A rettegés luxusa

Van az a pénz, amennyiért könnyedén átvészelhető egy fegyveres vagy egy biológiai támadás. Olyan szuperbunkereket építenek világszerte, ahol botanikus kert, saját borospince, mozi, színház és wellness várja a dollármilliókat fizető világvégevárókat.

Az amerikai hadsereg egykori föld alatti lőszerraktárát felvásárolta és bérelhető bunkerré alakította egy cég Dél-Dakotában. Bármikor beköltözhető Fotó: MTI/EPA–Jim Lo Scalzo

Világszerte milliónyi rettegő, azaz prepper él. A félelem egy fegyveres támadástól vagy biológiai pusztítástól a vérükben van, ezért folyamatosan készülnek az Armageddonra. Mindent felhalmoznak, otthonukat ellepik a túléléshez szükséges tárgyak, élelmiszerek, gyógyszerek, kötszerek, különböző eszközök. Gyakran bunkert is vásárolnak maguknak, ki-ki pénztárcája szerint választ, hátha egyszer tényleg költözni kell. Most, hogy a koronavírus miatt globálisan csökkentek az építőipari kis- és nagyberuházások, a járványhelyzetet használják ki a bunkerépítő nemzetközi vállalkozások. Fut a szekerük rendesen, főleg a milliomos megrendelőknek köszönhetően.

Sokan nem gondolják, hogy mekkora üzlet van a szuperbiztonságos föld alatti luxusépítmények kialakításában, amelyeket a milliomosok úgy vesznek, mint más a cukrot. A régi építmények közül sok az enyészeté lett, sőt megváltoztak a lég- és vírusvédelmi elvárások is – meséli Robert Vicino, a Vivos vállalat vezérigazgatója a brit The Guardian napilapnak.

Az amerikai cég ugyanis olyan létesítményeket épít, amelyek vegyi- és bio­lógiaitámadás-biztosak: a legkisebb föld alatti ingatlanba közel hatmillió, a legnagyobba, a Vivos xPointba 12 millió forintnak megfelelő dollárért lehet bebocsájtást nyerni. Egy dél-dakotai létesítmény méretét szemlélteti: több tíz négyzetkilométeren terül el, így jelenleg ez a legnagyobb óvóhelykomplexum a világon. A terület korábban a hadseregé volt, 575 darab, átlagosan kétszáz négyzetméteres föld alatti objektumot építettek, és fegyverraktárnak használták. Amikor elvonultak a katonák, a nyolcvanas évektől a felszínt marhalegelőként hasznosították a farmerek, tőlük vásárolta meg az isten háta mögötti földeket a vállalat. Miután földrengés errefelé nincs, és a legközelebbi emberlakta város is egynapi autózásra van, a terep legalább tízezernyi tehetős preppernek ideális. Jelentkeznek szép számmal, egy év alatt több száz talált gazdára a minden kényelemmel felszerelt bunkerből. Amennyiben a helyzet megkívánja, csak le kell vonulni a szuperkomfortosan berendezett beton- és acélszarkofágokba, és várni a végidőt. A telepen addig is színház, iskola, kertészet, uszoda és edzőterem várja a kikapcsolódni vágyó rettegőket, akiknek természetesen jár orvosi, illetve kórházi ellátás is.

Szintén óriási érdeklődésről számolt be a CNN-nek az acélból készült bunkerek éllovas gyártója, a Rising S Company vezetője. Gary Lynch arról beszélt, hogy már négy évvel ezelőtt drasztikusan megnőtt a forgalmuk. Mindezt Donald Trump megválasztásával indokolta, ugyanis sokan úgy ítélték meg, hogy az elnök megosztó személye miatt felerősödhet a fegyverkezés, amely beláthatatlan következményeket hozhat. A vírus kitörése után, márciusban a tavalyi hasonló időszakhoz képest újabb óriási forgalmat könyvelt el a vállalat. Nem csupán amerikai milliomosok, hanem európaiak is érdeklődnek az egy méter vastag acélfallal körülvett, golyó- és bombabiztos, húsz–hatvan négyzetméteres szuperlétesítmények iránt. Az egy évre elegendő élelmiszerrel felszerelt föld alatti építményekbe már pár millió forintnyi dollárért zöld a jelzés. Ennyiért azért sem rózsafa berakású bárpult, sem bőr ülőgarnitúra, sem pedig trafóról működő prémium házimozirendszer nem várja a biztonságra vágyót.

Az amerikai hadsereg egykori föld alatti lőszerraktárát felvásárolta és bérelhető bunkerré alakította egy cég Dél-Dakotában. Bármikor beköltözhető
Fotó: MTI/EPA–Jim Lo Scalzo

Nem úgy, mint az Europa One nevű németországi létesítmény esetében. A bunkerek öt kilométer hosszú sziklában vannak a föld alatt, az alagútból jobbról-balról nyílik a 34, egyenként kétszáz négyzetméteres atombiztos óvóhely. A vállalat hirdetése szerint minden felszíni csapástól biztonságot nyújt a rendszer, persze borsos áron: egy-egy apartmanért 730 millió forintnak megfelelő eurót kell fizetni, ám bármikor be lehet költözni. Cserébe kisvasút szállítja a föld alatti labirintus lakóit, akik luxuskörnyezetben laknak, szórakoznak, pazar ételeket fogyasztanak – legalábbis addig, míg fentről beszerezhető a kaviár és a homár. Ugyanitt van olcsóbb apartman is, melyért 25 millió forintnyi eurót kell fizetni. A „minőségromlásnak” ára van: nem azonnal költözhető, csupán a vészhelyzetben küldenek magánhelikoptert az ügyfélért. Kérdéses, hogy egy atomkatasztrófa vagy egy rakétatámadás esetén meddig repül a helikopter.

Meglepő, de a világ legdrágábban árult luxusbunkerrendszere nem az USA-ban, hanem a cseheknél található. Az Oppidum nevű komplexumot 1984-ben kezdték építeni, és szupertitkos katonai bázisként szolgált volna, ám a kelet-európai blokk felbomlásakor megszakadtak a munkálatok. Évekkel később magánvállalkozók megvásárolták az államtól, és a kétezres évek elejére egy hétezer négyzetméteres föld alatti komplexumot varázsoltak belőle. Botanikus kert, élményfürdő, saját borospince, banki páncéltermet megszégyenítő széfhelyiség várja a dúsgazdagokat, ugyanis az árak kétmilliárd forintnyi dollártól indulnak. Már ha hinni lehet a külföldi internetes beszámolóknak, ugyanis a vállalat oldala jelszóval védett, így utalva arra, hogy ide tényleg csak a kiváltságosok juthatnak be.

Magyarországon több tízezernyi óvóhely van, többnyire társasházak alatt, de a többségük régi, szinte csak mechanikus, azaz bombázás elleni védelemre alkalmas. Ugyan korábban is léteztek bunkerépítő vállalkozások, ám a legnagyobb közösségi oldal szakavatott fórumozóinak beszámolói szerint megszaporodtak az olyan cégek, amelyek megneszelték a vírusban rejlő üzletet. Hangzatosan hirdetik magukat, weboldaluk nincs, csupán mobilszám van megadva, amelyek közül egyet sem sikerült elérni. Félő, hogy a hatóságok engedélyezési procedúráján a produktumuk nem felelne meg. Igaz, a telekszomszéd kivételével senki nem tudná, hogy milyen föld alatti objektum lapul a magánkertben, a gyermek homokozója, hintája alatt.

Természetesen vannak komoly bunkerépítéssel is foglalkozó vállalkozók. Náluk már pár millió forinttól rendelhető olyan szeparált rész, amelyet a pincékben vagy garázsokban alakítanak ki, különleges bevonatot húzva a falra. Ettől persze csodát ne várjunk, csupán néhány vegyi szennyeződés ellen véd. Az alacsony ár annak is köszönhető, hogy ezeken a helyeken pár napig lehet biztonságosan tartózkodni. Ellenben olyan helyiségért, ahol több hétig is kihúzhatja egy négytagú család, már itthon is mélyen a pénztárcába kell nyúlni. Mint általában akkor, ha valaki a mai kor követelményeinek megfelelő bunkerépítésbe kezd.

Nemcsak a vásárlás, a fenntartás is drága: a számítások szerint ugyanannyi pénz mehet el erre, mint amennyibe maga a létesítmény került. Szellőzés, víztisztítás, a higiénia megteremtése, a hűtés-fűtés kialakítása elengedhetetlen, csakúgy mint napelemek kiépítése a felszínre, hiszen feltételezhető, hogy az áramellátás is szünetel majd. Növényeket is kell termelni, amihez már előre raktározni ajánlatos a magokból, ugyanis a lenti élelmiszerkészlet is véges. A húsimádóknak rossz hír, hogy a föld alatti, sokáig fenntartható állattenyésztés még akadozik. Ezek után egy kérdés marad: ha eljön az a bizonyos nap, és a civilizáció kártyavárként dől össze, mihez kezd majd odafenn az a néhány túlélő?

Mini és mobil

A bő tíz évvel ezelőtti gazdasági válság elhozta a miniházmozgalom fellendülését Amerikában. A nagy méretű otthonok ugyanis a család költségvetésének felét emésztik fel a tengerentúlon. Ma egy átlagos amerikai lakás 250 négyzetméteres, Európában más a lépték, itt a negyven négyzetméter körüli lakás nem feltétlenül számít kicsinek. Igaz, az elmúlt években jellemző lakásépítési boom Magyarországra is meghozta az ötven négyzetméteres nappali-konyha-ebédlő alapterületet. Éppen ezért a mostanáig szárnyaló ingatlanpiac az építési költségeket is az egekbe emelte: míg néhány évvel ezelőtt 150 ezer forintba került négyzetméterenként egy kulcsrakész ház, ma már a 300-400 ezres négyzetméterenkénti árnak is sokan örülnek. Nem véletlen, hogy itthon is egyre terjed a miniházmozgalom. Facebook-csoportok, blogok, önjelölt építkezők osztják meg saját tapasztalataikat.

Európában és Amerikában számos gyártótól lehet rendelni ilyen ingatlant, ám azok ideszállítása nem olcsó. Magyarországon még inkább a kétkezi építkezés jellemző, de vannak már cégek, amelyek vállalják az apró otthonok kialakítását. Terveik inkább mobilházhoz hasonlóak, a külföldi példáknál egyszerűbb felépítéssel és kevésbé egyedi kinézettel. Szakértők szerint a hazai vásárlóközönségnek nincs pénze arra a felső kategóriás miniház-felszereltségre, amely az amerikai otthonokat jellemzi. Ott 15–30 ezer dollár elenyésző költség egy házvásárláshoz képest, azonban itthon az öt–tíz millió forint általában megegyezik egy felújításra szánt összeggel. Ezért Magyarországon nem hosszú távú lakhatásra rendezik be a miniházakat. Inkább nyaralóként funkcionálnak, amelynek előnye, hogy ha mozgatható, az ország bármely pontja elérhető vele. Elvileg legalábbis. A miniházak szállításához ugyanis speciális autó szükséges. A házakkal nagy tömegük és magasságuk miatt csak szélcsendes időben lehet közlekedni, akkor is igen lassan.

Erdélyben van több olyan magyar vállalkozó is, akiktől gyakran rendelnek általában egyedülállók vagy párok. Ezek az otthonok 17–22 négyzetméter körüliek, 25-26 ezer euróba kerülnek átlagosan, de kiemelkedő minőséget képviselve fenyőből készülnek, és a beépített eszközök is felső kategóriásak. Ha teljesen mobil házat szeretne a tulajdonos, akkor napelemmel, víztartályokkal és komposztvécével szerelik fel, ha viszont van lehetőség elektromos és vezetékesvíz-csatlakozásra, akkor az ehhez szükséges eszközöket építik be. Magyar szabályozás jelenleg nincs a miniházakkal kapcsolatban. Mivel sok helyen nem számítanak épületnek, így a tulajdonosok azt és úgy építenek be, ahogy akarnak. A nem hozzáértő kivitelezés azonban a szakértők szerint gondot okozhat hosszú távon. Sok helyi építési szabályzat (hész) ezért nem engedélyezi a területén.

Az országos településrendezési és építési követelményeket (Oték) tartalmazó kormányrendelet követelményeinek számos miniház vagy kerekekre épült mobil ház nem felel meg. Körülbelül harminc-negyven négyzetméteres kis ház, kerekek nélkül, amely megfelel az Oték és hész előírásainak. Ám ennek költsége nem biztos, hogy sokkal kevesebb, mint a rendes otthonok bekerülési költsége. Hiába kisebb ugyanis az alapterület, a terveztetés és engedélyeztetés, a közművek kiépítése ugyanannyiba kerül. Ráadásul a kisebb alapterület miatt valószínűbb, hogy méretre gyártott bútorokat kell vásárolni. Sokan azonban az alacsonyabb fenntartási költség miatt nem bánják a kezdeti nehézségeket. (J. O.)