A légi forgalom erősödése megváltoztatta a vírusok sorsát – figyelmeztet a szerző, aki szerint a modern közlekedés lehetővé tette számunkra, hogy távoli területekre gyorsan eljussunk. Hét és fél milliárd ember bolyong szerte a világon: ez a koronavírus közlekedési hálózata. Gyors, kényelmes, szerteágazó. Miközben azt gondoljuk, hogy a világ minden zugát felfedeztük, léteznek helyek, amelyekről semmit sem tudunk, és olyan fajok, amilyenekről sejtésünk sincs. A környezetünkkel szembeni agresszivitásunk egyre valószínűbbé teszi a találkozást ezekkel az új kórokozókkal, amelyek mostanáig nyugodtan megbújtak természetes környezetükben. Azaz, ha leküzdjük a jelenlegi helyzetet, vár ránk valami új, talán a mostaninál is pusztítóbb – ami nem túl vidám üzenet. És nem is megnyugtató, miközben mindnyájunknak szükségünk volna nyugtatásra. Paolo Giordano arra int, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy – megőrizve jelenlegi tapasztalatainkat – ez a katasztrófa ne maradjon tanulságok nélkül. Kétséges, hogy ez az üzenet eljut azokhoz, akiktől ez az egész kiindult. Az afrikai, ázsiai piacok árusaihoz és vevőihez, akik élő és élettelen lényekkel laknak jól, nem törődve népegészségügyi előírásokkal, higiéniával, csak a korgó gyomor csillapításával.
Ez a könyv nem regény, hanem korrajz. Gondolatok füzére a mögöttünk hagyott, életünket átíró hetekről és hónapokról. A mi gondolatainkat, kétségeinket és reményeinket gyúrta gyorsan egybe az olasz szerző. A szövegben szereplő adatok már a leíráskor elavultak, azt pedig senki sem tudhatja, hogy ez az egész őrület mikor és milyen formában ér véget. A járvány mindennapjai vagy beleégnek cselekedeteinkbe, vagy elfelejtjük az egészet. Paolo Giordano attól tart, hogy az általa eddig ismert, gyakorolt, megélt civilizáció nem változik. Marad minden, mintha semmi sem történt volna.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!