Ha végignézünk egy híradót, vagy elkezdjük böngészni a portálok híreit, valósággal zúdulnak ránk a véres eseményekről szóló beszámolók, amelyek azt látszanak igazolni, hogy kegyetlen és erőszakos világban élünk. Steven Pinker – kognitív pszichológus, a Harvard Egyetem pszichológiaprofesszora – Az erőszak alkonya című munkájában azonban cáfolja ezt a benyomást. Sőt tovább is megy: „Az idők során fokozatosan csökkent az erőszak mértéke, így valószínűleg most éljük az emberiség történetének legbékésebb napjait” – szól a legfontosabb megállapítása, amelynek igazolására ezek után több mint nyolcszáz oldalt szentel!
Pinker elsőként tisztázza, hogy a híradók felülreprezentálják a világban történt erőszakos eseményeket, tehát a hírfogyasztók erőszakkal kapcsolatos benyomása eltér a valós arányoktól. Üdvös jelenségként értékeli ugyanakkor, hogy az erőszakos viselkedés hanyatlásával párhuzamosan háttérbe szorult az agressziót dicsőítő vagy eltűrő hozzáállás mind a társadalom, mind az egyének részéről – márpedig a társadalmi magatartásnak jelentős szerepe van bizonyos jelenségek erősödésében vagy visszaszorulásában.
A szerző ezek után végighalad az emberiség történelmén, felvázolva azt a hat nagy (általa trendnek nevezett) folyamatot, amely azt eredményezte, hogy fajunk visszavonult az erőszaktól. A történelmi áttekintés után rátér az erőszak pszichológiájára, vagyis arra a kérdésre, hogy egyáltalán miért viselkedik erőszakosan az ember. Bemutatja a legfőbb motivációkat: a ragadozó (vagyis puszta eszközként használt) erőszakot, a dominancia elérése vagy a bosszú érdekében alkalmazott agressziót, a szadizmust vagy a valamely ideológia nevében elkövetett erőszakot.
De nem marad adós az érem másik oldalának felvillantásával sem: a következő fejezetben sorra veszi, miféle késztetések hajthatják az embert az együttműködés felé, s olyan – egyesek szemében talán idejétmúltnak, mások szemében tudománytalannak számító – fogalmakat emleget, mint az empátia, az önmérséklet, az erkölcsi érzék vagy épp a józan ész.
