Kígyó színháza

A balassagyarmati börtön ötszáz bentlakójából száz-százötven főt szólít meg a hit. A megtérésekkel ugyanakkor óvatosan kell bánni, mert nem lehet kizárni, hogy nem belső fordulatról, csupán külsőségről van szó. A fogvatartottak színjátszó körének darabja tavaly egészen Budapestig jutott, volt, akinek ez kiugrási lehetőséget hozott.

2020.03.13. Balassagyarmat Börtön riport Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Immár a torony belsejében járunk. A lépcsőfordulókban a fogvatartottak által készített festmények díszítik a falakat, a harmadik és a negyedik szint között például az 1848-as és 1956-os forradalomra emlékeztető kép ötlik szembe. A negyediken aztán elérjük Deák Ferenc „főhadiszállását”, a kápolnát. A színes üvegablakokkal díszített, kupolás mennyezetű helyiség bejáratával szemben a sátánt legyőző Szent Mihály arkangyalt ábrázoló festmény, az ajtó fölött Szent Adorjánt, a büntetés-végrehajtás védőszentjét bemutató fafaragás. A falak mentén hosszan felnyúló polcok, rajtuk a valamikor oly népszerű Albatrosz sorozat krimijeitől az ismeretterjesztő munkákig bezárólag számos kötet várja, hogy egy-egy érdeklődő kézbe vegye. A kápolna egyben könyvtár is, de elsődleges funk­ciója mégiscsak az, hogy teret kínáljon a vallásgyakorláshoz, lelki elmélyüléshez, útkereséshez.

Fotók: Kurucz Árpád

Havonta egyszer tartanak misét, heti rendszerességgel egyéb vallási programokat, amennyiben igény van rájuk. Ha valamelyik egyház jelzi, hogy térítő tevékenységet szeretne végezni a falakon belül – s a fogvatartottak részéről igény mutatkozik a szolgálataikra –, a börtönlelkész feladata, hogy megszervezze ezen alkalmakat. (Jelenleg hét kisebb-nagyobb egyház képviselői tartanak ilyen foglalkozásokat a börtönben.) Emellett a „bentlakók” rendelkezésére áll, amikor lelki megerősítésre, útmutatásra lehet szükségük – jellemzően családtagjaik halála vagy a párkapcsolatukban támadt törés esetén.

– A fogvatartottak közül száz-százötven embert szólított meg a vallás, ami nem rossz arány – a külvilágban olykor jóval csekélyebb mértékű érdeklődés mutatkozik. A börtönbeli megtérésekkel ugyanakkor óvatosan kell bánni, mert nem lehet kizárni, hogy nem belső fordulatról, csupán külsőségről van szó – mondja Deák Ferenc, aki civil rendvédelmi alkalmazottként segíti a börtönben folyó missziós és mentálhigiénés munkát.

– Mindezzel együtt: ha a „bentlakók” érdeklődni kezdenek a vallás iránt, csaknem az összes egyház alkalmait felkeresik, hogy minél több forrásból tájékozódjanak az általuk legfontosabbnak ítélt kérdésekről. A Biblia is rendelkezésre áll, ahogy a Korán is – többen előszeretettel forgatják magyar nyelvű példányait. Ez nem azt jelenti, hogy a fundamentalista iszlám híveivé váltak volna, vagy radikalizálódnának, csupán azt, hogy érdeklik őket a könyv igaz­ságosságról szóló részei. Ahogy Jézus szavai is, amelyek János evangéliumában szerepelnek: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Hogy egy többéves büntetését töltő ember számára miért ennyire vonzó ez az ígéret, könnyű megérteni. A legfontosabb, hogy a fogvatartott szabadulása idejére eldöntse, melyik vallást kívánja követni, s aztán gyakorolja is: csatlakozzon a számára vonzó gyülekezethez, kapcsolódjon be az egyházközösség életébe. Mindehhez olykor csak kis lökés kell, amelyet a bezártság idején megadhatunk a fogvatartottaknak. Ha így alakul, akár itt, a rácsok között is rálelhetnek a kivezető útra.

Tóth Sándor és Molnár István már megkapták e lökést. A Kígyó becenévre hallgató, tetovált, nagydarab Sándort leginkább egy kemény motoros banda tagjaként tudná elképzelni az amerikai sorozatokon iskolázódott néző, most mindenesetre szerényen viselkedik, higgadtan válaszolgat a kérdésekre. Korábban a vendéglátásban tevékenykedett, hetedik éve van itt, még két év három hónapot kell letöltenie.

A Jó és a Rossz harca

István szakácsként dolgozott, egy év három hónapot „húzott le” eddig, és szintén két év három hónapig kell maradnia, míg távozhat. A két férfit nem csupán az köti össze, hogy csaknem egy napon szabadulnak majd, de az is, hogy felfedezték: kölcsönösen számíthatnak egymásra a hitben s a rácsok között töltött hétköznap­jaik során.

István még az előző börtönlelkész irodáját takarította, amikor az felfigyelt a vallás iránti nyitottságára: felolvasott neki az Újszövetségből, majd meggyóntatta, megáldoztatta… Az elítélt azóta a kápolna gyakori látogatójává s a Biblia rendszeres olvasójává vált, sőt Sándort ő vezette a hit útjára.

– Séta közben szólítottam meg, amíg az udvaron köröztünk – említi. – Nehéz ember volt, de úgy éreztem, érdemes.

– Kezdetben nem értettem, mit akar tőlem, miért jár a nyomomban, vagy hogy mi közöm van mindahhoz, amiről beszél. Aztán megfogtak a hallottak – mondja Sándor.

Míg a fogvatartottak jó része – kétszáztíz fő – a börtön szomszédságában lévő Ipoly cipőgyárban dolgozik, addig a többiek az intézmény falain belül a házi műhelybe, a konyhára vagy a mosodába vannak beosztva.

István és Sándor szintén „belsősök”: takarítanak. Egyikük az orvosi rendelő és a betegszoba, másikuk a harmadik-negyedik emeleti körletek tisztaságáért felel, de képességeiket máshol is megmutatták – például a Szent Adorján élete és mártírhalála című színdarabban.

A büntetés-végrehajtás védőszentjének életén alapuló zenés színpadi játék párbeszédeit és dalszövegeit Kígyó írta, a kísérőzenét a fogvatartottak közösen alkották meg, a szerepek túlnyomó részét (az Adorján feleségét, Natáliát alakító Várnagy Andrea kivételével) a börtön színjátszó körének tagjai alakították. A produkció Budapestre is eljutott: 2019 decemberében telt ház előtt játszották a József Attila Színházban.

Az előadás kedvező visszhangra talált: „Aki ezt a darabot megírta, annak személyesen kell ismernie a Jó és a Rossz harcát.” E viaskodás fordulatait olyan emberek tolmácsolják számunkra, akik pontosan tudják, mi a következménye, ha az egyik vagy a másik utat választjuk, állapította meg például a Szemlélek blog szerzője az előadásról.

– A Szent Adorjánról szóló szöveg a Wikipédián alig két oldal. Ez kevés lett volna egy színpadi műhöz, így az egészet átfordítottuk a két nagy erő küzdelmére – enged bepillantást a kulisszák mögé Kígyó. – Igazából azt szerettük volna megmutatni, hogy ha komolyan veszik őket, s megbíznak bennük, a fogvatartottak – jelen esetben a színjátszáson keresztül – képesek értéket létrehozni, egyiküket sem kell tehát leírni.

– És persze azt, hogy ahol a társainkkal jelenleg tartunk, nem a végállomás, csupán egy közbeeső megálló az úton, ahonnan már a helyes irányba haladunk tovább. Mindez akkor lesz különösen érdekes, ha mondjuk tíz év múlva visszatekintünk erre az időszakra, s addigra újra megtaláltuk a magunk helyét az életben – teszi hozzá István.

Böjte Csaba segítsége

Az előadás minden bizonnyal csupán Balassagyarmat figyelmét vonta volna magára, ám Böjte Csaba felkarolta, így Budapestig jutott.

– Együttműködésünk akkor kezdődött, amikor az elítéltek a testvér árváinak ajánlották fel az intézményben tartott karácsonyi adománygyűjtés összegét – avat be a részletekbe Budai István dandártábornok, a börtön parancsnoka. – És mert fontosnak tartjuk, hogy az itt raboskodók családtagjai ne csupán a közvetlen környezetükben látott példákat, viselkedésmintákat követhessék – legyen szó akár a saját szüleikéről is –, tavaly rendeztünk egy tábort, amelyen a fogvatartottaink gyerekei, valamint Csaba testvér pártfogoltjai együtt vettek részt.

A tábor aztán számos felismeréssel és tanulsággal szolgált. Amikor focizni kezdtek, a magyarországi gyerekek idősebbjei elküldték a kisebbeket, mondván, még nem tudnak játszani, menjenek innen. Ezzel szemben az erdélyi gyerekek nagyobbjai észlelték, hogy ez a játék túl gyors és követhetetlen a kisebbeknek, ezért olyat választottak, amelybe az apróbbak is bekapcsolódhattak. A testvér pártfogoltjai tehát sokkal elfogadóbbak és együttműködőbbek voltak, jobban odafigyeltek egymásra, mint az anyaországiak, de azt is lehetne említeni, hogy jobban tisztelték a felnőtteket, mint azok.

Kígyó életére, további sorsára nézvést óriási jelentősége volt mindennek: Böjte Csaba ugyanis felfigyelt a zenés színpadi munkákhoz való tehetségére, és kilátásba helyezte, hogy szabadulása után dolgozhat Déván, az ottani Kölyökszínházban. De az sincs kizárva, hogy egy jelenleg tervezett, de addigra talán meg is valósuló kezdeményezésének részese (közelebbről: a frissen szabadult elítéltek visszailleszkedésének megkönnyítését célzó intézményhálózat egyik létesítményének vezetője) lesz.

– Az esély mindannyiuk számára adott, csak tudni kell élni vele, és persze tudni kell viselkedni! – mondja lelkesen István, majd a saját helyzetére rátérve elmeséli: szereti a szakmáját, a szakácsmesterséget, és a múltkor, amikor jó magaviselete jutalmául hazaengedték Dombóvárra, egy régi ismerőse, akivel összefutott, azzal fogadta: „Pistikém, kint vagy? Mikor kezdesz nálam?” Egyébként pedig, ahogy a Szent Adorjánban énekelték: „Nem ismerhetjük Isten útjait, / de adjunk hálát mindazért, amit tanít!”

Eltávozás felfüggesztve

A koronavírus-járványra való tekintettel valamennyi büntetés-végrehajtási intézetben védőeszközökkel és érintés nélküli, digitális hőmérőkkel szerelték fel az egészségügyi személyzetet; folyamatosan fertőtlenítik a frekventált felületeket és eszközöket; napi többszöri kézmosási, valamint kézfertőtlenítési lehetőséget biztosítanak az elítéltek és a személyi állomány részére. A BVOP felfüggesztette a kimaradások, eltávozások engedélyezését a fogvatartottak számára, beleértve a korábban engedélyezett, de még meg nem kezdett ügyek végrehajtását. A büntetésük letöltését megkezdő elítélteknek közegészségügyi-járványügyi vizsgálaton kell átesniük, enélkül nem csatlakozhatnak a falakon belüli közösséghez. A vizsgálat minden esetben kiterjed a testhőmérséklet megmérésére, valamint az utazási előzmények feltérképezésére. Fertőzés gyanúja esetén az érintettet mindaddig elkülönítik, amíg a laborvizsgálati eredmények meg nem erősítik vagy ki nem zárják a koronavírus jelenlétét a szervezetében. Ami a látogatók fogadását illeti, a fogvatartottak és hozzátartozóik fizikai érintkezése nem lehetséges a látogatás során. Emellett kiemelt figyelemmel kezelik azokat a fogvatartottakat, akiknek külföldi hozzátartozóik vannak.