A könyv legnagyobb értéke tehát, hogy nem pusztán a statisztikai adatok elemzésére vállalkozik, de megpróbál választ találni arra a filozófiai-pszichológiai kérdésre is, hogy valóban „sárkányfog-vetemény”-e az ember, ahogy Vörösmarty Mihály nevezte. Könnyen követhető, jó stílusban megírt eszmefuttatásai során számos gondolkodót s jelentős tudományos munkát is megismerhet az olvasó.
Ezek mellett számos érdekes elméletet és magyarázatot említ. Ilyen például a „betört ablak”-elv, amely egyértelműen rámutat arra, hogy az erőszakos cselekedetek mennyiségét nem az olyan általános okok határozzák meg, mint amilyen a társadalmi helyzet vagy a vagyoni státusz, sokkal inkább az, hogy az elkövetés helyszínén jelen vannak-e bizonyos normák, és ha igen, milyen mértékben. (Csak egy a számos kísérlet leírása közül, mellyel Pinker igazolja e megállapítást: a kutatók megvizsgálták, hogy a járókelők hogyan reagálnak egy öteurós látványára, amely egy postaládából kilógó, feltépett borítékból kandikál ki. És úgy találták, a rendezetlen környéken – a postaláda össze volt firkálva, az utcát szemét borította – az arra járók negyede elvette a pénzt, ám amikor a postaláda tiszta volt, az utca rendezett, jóval kevesebben loptak!)
A könyv hátránya ugyanakkor, hogy Pinker hajlamos elveszni a részletekben, vagyis a szűkebb összefüggések feltárása mellett olykor kevesebb figyelmet szentel a nagyobbak bemutatásának. Nézőpontja pedig leginkább a nyugati világra terjed ki, Európa keleti felét elvétve említi, a Föld egyéb részeiről származó adatokkal szűkmarkúan bánik. Így az olvasóban joggal ötlik fel a kérdés: lehetséges, hogy tétele leginkább a világ haladónak mondott részén állja meg a helyét? Lehetséges, hogy máshol más (rész)folyamatok rajzolódtak ki, s más (al)tételeket lehetne megfogalmazni?
De így vagy úgy: a könyv nézőpontja érdekes, adatai bőségesek, az olvasó tehát gazdag érvkészletre bukkanhat egy esetleges vitához – ha egyetért a szerzővel, hát pró, ha nem ért egyet, hát kontra.
