotók jelentek volna meg Németországról. Véleményem szerint a későbbi események sokkal negatívabb képet sugalltak, mint az akkori esetleges fényképek…