A koronavírus-járvány Európában az olaszokat sújtja a leginkább. Az ország egyik ipari és pénzügyi központja, Milánó a betegség itteni epicentruma. A fertőzöttek száma sok ezerre tehető, sőt halottak is vannak. A város a vesztegzár alá helyezett lombardiai tartományban van, ahol az óvintézkedések miatt fenekestül felfordult a helyiek élete. A cégek és a szolgáltatók a betegség terjedésének megfékezése miatt egyre több embert utasítanak otthoni munkára. Ennek következtében ugrásszerűen nő a különféle vállalati kapcsolattartó alkalmazások – WeChat, Enterprise, DingTalk, Lark –, illetve a közismert videókommunikációs applikációk népszerűsége.
– Mintha zombitámadás ért volna bennünket, szürreálisak a kihalt metrók, utcák, a kifosztott boltok, az üres pályaudvar, ahol a hadsereg katonái posztolnak, noha nincs sok dolguk. Zárva vannak a templomok, a színházak, az opera és a múzeumok is, elmaradnak a sportrendezvények, számos légitársaság törli járatát – meséli Csákányi Judit évtizedek óta kint élő idegenvezető, aki szerint nehéz időket élnek. Mint mondja, a háziorvoshoz, az éjszakai ügyeletre sem egyszerű eljutni, a kórházi látogatási időt pár percre csökkentették. Sok egészségügyi szakember csupán az interneten „rendel”, a videóprogramok segítségével diagnosztizál. A fiatalabbaknak a technikai újítás nem gond, de az idősebbek megküzdenek a virtuális világ kihívásaival.
– Akinek nincs segítsége, az akár ellátás nélkül is maradhat. Eredetileg úgy volt, hogy március elejétől kinyitnak a rendelők, ám erre mostanáig nem került sor. Az iskolások viszont élvezik, hogy otthon maradhatnak, és pizsamában, kakaóval a kezükben vehetnek részt a „tanórákon” – sorolja Judit a változásokat, ám megjósolni sem tudja, hogy meddig tart ez az állapot, hiszen már öt negyvenfős csoportja lemondta a városnézést. Ez csupán a jéghegy csúcsa, ugyanis az ország idegenforgalmában közel 30 millió turista kiesésével számolnak.
Ám nemcsak külföldön, itthon is szinte percről percre változik a munkaszervezés a betegségtől való félelem miatt. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hazánkban a távmunkában dolgozók 62 százalékánál a munkaidőt nem, csak az eredményeket figyelik a vállalatok, hiszen fő cél a hatékonyság. Az otthoni kényelemben rendszeresen tevékenykedők 82 százaléka a szolgáltatási, az információtechnológiai szektorból kerül ki, őket követik az iparban alkalmazásban állók. Ám nehézséget jelenthet – többek között – a kollégákkal való személyes kapcsolat hiánya vagy a munkaidő és a szabadidő határainak tudatosítása. Azaz nem egyszerű például üzleti levelet fogalmazni mosás és ebédfőzés között, vagy megnézni délben a kedvenc tévésorozatot, majd videókonferenciázni a konyhából. Ezek miatt lényeges, hogy az alkalmazottaknak munkatapasztalatra kell szert tenniük ahhoz, hogy a felettesük megbízzon bennük, és jóváhagyja az otthoni munkavégzést, továbbá rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel ahhoz, hogy önállóan, különösebb segítség nélkül is képesek legyenek így dolgozni.