Képzelt bomba

Optimista, ám a valóságtól nem elrugaszkodott forgatókönyv szerint otthon töltheti 2020 karácsonyát a „székely terroristaként” elhíresült Beke István. Sors- és korábbi cellatársa, Szőcs Zoltán hamarosan követheti a szabadságba. Ők azonban nemcsak a szabadulásért, hanem a teljes rehabilitációért küzdenek.

Tüntetés a székelyföldi jogsértések ellen Kézdivásárhelyen, 2018 Fotó: MTI–Kátai Edit

A Brassóhoz közeli Feketehalom fegyházában várja sorsa jobbra fordulását két férfi, akikre a székely mártíromság legújabb kori megszemélyesítőjeként tekint a magyar közvélemény. A székelyföldi közösséget megbélyegző titkosszolgálati gyökerű akció két áldozatának 2015 novemberének legvégén kirobbant ügyét elsősorban a magyar sajtó, illetve a különböző érdekvédelmi és jogi szolgálatok tartják ébren. Ellenkező esetben minden bizonnyal csak ők ketten, illetve családtagjaik, ismerőseik vágnák a centiket, miután betöltötték „küldetésüket”, amelyet a romániai hatalomintézmények szabtak rájuk.

A megfélemlítés minden eszközét bevető, tízórás házkutatás után 2015. december elsejének hajnalán rohamcsapatok vitték el kézdivásárhelyi otthonából Beke István Atillát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) helyi vezetőjét. Huszonnyolc nappal később a HVIM erdélyi vezetőjéért, Szőcs Zoltánért is eljöttek, mindkettőjüket azzal gyanúsítva, hogy 2015. december elsején, a gyulafehérvári „nagy egyesülés” román nemzeti ünnepén házi készítésű bombát akartak robbantani a felső-háromszéki város főterén a katonai parádén.

A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség ­(DIICOT) közleménye szerint Szőcs Zoltán egy október 10-i összejövetelen arra biztatta a HVIM kézdivásárhelyi szervezetének jelen levő tagjait, hogy készítsenek robbanószerkezetet, és robbantsák fel azt a december elsejei felvonuláson. A közlemény szerint Beke István a „megcsináljuk” kijelentéssel válaszolt Szőcs Zoltán felvetésére. A tanácskozás után Szőcs elhagyta Romániát, csak december 20-án tért vissza Kézdivásárhelyre, Beke letartóztatása után azonban felvette a kapcsolatot a tanácskozás többi résztvevőjével, hogy egyeztesse velük a hatóságok előtt képviselendő változatot.

A DIICOT közösség elleni merényletre való felbujtás és a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére való felbujtás vádjával 2016 májusában állította bíróság elé a két férfit. A tárgyalások során azonban a vád álláspontja és bizonyítékai egymás után omlottak össze, és 2017 áprilisában a bukaresti táblabíróság a büntetőjogi besorolás megváltoztatásával első fokon felmentette Bekét és Szőcsöt a vádak jelentős része alól. Végül csak a pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítélték őket 11, illetve tíz hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetésre – épp annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították. Helyt adva azonban az ügyészség vádiratban megfogalmazott kérésének a bíróság fasiszta jellegű, idegengyűlő, rasszista szervezetnek minősítette a HVIM-et, elrendelte a korábban lefoglalt pirotechnikai eszközök, mobiltelefonok, zászlók és jelvények végleges elkobzását, és tetemes összegű perköltség megfizetésére kötelezték a vádlottakat.

Beke István ügyvédje, Dragoş Cristian Lică tipikusan románnak minősítette az ítéletet. Szerinte a bírák lényegében elismerték védence és társa ártatlanságát, a román államot azonban nem kötelezték kártérítésre az igazságtalannak minősülő kényszerintézkedésekért. Ezért az európai igazságügyi fórumokig is kész elmenni, amíg védencét fel nem mentik valamennyi vád alól, fogalmazott akkor Lica. Ebbe a sorba az a per is beletartozik, amelyet Beke István biztonságtechnikai felszerelésekkel foglalkozó cége engedélyének visszavonása ügyében indítottak. Ezzel párhuzamosan az ügyészség is benyújtotta fellebbezését.

„Megyek vásárolni, csomagolok, készülök a bevonulásra, nincs mit tenni.” Így reagált saját közösségi oldalán 2018. július 4-én a hírre Beke István, miszerint a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék öt év letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta őt és Szőcs Zoltánt.

A fordulat sokként érte a romániai magyar közvéleményt, hiszen az elsőfokú felmentést követően még felfüggesztett börtönbüntetés sem volt benne a levegőben. Az utolsó tárgyaláson azonban az ügyészség kérelmezte a vád átsorolását a közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorista cselekedetre, és bár erre a védelem nem volt felkészülve, a bíróság jóváhagyta az ügyész indítványát. Akkor még bíztak abban, hogy óvást nyújthatnak be, az elutasításról szóló hír azonban már a fogdában érte utol a „terroristákat”.

A két férfi jelenleg a feketehalmi börtönben várja sorsa jobbra fordulását. A közelmúltig félig zárt rendszerben, azaz munkavégzési céllal elhagyhatták a börtönt kísérővel, néhány hete pedig a nyílt rendszerben – ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak az éjszakát kell a cellában tölteniük. A koronavírus-járvány nyomán bevezetett korlátozások amúgy is megszüntették a mozgási lehetőségeket.

Jó magaviseletük ellenére azonban feltételes szabadlábra helyezési kérelmüket egyelőre nem hagyták jóvá. Miután a börtönbüntetés törvény által kiszabott minimálisan letöltendő időszaka, azaz a büntetés fele lejárt, Beke István 2020 áprilisának végén kerülhetett szabadulási bizottság elé. A feketehalmi börtön vezetősége által írt kedvező jellemzés ellenére két hónappal későbbi dátumra javasolta a bizottság a szabadlábra helyezési kérelem elbírálását, azzal érvelve, hogy túl sok a még letöltendő idő. Mivel Szőcs Zoltán huszonnyolc nappal Beke után került vizsgálati fogságba, esetében minden egy hónapos csúszással történik, így szabadlábra helyezését is csak később kérvényezheti.

Tüntetés a székelyföldi jogsértések ellen Kézdivásárhelyen, 2018
Fotó: MTI–Kátai Edit

A fogvatartottak következetesen visszautasítják a kegyelmi kérés előterjesztését. „Azzal gyakorlatilag elismernénk a bűnösségünket – indokolta Beke az álláspontjukat –, márpedig mi változatlanul ártatlannak, a romániai igazságszolgáltatási rendszer áldozatainak valljuk magunkat.” Az egyetlen, hivatalos nemzetközi fórumhoz intézett hasonló célú kérelmet Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetője kezdeményezésére Grád András ügyvéd nyújtotta be az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amelyben igazságos elégtételt szorgalmaznak a jogsértések áldozatainak.

A bizonyítás szempontjából ezer sebből vérző koncepciós per áldozatai jól tartják magukat, ebben bizonyára segít a közéleti személyiségek – köztük Magyarország bukaresti és csíkszeredai külképviseleti vezetői – részéről megnyilvánuló odafigyelés is. Kulcsár-Terza József, a Magyar Polgári Párt RMDSZ-színekben mandátumhoz jutott parlamenti képviselője révén a román törvényhozásban is sikerült némi áttörést elérni a „terroristák” ügyében. A képviselőház emberjogi, vallási és kisebbségjogi bizottsága magyar kisebbség ügyeivel foglalkozó albizottságának elnökeként nagy nehezen elérte, hogy a bizottság hivatalosan is tárgyaljon a roppant érzékeny témáról. Az ülésen Tiberiu Ţărmure, Beke és Szőcs jogi képviselője kijelentette: az ügy a Securitate utódszervezete, a SRI által kreált diverziós akció, amely az 1990-es marosvásárhelyi fekete március mintájára igyekezett újabb robbanásveszélyes kisebbségpolitikai helyzetet előidézni.

„Számomra végig egyértelmű volt, hogy az ügy a HVIM ellehetetlenítését, egyben a székelység megfélemlítését célozta. Ezért nem szabad megállnunk itt, a félmegoldások elfogadása azt üzenné, hogy hálásak vagyunk a kíméletes bánásmódért – tartja Beke István. – Szüleim igyekeztek jó magyarnak nevelni. Miután az igazságérzetem mindig tiltakozott a magyarságot ért történelmi igazságtalanságok ellen, saját esetemben is az igazság teljes érvényesülését szeretném elérni.”

A két férfi esete túlnyomórészt a magyar közösség szolidaritásérzését váltotta ki, heteken át tartó tüntetéssorozattól éhségsztrájkig terjedő tiltakozások révén igyekeztek változó intenzitású – eddig összességében azonban sikertelen – nyomást gyakorolni a hatóságokra. De olyanok is akadnak, akik szerint a HVIM provokatív magatartása, egyes felelőtlen megnyilatkozások is okolhatók az áldatlan helyzet kialakulásáért.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2020. január 7-én Moyses­ Márton-díjat alapított – a névadó erdővidéki fiatalember Jan Palach­ prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriumához hasonlóan a kommunista diktatúra elleni tiltakozás jeléül gyújtotta fel magát Brassó főterén 1970-ben –, amely díjat az önazonosságuk vállalásáért ártatlanul meghurcolt személyek hűségének elismeréseként ítél oda. A kitüntető cím első birtokosai Beke István Attila és Szőcs Zoltán, akiket az SZNT a székely autonómiatörekvések elbátortalanítása céljából elszenvedett meghurcoltatásuk miatt tartott érdemesnek a díjra.

Mintegy adalékként az erdélyi magyarság legutóbbi száz esztendejének szenvedéstörténetéhez.

TRIANON100 összeállításunkat ide kattintva érheti el!