Vajon milyen lesz idén az a bizonyos balatoni nyár?

Előbb inkább távol tartották, most már várják a vendégeket a balatoni­ települések polgármesterei. A járvány nagy lyukat üt a költségvetésükön, folyik az újratervezés. A szezonnal kapcsolatos derűlátásban azonban nincs hiány.

Czóbel Béla festőművész szájmaszkos szobra Siófokon Fotó: Havran Zoltán Forrás: Havran Zoltán

Czóbel Béla festőművész szájmaszkos szobra Siófokon
Fotó: Havran Zoltán

Az elmúlt hetekben folyamatosan érkeztek a hírek a felháborodott helyiekről és az önző nyaralótulajdonokról, akik megérkeznek Pestről, és elhozzák a fertőzést. A badacsonytomajiak például útblokádot is állítottak, és csak azokat engedték be, akik lakcímkártyával rendelkeztek. Kiderül, ezzel milyen mély sérelmeket okoztak a turistákban, és lesznek-e ennek hosszú távú következményei.

Önvédelem

Tihany polgármestere, Tósoki Imre is azok közé tartozik, akik eddig szigorúan bántak a hétvégi turistákkal. Lezáratta a város parkolóját is. A helybeli embereket kellett védenie, mondja, és mivel nem volt nyitva semmi, a turisták legfeljebb kutyát sétáltatni meg napozni tudtak volna. Azt meg nem muszáj éppen Tihanyban. A városkában négyszázötven ingatlanban ezernégyszáz állandó lakos él, az üdülőingatlanokban kétszer ennyi. Főszezonban viszont hét-nyolcezren is megfordulnak ott. Tósoki polgármester azt mondja, neki nincs baja azzal, hogy korán megjelentek az üdülőtulajdonosok, mert ők is tihanyinak számítanak, csak tartsák be a szabályokat. A többség betartja, és bár már most majdnem minden üdülőben laknak, a településen minimális a mozgás.

A kérdésre, miben lehet reménykedni, azt feleli, abban, hogy a kormány helyes döntéseket hoz, hatékonyak lesznek a vírusterjedést korlátozó intézkedések, és maradhat az enyhítés. Ettől persze az év mindenképpen veszteséges, a polgármester számításai szerint több mint kétszázmillióval lesz kevesebb a kasszában, és sorolja az elvonásokat: az ifa, a gépjárműadó, a bérleti díjak, a parkolási díjak kiesését. Az ipari adó csökkenése is garantált, hiszen a Tihanyi-félsziget természetvédelmi terület, nincsenek ipari parkok, vagyis ez is a most újranyíló üzletek, szolgáltatások sikerességén múlik. Csődöt még nem jelentett senki, de nehéz a helyzet, mert fizetik a rezsit, sokan az újraindulás reményében megtartották az alkalmazottakat is.

Utópia a Balaton egész éves nyitva tartása, mondja Tósoki Imre, bár folyton előkerül. Január–februárban minden vendégnek örülni kell, a tömegturizmus július közepétől augusztus végéig tart, de március végétől már érkeznek a hétvégi vendégek. A kérdésre, mit tud tenni a település vezetése, hogy ne árassza el a bóvli a történelmi települést, azt feleli: nehéz formálni a Tihany-képet, a magáningatlanokban működő üzletek kínálatába nincs beleszólásuk, de elsősorban azokra a turistákra számítanak, akik érdeklődnek a történelmi emlékek, a kulturális programok, a túrázás, a lovaglás iránt, és náluk a többség ezt is keresi. E kínálattal valóban nem szokott baj lenni, hiszen Tihany aktív fesztiváléletet él, de ezekről a rendezvényekről idén a turistáknak biztosan le kell mondaniuk.

Az elsők között volt Keszthely polgármestere, Nagy Bálint, aki a járványhelyzet kihirdetése után lezáratta a hétvégékre a Balaton-parti sétányt, hárítandó a sétálgató tömegek megjelenését. Sőt bezáratta egy időre a városi pia­cot is. Szavaiból az érződik, most is előbbvalóbbnak tartja a szezon biztonságát a bevételek mindenáron való növelésénél. Nyáron több tízezerrel is gyarapszik a húszezres város népessége, mely a Balaton mellett a történelmi Festetics-örökséggel is vonzza a vendégeket. Idén a kieső idegenforgalmi adó, a turizmusból be nem folyó haszon, a rendezvények elmaradása, valamint a három városi strand bevételének várható csökkenése itt is okoz zavarokat. Folyik a 3,5-4 milliárdos költségvetés újratervezése, mivel öt-hatszázmilliós bevételkiesést kalkulálnak. Vannak olyan tényezők, amelyekkel nem lehet előre számolni, mondja a polgármester, és főleg nem lehetett az év elején elfogadott idei költségvetés tervezésekor. A halasztható fejlesz­téseket felfüggeszthették, mert március 11. után az egészségvédelem lett a legfontosabb feladat. A szociális ellátórendszert fel kellett készíteni arra, hogy ki tudja szolgálni a segítségre szorulókat. A szolgáltatást több száz ember igényli a városban, van, akinek csak a gyógyszereit kell ki­váltani, vagy a csekkjeit feladni, de vannak, akik rendszeresen kapnak meleg ételt, másoknak különféle csomagokat – ételt, háztartási cikkeket – állítanak össze. A városi tulajdonú ingatlanban lévő vállalkozásoknak pedig a vészhelyzet idejére a bérleti díjuk felét elengedték.

A május eleji nyitás kellemes meglepetést jelentett a balatoni településvezetőknek és vállalkozóknak, mivel a többség csak a július közepi enyhítésekben reménykedett, ugyanakkor még készületlenül is érhette. Nagy Bálint azt mondja: a biztonságos üzemeltetés szabályait meg kell alkotni, majd be is kell tudni tartatni. Az embereknek pedig meg kell érteniük, hogy a korlátozások nem ellenük, hanem értük történnek.

A biztonságos nyári szezon tehát nem kizárólag és nem is elsősorban hatósági kérdés. Keszthelyen nagy segítség, hogy a közterület-felügyelet mellett a rendőrségre is számíthatnak. A fagylaltosok és pizzások már mossák a teraszokat, a strandok május közepén kinyithatnak.

A legnagyobb fejfájást idén minden polgármesternek a strandok üzemeltetése okozhatja. Tósoki Imre úgy tervezi, hogy megfelezi a kiadható strandbelépők számát, a félházban már tartani lehet a biztonságos távolságot, amiért a standok üzemeltetői felelnek. A szabadstrand ­nehezebb eset. Ott a település egyetlen közterület-felügyelője aligha tudja számon kérni a rendet.

Lassú mélyülés

Az északi parti településvezetők problémája e téren eltörpül déli parti kollégáikéhoz képest. Holovits Huba, Balatonföldvár polgármestere azt mondja, csak a fizetős strand biztonságos üzemeltetését tudják vállalni, folyamatosan fertőtlenítenek, de van egy egy kilométer hosszú partszakaszuk, ahol fürödni lehet. Erre nincs emberük. A Balaton déli partja a maga sekély, lassan mélyülő vizével amúgy is a szabadstrandolás Mekkája, hiszen szinte bárhol be lehet lépni a vízbe. A fizetős strandok csak az utóbbi időben kezdtek megszaporodni, aki kifizeti a belépőt, azért teszi, mert magasabb színvonalra, jobb kiszolgálásra és szolgáltatásra számít. Lombár Gábor, Balatonfenyves polgármestere azt mondja, a több mint egy kilométeres partszakaszukat, ahol öt szabadstrand van, a szigorúbb korlátozások idejére lezárta, de a szezonban képtelen lesz bármilyen előírás betartását ellenőrizni. Nincs baja azzal sem, hogy a nyaralótulajdonosok ilyen korán leköltöztek, az idősebbek márciustól októberig amúgy is ott szoktak lenni, csak azokat nem érti, akik a korlátozásokra fittyet hányva hétvégére lejöttek füvet nyírni, szellőztetni, biciklizni. Mert nekik éppen ehhez van kedvük.

Csákovics Gyula polgármester is csak a fejét ingatja, amikor az elővigyázatos nyári strandolás esélyéről kérdezzük. Zamárdiban három kilométeres a szabad partszakasz, ott valóban képtelenség az ellenőrzés. A Balaton Sound az idén biztosan elmarad, tehát megkönnyebbülhetnek, akik ki nem állhatják, de a járványhelyzet a település számára krízis: a 1,5 milliárdos költségvetésén ötszázmilliós lyukat üt. A bevételi oldalt lenullázva az idegenforgalmi adó kiesik, rendezvények hiányában elmarad a közterület-foglalási bevétel, és főleg a parkolási díj hiányzik, amely immár két éve, mióta bevezették, ötvenmilliós bevételt jelentett. Ha már a szabadstand miatt a strandbelépőből nincs bevételük, legalább a fizetős parkolásból tudták fedezni a partszakaszuk tízmilliós nagyságrendű karbantartását. A strand ingyen van, a szemetet viszont nem viszik el ingyen. Csákovics polgármester szerint megtehetnék, hogy fizetős strandokat alakítanának ki, de nem mennének vele semmire, mert a vendégek akkor is mellé járnának.

Zamárdiban kétezer-hétszáz állandó lakos él, nyáron azonban hétköznap tizenöt-húszezer, hétvégén harminc-negyvenezer ember is érkezik, a főrendezvényeken pedig százezren vannak. Most tehát kétszer csattan rajtuk az ostor. Sokan megorroltak Zamárdira a zajos rendezvények miatt, de a fejlesztéseknek ez volt az ára, a hozadéka pedig az, hogy a tóparti települések közül Siófok és Balatonfüred után itt folyik be a legtöbb idegenforgalmi adó. Ezzel lekörözik a nagyobbakat. Zamárdit tehát duplán érinti az ifa kiesése. A polgármester azonban reménykedik: valami majd csak visszacsorog nyáron a kasszába.

Holovits Huba polgármester is a károkat számolja Balatonföldváron. A település működési költsége egymilliárdos, ebből az idegenforgalmiadó-bevétel hatvanötmillió, a gépjárműadó tíz-, a tavalyi idegenforgalmi adó egy forintjának visszatartása negyvenmillió. Ez összesen százmillióval kevesebb. Ha a parkolás is ingyenes marad, az még további negyvenmillió kiesés. A földvári képviselő-testület tagjai, hogy enyhítsék a kárt, egyhangúlag lemondtak erre az évre a tiszteletdíjukról (!), ezzel megmarad hétmillió forint, a hivatal közalkalmazottai pedig a cafeteriájukról, ami még tízmilliós megtakarítás. És még volt a kasszában százötvenmillió forint tartalék.

Mindezzel együtt a polgármester derűlátóan tekint a szezon elé. Földvár azon Balaton-parti települések közé tartozott, amelyek nem korlátozták a turisták és az üdülőtulajdonosok mozgását. Akinek itt van az ingatlanja, lakcímkártya nélkül is része a városnak. Az állandó lakosok száma kétezer-kétszáz, a népesség főszezonban tíz-tizenötezer. Persze itt is megmaradtak az ősi feszültségek a helyiek és a jöttmentek között, akadnak, aki számon kérik, minek jöttek a pestiek, csak széthordják a járványt, ám valamilyen formában a turizmusban minden földvári érintett, ezért érdekelt is. Ha nem közvetlenül, akkor közvetve, valamelyik családtagja révén.

A hazai brand

Mivel a kulturális programok elmaradnak, csak minimálcsomaggal lehet tervezni, mondja Holovits, de mivel a külföldi utak idén nagy valószínűséggel elmaradnak, a nyár viszont nem, a július–augusztus magyar csúcsot dönthet, hiszen a Balaton az egyik legerősebb hazai brand. És ez nagy terhelés lesz a csökkenő bevételekkel számoló önkormányzatoknak, hiszen a települések működtetéséért ők a felelősek, a sok vendégből viszont elsősorban a magánszféra profitálhat. Holovits egyetért azzal, hogy a járványhelyzet kezelésének költségéből mindenkinek át kell vállalnia, csakhogy egészen más helyzetben van egy somogyi kisváros, amelyiknek több forrásból van bevétele, mint az egy lábon, a turizmuson álló települések. Földvár és társai alól most ezt ez egy lábat húzták ki. A szezonra építő helyek nagyon érzékenyek, és sokan vannak a balatoniak között is, akik három hónap alatt termelik ki, amiből egész évben élnek. Nekik is sokkal nehezebb lesz.

A Balaton három megyéhez tartozik, ami hosszú ideig akadályozta, hogy egységes koncepció szerint fejlődhessen. Bóka István, a Balaton Fejlesztési Tanács elnöke azt mondja, az a feladat, hogy megszüntessék a szétszabdaltságot, koordinálják az elképzeléseket, így a régió települései egy irányba húzzanak. Ez nem jelenti azt, hogy az önkormányzatok ne őriznék meg a jogosítványaikat, az állam pedig azzal, hogy megalkotta a Balaton-törvényt, védi a parti sávot, hogy a lehetőségek szerint a legtöbb szakasz közhasznú maradjon. Az 1904-ben alapított Balaton Szövetség nyolcvan, a kiemelt üdülőövezethez tartozó település érdekvédelmi képviselete. Elnöke ebben a ciklusban a balatonfenyvesi polgármester, Lombár Gábor azt mondja, nem lobbinak, inkább érdekérvényesítőnek nevezné a munkájukat. A Balaton régióra vonatkozó jogszabályok előkészítésében vesznek részt. Minden település önálló, ezt tiszteletben kell tartani, a rendezési terveket mindenki maga alkotja meg, maga határozza meg, mit és hol enged építeni. Az egyesület ajánlásokat tesz. A kérdésre, hogy tervezik-e jelezni a kormányzatnak nehéz helyzetüket, a közös fellépést, és pártállástól függetlenül megvan-e a településvezetők között az összetartás, azt mondja, egyfelé húznak, közösek az érdekeik, és ezt képviselni is szeretnék.