Pomozi Sándor Fedor Tibor Köztársasági Elnöki Őrség

Államfő golyózáporban, a harcos hivatásra születni kell

Áder Jánost különlegesen képzett szakemberek védik, olyanok, akik a legnagyobb nyomás alatt is képesek parancsot teljesíteni, ám ha kell, önálló döntést is hoznak. Szakmájukban ők a legjobbak. Nem mindennapi élmény a köztársasági elnök embereivel egy bevetésen gyakorlatozni.

Bódy Géza

2020. 05. 08. 19:37

20200303 budapest loter ader janos koztarsasagi elnok szemelyi testorsegenek gyakorlata havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Különleges világ a testőröké, ám keveseknek adatik meg, hogy Magyarország köztársasági elnökét védjék. Az államfő és családja biztonságára a Köztársasági Elnöki Őrség munkatársai ügyelnek, akik a szakterületükön a legjobbak. Mielőtt megismerkednénk velük, előtte a Készenléti Rendőrség budapesti bázisán, oklevelekkel, szobrokkal és emléktárgyakkal zsúfolásig telt kis irodában beszélgetünk a parancsnokkal, Pomozi Sándor ezredessel arról, hogy e munka mögött mekkora felkészültség és alázat van.

Az egyik falon naptár Putyin elnök fotójával. Mint megtudom, az orosz politikus testőrei szeptemberben a magyar elit alakulattal gyakorlatoznak együtt, de a mieink is több alkalommal edzenek Moszkvában. Az ottani tél kiváló terepviszonyokat biztosít a vezetéstechnika fejlesztéséhez, ahogyan a magyar elnököt szállító biztonsági oszlop közlekedtetése sem hétköznapi feladat. Jól jöhet az orosz tapasztalat. A világ egyik legszigorúbban őrzött embere védelmezőinek is feltűnt: példaértékű a magyar „fiúk” szaktudása.

Az ezredes hívja így embereit. A nemzetközi együttműködés a hazai képzési rendszer hatékonyságát bizonyítja. Az egység többek között a Honvédelmi Minisztérium Különleges Műveleti Dandárjával, a román Személyvédelmi Szolgálattal és az Amerikai Egyesült Államok hadseregének Európában állomásozó különleges képzésű katonáival is együtt gyakorlatozik.

– Az államfőt 2015 óta a Köztársasági Elnöki Őrség védi, nem nagy létszámmal, 173 fővel működünk. A felvételnél nincs protekció, nem létezik, hogy „fentről leszólnak”, vegyük fel a rokont. Az illetőt a rendszerünk egyébként is kilökné magából, olyan szigorú követelményeknek kell megfelelni – hangsúlyozza a parancsnok, miközben az állomány kerül szóba.

– Az elnök biztonságának szavatolása komplex, egyedülálló személyvédelmi feladat, amely különleges képzettségű harcosok szolgálatát követeli meg. Van mesterlövészünk, tűzszerészünk, harctéri sebesültellátónk, pilótánk, búvárunk. Érdekes háttérmunka a felderítőké és a helyszín-előkészítőké is. Ők azok, akiket gyakran látni egy-egy program előtt, amikor feltérképezik a helyszínt. Minden sarkot és szekrényt átvizsgálnak, felmérik a terep veszélyességét – avat be a részletekbe az ezredes.

Egy-egy program megkezdése előtt bárkit megfigyelhetnek. A rendezvényen nem kapják ki a tömegből azt, aki zsebkendőért nyúl a kabátjához. Részletes, folyamatosan frissülő adatbázisaik alapján próbálják szűrni a veszélyes bűnözőket, terroristákat. Ám alapvetően eltér a helyzet a napi rutinjellegű feladatoknál, illetve a külföldi utaknál.

Az utóbbiak az igazi kihívások Pomozi Sándor szerint. Hozzáteszi: rémálmukban se jöjjön elő, hogy a légitársaságnál sztrájkolnak. De az sem, hogy emiatt leáll a közlekedés, netán terrorveszélyes hely a célállomás. Ahhoz, hogy a csapat hatékony legyen, nem mindig a pénz, hanem az emberi energia a legfontosabb. Lehet ultramodern fegyverük, sokmilliós autójuk, de ha valamelyik munkatárs mentálisan vagy fizikailag nincs rendben, akkor összeroppan a szigorúan felépített rendszer. A parancsnok arra is büszke, hogy tőlük csak azok mennek el, akik feljebb szeretnének lépni. Legutóbb egyik kollégája egyetemi oktatói állást, másik a Budapesti Rendőr-főkapitányságon vezetői beosztást kapott.

Az ezredes aztán azt az óriási bronzsast mutatja, amelyet a különleges rendvédelmi egységek egyik legrangosabb versenyén, a floridai SWAT Round-up International viadalon nyertek 2016-ban. Ekkor csupán a házigazda előzte meg a magyar csapatot. A siker az egység kiválasztási rendszerének is köszönhető, amelynek kidolgozásában óriási szerepe van Fedor Tibor rendőr főhadnagynak, sőt a napi biztosításokkal is ő foglalkozik.

A terrorcselekmények folyamatosan új kihívások elé állítják az egységet, a magányos elkövetők legtöbbször a semmiből bukkannak fel. Amennyiben incidens történik egy eseményen, elsősorban nem a védett személy mellett közvetlenül szolgálatot teljesítőknek kell megfékezniük a támadót. A hangsúlyt a megelőzésre és a kockázatok minimalizálására helyezik, amelynek kulcsa a több elemből álló személyvédelmi rendszer.

– Csapatunkba nem testőröket keresünk. Téved az a jelentkező, aki azt hiszi, hogy előny, ha már dolgozott személyvédelemben. Sőt! Mi választjuk ki és építjük fel a számunkra megfelelő embert.

A felvétel sokfordulós, amelynek során rengetegen véreznek el. Amikor az első megmérettetést tartottuk öt évvel ezelőtt, háromszáz jelentkezőnek körülbelül öt-hat százaléka felelt meg – ismerteti az elgondolkodtató statisztikát a főhadnagy.

Az elnöki őrség egyedülálló kiképzési módszeréről később már abban a rendőrautóban beszélgetünk tovább, amellyel a terepre igyekszünk, hiszen nem csupán az elméletre, hanem a gyakorlatra is kíváncsi vagyok. Meglepődöm azon, hogy többnyire az első körben, már az erőnléti vizsgán kiesnek a jelentkezők. Ennek Fedor Tibor szerint az is az oka, hogy tízkilós pluszsúllyal kell elvégezni a feladatokat. Ennyit ugyanis biztosan magán cipel a munkáját ellátó testőr, még ha nem látszik is a ruházata alatt. A fegyver, a lőszer, a kommunikációs eszköz, a golyóálló mellény, a bilincs további kilókat jelent, sőt ha a zakó alatt még géppisztoly és tartalék tár is lapul, akkor közel húszkilós a teher.

És soha nem tudni, vészhelyzetben ki lesz az, akinek dönteni kell, olykor egyedül, akár idegen országban. Erre nem mindenki képes. Sokan elbuknak azon is, hogy nem hisznek magukban, az alázatról nem is beszélve, ami ennek a munkának az alapja. A kiképzés során azt vizsgálják, hogy még ha rivalizálnak is egymással, mekkora bennük az együttműködési készség. Majd Fedor főhadnagy beavat a mindent eldöntő felvételi feladat részleteibe:

– A fiúk egyedül vágnak neki az ismeretlen katonai terepnek egy hátizsákkal, harminckilós felszereléssel és térképpel. A cél, hogy több napon keresztül, egyre rövidülő pihenőidővel, változó terepviszonyok mellett tegyék meg a kijelölt távolságot.

Ilyenkor a jelölt csak magával van elfoglalva, a saját énjével viaskodik. Ám ha képes mindezek után mégis folytatni, akkor válik igazán esélyessé. Az alvásmegvonás hatására ekkor már senki nem próbál szerepet játszani, a vasakarat a döntő.

Megérkezünk a nagytétényi lőpályára, ahol a személybiztosítók és az őket támogató műveleti csoport már javában gyakorol. A fegyverropogásban a vezényszavak alig hallatszanak, és a szakadó eső, az óriási sár sem szab gátat annak, hogy az „elit kommandó” tagjai gyakorlatozzanak.

A feladat szerint a merénylő szemből az autókonvojra lő, az egyik kocsiban ülő elnököt kell kimenteni. Az akcióban tucatnyian vesznek részt: egy mesterlövész, aki viszonozza a tüzet, az őt fedezők, azok, akik a „frontvonalnak” háttal, illetve oldalt állnak, és a többiek, akik a védett személy kimenekítésével foglalkoznak. Mindezt fél óra alatt állig felfegyverkezve legalább harmincszor ismétlik, valamennyi mozdulatot tökéletesre csiszolva.

Valamennyien családos férfiak. Többnyire szakmabeli a párjuk, ezt az életformát kívülálló soha nem értené meg, illetve nem fogadná el.

Miközben ezen morfondírozom, odalép hozzám Pomozi ezredes:

– Akar elnök lenni? Üljön be hátra a kocsiba!

Az autó teteje fölött már süvít is a golyózápor, mire a kereszttűzben felfognám, hogy mi történik, egy mikrobusz hátsó ülésén biztonságban kuporgok. Próbálom visszapergetni a filmkockákat: tüzet nyitottak szemből, védelmezőim visszalőttek a támadót jelképező acélbábura, közben feltépték a kocsiajtót, megkérdezték, jól vagyok-e, majd a kommandósok gyűrűjében a hátsó, fedezékként szolgáló lökhárítóhoz tuszkoltak. Végül bezsuppoltak egy másik autóba. Dudáltak, hogy indulhatnak velem, a lehető leggyorsabban elhagyva a helyszínt. Az egész nem tartott tovább 15-20 másodpercnél. Alig látni, füstgránátot dobtak a támadó felé, ezzel is nehezítve a tájékozódását.

– Egy támadást visszaverni csak támadással, az eredetinél nagyobb tűzerővel lehet. Ezért olyan alakzatot veszünk fel, amelyből bármelyik oldalról négyen viszonozhatjuk a lövést. Így könnyebb kitörni a veszélyzónából, miközben már menekítjük a védett személyt. A kollégák fegyverkezelése kiváló, a cél a taktikák tökéletesítése. Nincsenek vegytiszta helyzetek, a valós élettel találkozunk. Ehhez azonban hosszú idő és sok gyakorlás kell. Támadunk-védünk. Ennyi és nem több – magyarázza kissé lihegve Ódor András, a műveleti csoport vezetője, aki társával, Bélik Mátéval óriási, piros kereszttel jelzett hátizsákot cipel.

A különleges harminckilós pakk hordozóit itthon és külföldön harctéri sebesültellátásra képezték ki, hogy ha valaki megsérül a tűzharcban, akkor szakszerűen el tudják látni.

Légutat és keringést biztosítanak, vérzést csillapítanak, sőt ha kell, csonkolt végtagot is kezelnek. Az eseményekkel teli kiképzés végére értem meg, hogy beszélgetésünk elején az ezredes mire utalt az irodában: a Köztársasági Elnöki Őrség tagjai tényleg a legjobbak.

A magányos hősök kora lejárt, helyüket átvette az alázattal teli, kőkemény csapatmunka. Erre a hivatásra születni kell. Napjaink harcosai mindennap teszik a dolgukat, gyakran nem mindennapi körülmények közt – mutat körbe csoportján a parancsnok.