Semmi sem állíthatja meg a fekete-afrikai migránsokat

Líbia keleti részének ura, Kalifa Haftár marsall a közelmúltban újabb „államcsínyt” jelentett be, amin jót ­derültek a vele szemben álló tripoli milíciák. Miért hisz Haftár abban, hogy ő az észak-afrikai ország ura? ­Miközben egyre több szereplővel zajlik a polgárháború.

Európába igyekvő migránsok gumicsónakja a líbiai partok közelében, 2019 Fotó: Fabian Heinz Forrás: MTI / EPA / SEA-EYE / Fabian Heinz

Haftár marsall több mint egy éve kezdte meg Tripoli ostromát. Vagyis inkább csak toporog a főváros előtt csapataival. A fő ellenfél a Nemzeti Egységkormány, amely a fővárost és az ország nyugati részét birtokolja, élén a miniszterelnökkel, Fajez el-Szarrádzzsal, aki ellenlábasai szerint csak egy bábfigura. Két milícia óvó támogatását élvezi, amelynek számos tagját nem az egységkormány demokratikus eszméje tartja a milíciában, hanem az, hogy ilyen zavaros időkben fegyverrel jelentős vagyonra lehet szert tenni. Ők biztosítanak védelmet az embercsempészeknek is, hogy háborítatlanul folytathassák tevékenységüket, és migránsokat tegyenek vízre Líbia partjainál.

Velük nem bír a 75 ezres hadsereg főparancsnoka, sőt Haftár a közelmúltban két Tripoli környéki várost el is veszített. Ilyenkor bosszúból rakétákkal lövi a fővárost. Operettháború ez? Nem egészen, ugyanis az elmúlt egy évben Tripoli ostromának már több mint ezer, többségé­ben polgári áldozata van. A marsall hiába tartja ellenőrzése alatt az ország területének nyolcvan százalékát, a nemzetközi közösség zöme – élén az ENSZ-szel – az ellenlábas tripoli kormányt ismeri el. Az ország keleti részén, Tobrukban is működik parlament, amely a 2013-as választások után nem hajlandó elismerni Tripoli hatalmát, ahol a kormány székel. A tobruki törvényhozás nevezte ki Haftárt a hadsereg főparancsnokának, és szemet huny afölött, hogy Kadhafi után újabb autokrata politikus akar az egész ország vezetője lenni. Ehelyett azonban majd tíz éve tart a káosz Líbiában.

A jelenleg 76 éves katona Moammer Kadhafi barátjaként kezdte pályafutását, együtt vettek részt a „szabad tisztek” mozgalmában, és csodák csodájára megszerezték a hatalmat. Kadhafi ezredes Haftárt a Szovjetunióba küldte, ahol elvégezte a moszkvai Frunze katonai akadémiát, innen erednek orosz kapcsolatai. Majd jött egy csádi akció, ahol a friss diplomás Haftár csúfos kudarcot vallott. A fogságból nem tért haza, inkább az amerikai CIA védőszárnyait választotta. KGB- vagy CIA-ügynök? Valószínűleg mindkettőnek dolgozott. Nemcsak a Kadhafi-rendszer egyik jeles képviselője volt, hanem jellemé­ben is megbízhatatlan, kétes alak – ezt vallják róla a tripoli fegyveresek.

Az Egyesült Államokból 2011-ben azzal a céllal érkezett haza, hogy a líbiai forradalom élére áll, de sajnos senki sem követte őt. Megsértődött, visszatért Amerikába. Aztán csak nem tudta elviselni, hogy Bengázit a Muzulmán Testvériség uralja, kétéves harc után egyre gyarapodó számú fegyvereseivel felszabadította a várost. Ezt követően jó érzékkel rátette kezét az ország keleti részén fekvő olajkitermelő helyekre, a tengerparthoz közeli finomítókra, mert azt azért megtanulta Moszkvában, hogy a háborúhoz pénz kell. A klánok képviselőivel is megállapodásra jutott, így ők is megkapják részüket az olajbevételekből.

A Muzulmán Testvériség nagy ellenfelei – Egyiptom, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Algéria – felfigyeltek rá, és fantáziát láttak benne, felsorakoztak mögé. Az ő felfogásuk szerint csak kemény kézzel lehet vezetni Líbiát. Haftár az orosz kapcsolatoknak is hasznát látta. Sőt az Egyesült Államok sem feledkezett meg róla, a közelmúltban rezidenciáján járt egy elég alacsony szintű amerikai küldöttség, ám ez is elég volt arra, hogy példázza a marsall nemzetközi elismertségét. Érdekes módon Franciaország is inkább Haftár oldalára áll, mint a tripoli egységkormány mögé.

Az viszont kérdéses, hogy a marsallt milyen összegekkel és milyen fegyverekkel támogatják ezek a szövetségesek. Ha fejlett fegyverzeteket kapna, akkor nem tartana immáron egy éve Tripoli ostroma. Az orosz részvétel feltűnő a líbiai polgárháborúban is: Moszkva főleg Ázsiából toborzott zsoldosokkal van jelen az észak-afrikai harcokban, létszámukat 1400 körülire teszik. Főleg mesterlövészként, tüzérségi célzóként vagy az emirátusokból kapott drónok irányítójaként vetik be őket.

Még az sem kizárt, hogy Líbiában az orosz zsoldosok összecsaphatnak a török katonákkal. Volt már ilyen Szíriában, de most Észak-Afrikában is megismétlődhet ez az ugyancsak bizarr történet. Törökország – nemcsak anyagi segítséggel és fegyverszállításokkal, hanem intervenciós csapatokkal is – egyre jelentősebb mértékben vonul fel a tripoli egységkormány támogatására. Ez is szerepet játszik a kormány közelmúltbeli katonai sikereiben. Miközben Törökország – Amerika rosszallására – orosz Sz–400-as rakétavédelmi rendszert vesz, addig Moszkva Törökországon keresztül juttatja el a gázt Európába. Ezek a két ország együttműködésének kézzelfogható jelei. Eközben pedig szembenéznek egymással a világ különböző frontjain. Ez aztán a diplomáciai rejtély!

El-Szarrádzs számíthat még Katar pénzügyi támogatására is, sőt Olaszország is juttat csekély forrást a tripoli kormánynak, mivel Párizzsal eltérően ítélik meg a líbiai helyzetet. Ennyit az Európai Unió közös fellépéséről a líbiai béke érdekében! Nem véletlen, hogy Haftár fel is mondta az összes megbékélési egyezményt.

Miért érdekel ennyi külföldi államot ez a 6,6 milliós észak-afrikai ország, igaz, óriási sivatagi területtel? A válasz egyszerű: a földjében rejlő 41 milliárd hordó olaj miatt. És az ország stratégiai szerepéről még nem is beszéltünk: a Földközi-tenger túloldalán, az Európai Unió államaival szemben fekszik.

Európába igyekvő migránsok gumicsónakja a líbiai partok közelében, 2019
Fotó: MTI / EPA / SEA-EYE / Fabian Heinz

Tengeri taxi

Sem a koronavírus-járvány, sem a líbiai pokol nem tudja meghátrálásra kényszeríteni azokat a fekete-afrikaiakat, akik abban a reményben érkeznek az észak-afrikai országba, hogy onnan hajóval átkelnek Európába. Egybehangzó jelentések szerint 650 ezren várnak arra a pillanatra, amikor északra „evezhetnek”. Addig gyűjtőhelyeken várják az indulást, de vannak, akik az utcán vészelik át ezt az időt. A koronavírus-járvány miatt egyre kevesebb az olyan munka, amelyet a főleg Szenegálból, Gabonból, Maliból, Nigériából jött migránsok elvállalhatnának, hogy így biztosítsák napi megélhetésüket. A líbiai­ egységkormány erői által ellenőrzött partszakaszokon összpontosulnak. Ezen a területen bőven vannak olyan helyek, ahonnan háborítatlanul útjára indulhat egy kisebb hajó Európa felé. Haftár ellenzi a Líbiában zajló embercsempészetet, súlyos büntetés vár azokra, akiket ilyen törvénytelen cselekedeten kapnak.

A líbiai parti őrség az utóbbi időben mintha eredményesebben venné fel a harcot az embercsempész hajókkal, természetesen ez a szervezet is az Európai Unió pénzéből él. Egyre több emberszállítmányt fordítanak vissza Líbia partjaihoz, a csúcsidőszak napi ezer bevándorlójával szemben a tengeri taxiként működő humanitárius hajók is csak pár száz migránst tudnak áthozni Európába. A Szaharán át Líbiába vezető út egyik fontos átkelési pontja Niger. A hírek szerint ez a Föld egyik legszegényebb állama, amely az utóbbi időben visszafordítja az áthaladó migránskaravánok jelentős részét. Egyesek nyolcvanszázalékos eredményről cikkeznek, ennyivel is kevesebben érik el Líbiát. De ennek is megvan az ára, az akciót az Európai Unió finanszírozza.