Miután bezárultak mögöttünk az ajtók, a szekrény mélyéről előkerült a tornaszerkó, funkciót váltott a mamusz és a vizesflakon. Az ország beállt a képernyők elé, felpattant a szobabiciklire, a futópadra, elővette évtizedes ugrókötelét. Bíró Mari korát meghaladó erőnlétben és viseletben, mókás videóüzenetekben biztatja a vele egykorúakat és a nálánál idősebbeket: ne hagyjátok el magatokat, a karanténban se feledkezzetek meg nőiességetekről, megjelenésetekről. Tornázzatok, szépítkezzetek. A már-már elmémesült rákóczifalvai asszony, aki lankadatlan kedvvel szórakoztatja vlogja követőit, még példaképe is lehetne az ötvenen túliak társadalmának, ha időnként nem esne túlzásokba. A műfajnak külföldön is vannak képviselői. Hollandiában egy hozzá hasonló szerelésben feszítő nyugdíjas hölgy mutat be követőinek tornagyakorlatokat a konyhájában, ehhez – súlyzók helyett – a mamuszát is beveti. Olasz és spanyol mintát követve Romániában kórházi alkalmazottak készítenek magukról munkahelyi táncolós felvételeket.

Magyar nőmozgalom feminista idétlenségek nélkül
Károlyi Mihályt eltiltják a beszédektől Amerikában, mivel úgy vélik: nem szabad megengedni semmiféle agitációt, amelynek az a célja, hogy egy másik országban felfordulást készítsen elő.