Az ország kormányzójának. Pesten, május 21-ikén, reggel 6 órakor, 1849.
Tegnap, éjfél előtti 11 órától kezdve mostanáig, folyvást tart az ostromlás; ágyú kevés, de annál sűrűbben, sőt úgyszólván szakadatlanul puskaropogások hallatszanak.
Ép e pillanatban hallom, hogy a nemzeti zászló látszik a Sándorházon. Isten segíts!
7 órakor. A Dunapartról jövök Hajnik Pál barátommal.
A fegyvertár és a Sándor-ház között a háromszinű zászlót lobogtatják honvédeink. Az ágyúk már nem szólanak, csak a puska ropog. Fenn a várban makacs utczaharcz foly. Csak a nádorkertben láttunk még két fehérszíjast, a többi a várfokról már elpusztult. Len a palliszádok s a hídfő is kezünkben. Nem sokára, úgy hisszük, urai leszünk a várnak.
Reggeli 11 órakor. Budavára a miénk! Hét és fél órakor teljes diadalt vívott ki a magyar. Átmentünk a várba, nem tudván, hogy állanak ott a dolgok, mert örökös puskalövések hallatszottak még, s ime örömlövődözés volt.
Hentzi sebesülten fekszik, az orvos 24 órai életet ígért neki.
A hidat fel akarták vettetni, bizonyos Auer ezredesé a herostratosi dicsőség, de csak kevéssé rongálta meg, s hamar helyre fog igazíttatni. Most is át lehet járni.
Tömérdek halottat láttunk az ellenségtől, a többi fogoly. Az ágyúk, municzió, mind épen találtattak. A honvédek tombolnak örömükben. Czuczorhoz bementünk s áthíttuk Pestre.
Csak most tudjuk még, mily feladat volt a várat ostrommal bevenni. Igen jól volt megerősítve. Budavárnak bevétele egyike a legdicsőbb haditettnek. Éljen Görgei! Éljenek a honvédek!
Délután többet, most sietünk futárt indítani. E tudósítást Hajnikkal együtt írjuk alá, mert együtt akarunk hírvivői lenni Buda bevételének.
Irányi Dániel, t. h. kormánybiztos. Hajnik Pál, rendosztályfőnök.
*
Mikor feltűnt a Ceccopieri-ezred első fehér zászlója, Ludvigh örvendezve fordult Görgeihez.
– Úgy látszik, kapitulálnak. Fehér zászló leng a bástyán.
Görgei tábori-látcsövével odatekint.
– Igaz, fehér zászló – bólint fejével anélkül, hogy az örömnek csak egy szikrája derítené fel sápadt arczát.