Üveggyöngyök

Tandíj, könyvek, albérlet, buli. Az egyetemistaélet kiadásai. Mi történik, ha a családi kassza nem tudja finanszírozni? A hallgató munkát vállal, vagy hitelt vesz fel. Utóbbitól sokan félnek, mert az amerikai eladósodási válság lebeg a szemük előtt.

A fiatalok jövőre óriási fizetésemeléssel számolhatnak Fotó: Balázs Attila Forrás: MTI

Tizennyolc évesen ötvenezer forint rengeteg pénznek tűnt. Szeptember első hetében kaptam szüleimtől, hogy vegyem meg belőle a könyveket, és ami marad, azt költsem magamra, ám még aznap haza kellett telefonálnom, hogy az összeg nem elég a könyvekre. Tanulhattam volna az amerikai nyári egyetemek tapasztalataiból, ahol a diákok úgy próbálnak meg spórolni, hogy használt könyveiket visszaadják az iskolának, amely alacsonyabb áron újraértékesíti azokat. Ezzel pénzt spórol a diákoknak, és hozzájárul a fenntarthatósághoz is. Magyarországon ez a megoldás hivatalos úton kevéssé elterjedt, de az egyetemisták között gyakori az ellenértékkel vagy anélkül adott könyv­örökítés. Szakértők szerint a jelenlegi egyetemistageneráció ugyanis határozottan tudatos pénzügyileg, igyekeznek ott spórolni, ahol tudnak, ugyanakkor főként az égbe szökő albérletárak miatt mégis többet költenek, mint korábban.

A Diákhitel Központ ezért szeretné a szabad felhasználású diákhitel jelenlegi 70 ezer forintos keretét megemelni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hitelfelvevők közel 80 százaléka a maximumot kéri, amelyet az egyetemhez kötődő kiadásokra költ, és nem luxusutazásokra, ahogy néhány hitel ellen ágáló szakértő hiszi.

– Látjuk, hogy a pénzügyi válság örökségeként van a fiatalok körében egyfajta idegenkedés a diákhitellel kapcsolatban. Sokaknak az amerikai rendszer jut eszébe a szó hallatán, azonban a magyar diákhitel egészen másképpen működik. Amerikában többféle modell létezik, de alapvetően profitorientált cégek nyújtják a hitelezést. Mi nonprofit vállalkozásként bevételünket az alacsonyabb kamatlehetőségekre igyekszünk fordítani. Az állam emellett biztosít családtámogatási hozzájárulást is, így jelenleg a diákhitelek az országban elérhető egyik legkedvezőbb hitelnek számítanak – mondja Magyar Péter, a Diákhitel Központ (DHK) vezérigazgatója.

A szabad felhasználású Diákhitel1 havi 15-70 ezer forintos összegét 1,99 százalékos kamattal lehet felvenni, s kizárólag az önköltség fedezetére fordítható, így a tandíj összegének megfelelő Diákhitel2 kamata pedig nulla százalék az állami kamattámogatásnak köszönhetően. Szep­tember óta igényelhető a Nyelvtanulási Diákhitel (100-500 ezer forint), amelynek szintén 1,99 százalék a kamata. Magyar Péter szerint egyre több hallgató látja, hogy a magyar diákhitel inkább támogatás, mint hitel, különösen a második és harmadik gyermek után járó tartozáselengedés kapcsán. Lehetséges továbbá a törlesztési kötelezettség felfüggesztése és mérséklése is.

Az átlagos visszafizetési idő az elmúlt években folyamatosan csökken. A válság idején tizenöt-húsz év is lehetett, majd nyolc-tíz év volt az átlag, ami mára hét év alá szorult. A volt hallgatók átlagosan a havi legkisebb törlesztőrészlet másfélszeresét fizetik vissza. A hazai konstrukcióban nem fenyeget tehát a veszély, hogy előálljon az amerikai diákok hitelválsága. Az Egyesült Államokban jelenleg 1,6 trilliárd dollárnyi diák­hitel halmozódott fel, ami jövőre a számítások szerint kéttrilliárdra nő, és háromra az évtized végére. Ez hétszázalékos növekedés évente. Az amerikai háztartások második legnagyobb kölcsöntömegét (az ingatlan-záloghitelek után) a diákhitelek jelentik, minden nyolcadik amerikai hitelből fizeti ugyanis tanulmányait.

A kimutatások szerint megéri a befektetés. Egy átlagos amerikai diplomás dolgozó teljes állásban alkalmazva körülbelül egymillióval keres többet, mint egy hasonló beosztásban, érettségivel rendelkező alkalmazott. Persze nem mindegy, hol végez az illető. Az Ivy League egyetemeken az alapképzés 50-55 ezer dollárba kerül, mesterképzésen 30-50 ezerbe. A megfizethető oktatást kínáló két- vagy négyéves főiskolákon már három-nyolcezer dollárért is lehet tanulni, de ezek a diplomák jóval alacsonyabb keresetet valószínűsítenek. Így hiába alacsonyabb a kölcsön­összeg, a nem megfelelően fizető állásból nehéz visszatermelni a hiányt, különösen, hogy általában ugyanannyiba kerül a campuson való élet, a kollégiumi ellátás vagy albérlet, mint amennyi a tandíj. Ezt sokan nem tudják finanszírozni, ezért, hogy ne kelljen még a lakhatási költségekre is hitelt felvenni, igyekeznek más megoldást találni az egyetemi évek alatt. A növekvő albérletárak és a lakáshiány miatt Kaliforniában például tízéves csúcsra emelkedett a nem megfelelő körülmények között lakó fiatalok száma. A diákok hét százaléka lakik elhagyott épületekben vagy lakókocsikban. A nem megfelelő körülmények pedig előrevetítik, hogy nem tudják elvégezni tanulmányaikat, így hitelüket sem tudják törleszteni.

A hallgatók mindössze 30 százaléka fejezi be tartozásmentesen egyetemi éveit. Bár százezer dollárnál nagyobb tartozása csak a hitelfelvevők hat százalékának van, a törlesztési válság nagy többségüket érinti. Barack és Michelle Obama is a negyvenes éveiket taposták, mire sikerült visszafizetniük a felvett diákhitelt. Nem véletlen, hogy a 2020-as elnökválasztási kampány egyik fő témája, hogy Bernie Sanders és több demokrata politikus is a hitelek elengedése mellett áll ki. Kérdés azonban, hogy ezt mennyire tekintik az amerikaiak megoldásnak.

– Az amerikai gondolkodás része, hogy az európaiaknál kevésbé bíznak az államban, azt várják, hogy az állam minél kevésbé szóljon bele az állampolgárok életébe. A jóléti állam csak a kiugró egyenlőtlenségeket tompítja, de egyébként az egyén felelőssége dominál, ez jelentkezik az egészségügyhöz vagy az oktatáshoz való hozzáállásban is. A tehetősek jóval magasabb szintű oktatást vagy egészségügyi ellátást tudnak megfizetni, mint amilyet a nagy tömegek számára elérhető állami intézmények biztosítanak. Ez egyfajta kényszerpálya, mivel akinek nem áll rendelkezésére a megfelelő összeg, az gyakran kénytelen hitelből finanszírozni a szükségleteit – magyarázza Soós Eszter Petronella politológus.

Számos szakértő teszi fel tehát a demokrata jelölteknek a kérdést, hogy mennyire fair elengedni a kétségkívül hatalmas hitelösszeget azokkal szemben, akik évekig keményen dolgoztak a visszafizetés érdekében, vagy azokkal az adófizetőkkel szemben, akik nem tudták megengedni maguknak az egyetemi oktatást. Többen úgy vélik ezért, hogy inkább az oktatás, de különösen a lakhatás összegét kellene csökkenteni. Az Európai Uniót hozzák fel példaként, ahol számos országban ingyenes az oktatás. Az uniós állampolgárok az országok többségében kaphatnak ingyenes oktatást, de az unión kívüli külföldiek is jóval olcsóbban tanulhatnak, mint Amerikában. Németország az uniós állampolgárságra tekintet nélkül biztosítja az ingyenes oktatást. Magyarország több amerikai listán szerepel mint jónevű orvosi vagy műszaki oktatást biztosító ország, amely a színvonalhoz képest rendkívül olcsó, nemcsak a tandíjat, de a megélhetési költségeket tekintve is. A tengerentúli diákok Német- és Franciaországot célozzák meg leginkább, mivel itt található a legtöbb angol nyelvű képzés.

Diákmunkás a nyíregyházi önkormányzat irattárában
Fotó: MTI–Balázs Attila

Soós Eszter Petronella szerint összességében a transzatlanti világban jellemző probléma az egyetemisták és fiatalok egyre nehezebb életkezdése manapság, például Franciaországban is időről időre tiltakoznak a diákok a pénzügyi kiszolgáltatottságuk miatt. Nagy-Britanniában két éve volt óriási felháborodás, amikor a brit és uniós diákok tandíját jelentősen megemelték, bizonyos egyetemeken és szakokon az addigi összeg két-háromszorosára, bár az még mindig nem érte el a nem uniós állampolgárok tandíját. (Jelenleg még nem tisztázott, hogy a Brexitet követő átmeneti időszak után az uniós állampolgárok milyen státuszba esnek majd.)

A magyar diákok leginkább Erasmusszal utaznak külföldre tanulni, de egyre nő az azonnal uniós egyetemre jelentkezők száma is, akik a Diákhitel1-gyel szeretnének segítséget kapni tanulmányaikhoz. Ők a magasabb külföldi megélhetési költségek miatt 140 ezer forintig vehetnek fel hitelt. Ez az összeg általában az albérleti kiadásokat fedezi, így kevesebbet kell részmunkaidőben dolgozniuk.

A hitelfelvételnek alapvetően itthon is ez lenne a célja. Magyar Péter szerint a hallgatók 80 százaléka inkább a kereskedelemben és a vendéglátásban helyezkedik el, ahelyett, hogy szakmájukhoz kapcsolódó gyakorlatot szereznének, így a pénzügyek miatt a legszebb éveiket áldozzák fel „üveggyöngyökért cserébe”. A legtudatosabb fiatalok azonban nem félnek a hitelfelvételhez nyúlni, inkább vállalkozást indítanak az összegből, és ennek sikeréből fizetik vissza a hitelt. Más tehát a hozzáállás az amerikai és a magyar fiatalok között. Ebből, illetve a profit- és nonprofit konstrukció különbségéből adódik, hogy míg Amerikában 20-30 százalékos nemfizetési arány is előfordul, addig a magyar hitelfelvevők mindössze egy százaléka került eddig bajba.