A baromfiféle húsa kacér csak igazán! Persze abból se mindegyiké. Mert hát miféleképpen lehet gusztálni egy csirke hatalmas kebleit a vágódeszkán, nem igaz? S aztán óvatosan, gyengéden lefejteni róla a fűzőt, vagyis a melle csontját, esetleg illatos, fokhagymás tejfürdőbe meríteni, mintha maga Kleopátra végezné rendes napi feredőjét, s aztán gazdagon díszíteni, erotikus fűszerszámmal, bazsalikommal, oregánóval, s megsütni egészben, gyönyörűséges pirosra…, vagy csíkokra szeletelni, óvatosan, szeretettel, odafigyeléssel, elhalmozni aztán mézzel, mustárral, szójaszósszal, s úgy megpirítani, végül vastag szaftjával rizságyra ereszteni, s áhítattal ajkaidra venni.
Úgy…
A pulykában ilyes dolgokat ne keress! A pulyka az pulyka, nézz rá! A pulyka a házmester asszonyság, vastag, durva, fehér, puha, otthonkában jár, és randa, süsd meg, oszt’ egyed! Annyi erotika sincsen a pulykahúsban, mint egy babkonzervben a lövészárokban.
S akkor ott van még a hal. Na, hát a hal a húsok aszkétája, oszlopszentje, trogloidája, apácája. Mégis annyit kell vele bajlódni, pepecselni, mintha a legkényesebb kisasszonyka lenne, aki már alig várja, de játssza még az eszét az erkölcsösség végett. Óvatosan kell a halhúshoz nyúlni, meg ne törjön, óvatosan kell vágni, szelni, szinte leheletfinoman, aztán a fűszert is csak gyengéden viseli, pepecselve, simogatva, és sütni is lábujjhegyen lehet, mert hajlamos összeszakadozni, széjjelmállani, és akkor elmegy tőle az ember gusztusa, mint attól az éltes asszonytól, kit a ruha tart csak össze, és rúzsos a fogsora. De ha illően bánsz a halhús-apácáddal, odaadó lesz, és friss, frivol citromokkal, mediterrán kacajokkal illetlenkedik neked.
A vadhús aztán mind között a legerotikusabb. Mélyvörös, mint a legszebb kokott rúzsa a Moulin Rouge-ban még éjfél, vagyis a romlott csókok előtt. Illata átható, s bár a legromlottabb, mégis a legnehezebben adja oda magát. Egyszerre akarja az erős kezet és a gyengédséget. Ha nem kényezteted pácokkal, olajokkal, soha nem lesz a tiéd, ha nem ékíted fel a legválogatottabb fűszerékszerekkel, megkaphatod, de nem lesz benne köszöneted. Aggass rá borsot, borókát, majoránnát vagy köményt, pihentesd, simogasd, dörzsöld át a testét, becézgesd, aztán párold, süsd, szuvidáld, főzd, s meglásd, így vagy úgy, de végül megadja magát, és olyan örömökben részesít, amelyekben egy disznó soha.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!