Félek, kiderül, hogy az általam ismert civilizáció csak kártyavár

Ez a könyv nem regény, hanem korrajz. Gondolatok a mögöttünk hagyott, életünket átíró hetekről és hónapokról.

Erős mondatok sora gondolkodtat el – másmilyeneket egyébként sem érdemes leírni a jelenlegi rendkívüli helyzetről. Igen, a koronavírus van a terítéken. „Eléggé hipochonder vagyok, minden második este megkérem a felesé­gemet, hogy nézze meg a homlokomat, ­nincs-e­ lázam, de most nem erről van szó. Nem félek, hogy megbetegszem. Akkor mitől félek? A járvány következményeitől. Attól, hogy kiderül, az általam ismert civilizáció építménye csupán kártyavár. Félek a lenullázódástól, de az ellenkezőjétől is: hogy hiábavaló lesz a félelem, elmúlik, és utána nem változik semmi” – olvasható Paolo­ Gior­dano rekordgyorsasággal megszületett könyvében. Az első sorokat valamikor februárban pötyögte a számítógépébe, áprilisban már mi is olvashatjuk könyvét. A fizikus végzettségű olasz szerző első regénye, A prímszámok magánya, berobbant az irodalomba: Olaszországban díjak sorát vitte el, mára egyértelmű világsiker. Második kötete, Az emberi test „új típusú” háború regénye, hősei az afganisztáni olasz misszió újoncai. És most kijött egy újabb munka, amely nem szerepelhetett a tervei között. Nem is ő írta, hanem az élet.

A hipergyorsan lefordított könyv egyik fontos üzenete, hogy ez a vírus felkészületlenül ért minket, tapasztalatok, antitestek, vakcinák nélkül. Túlságosan új számunkra, ezért nem vagy nehezen találunk fogást rajta. Kínában robbant ki, de Olaszország kapta az első igazán nagy csapást, naponta százak vesztették életüket a vírus hozta betegségekben. Ez a helyzet megtépázta kapcsolatainkat. Nagy magányt hozott: azoknak a magányát, akik az intenzív osztályon üvegfal túloldaláról kommunikálnak, meg másféle, kiterjedt magányt, a maszkba zárt szájak, a gyanakvó tekintetek magányát.

A magány másik olvasata, hogy ez a járvány arra ösztönöz bennünket, hogy közösség tagjaként tekintsünk magunkra. Olyan erőfeszítésre kényszerít, amilyenhez normális helyzetben nem vagyunk hozzászokva: elválaszthatatlan egységben látni magunkat másokkal, és figyelembe venni jelenlétüket az egyéni döntéseinkben. Járvány idején egyetlen egységes organizmus vagyunk, újra közösséggé válunk, hiszen senki sem állíthatja, hogy rá nem hat a vírus. Mindaz, amit ilyenkor teszünk vagy nem teszünk, nem csupán saját magunkra vonatkozik. A környezetünket védjük vagy sújtjuk felelősséggel, felelőtlenséggel.

A légi forgalom erősödése megváltoztatta a vírusok sorsát – figyelmeztet a szerző, aki szerint a modern közlekedés lehetővé tette számunkra, hogy távoli területekre gyorsan eljussunk. Hét és fél milliárd ember bolyong szerte a világon: ez a koronavírus közlekedési hálózata. Gyors, kényelmes, szerteágazó. Miközben azt gondoljuk, hogy a világ minden zugát felfedeztük, léteznek helyek, amelyekről semmit sem tudunk, és olyan fajok, amilyenekről sejtésünk sincs. A környezetünkkel szembeni agresszivitásunk egyre valószínűbbé teszi a találkozást ezekkel az új kórokozókkal, amelyek mostanáig nyugodtan megbújtak természetes környezetükben. Azaz, ha leküzdjük a jelenlegi helyzetet, vár ránk valami új, talán a mostaninál is pusztítóbb – ami nem túl vidám üzenet. És nem is megnyugtató, miközben mindnyájunknak szükségünk volna nyugtatásra. Paolo Giordano arra int, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy – megőrizve jelenlegi tapasztalatainkat – ez a katasztrófa ne maradjon tanulságok nélkül. Kétséges, hogy ez az üzenet eljut azokhoz, akiktől ez az egész kiindult. Az afrikai, ázsiai piacok árusaihoz és vevőihez, akik élő és élettelen lényekkel laknak jól, nem törődve népegészségügyi előírásokkal, higiéniával, csak a korgó gyomor csillapításával.

Ez a könyv nem regény, hanem korrajz. Gondolatok füzére a mögöttünk hagyott, életünket átíró hetekről és hónapokról. A mi gondolatainkat, kétségeinket és reményeinket gyúrta gyorsan egybe az olasz szerző. A szövegben szereplő adatok már a leíráskor elavultak, azt pedig senki sem tudhatja, hogy ez az egész őrület mikor és milyen formában ér véget. A járvány mindennapjai vagy beleégnek cselekedeteinkbe, vagy elfelejtjük az egészet. Paolo Gior­dano attól tart, hogy az általa eddig ismert, gyakorolt, megélt civilizáció nem változik. Marad minden, mintha semmi sem történt volna.

(Paolo Giordano: Járvány idején. Ford.: Matolcsi Balázs. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020, 128 oldal. Ára: 2999 forint)