Botkormány és klaviatúra

Pilótának készült, majd zenész lett. Az Égi ritmusok című fényképalbumát az öttételes szimfónia szerkesztési módja határozta meg. A hozzá tartozó­ CD-mellékleten a könyvben látható templomok orgonáján játszik. A Zeneművészeti Egyetem elvégzése után saját vállalkozást indított. Két évvel ­ezelőtt a Magyar Polgári Repülésért Érdemérem junior fokozatát vehette át. Karmester, orgonaművész, zeneigazgató, légi fotós, a repülőmúzeum ­vezetője. Ilyenkor mindig ugyanaz a kérdés jut eszembe: hogy osztja be az idejét?

Fotó: Teknos Forrás: Teknős Miklós

– Kitalálja, mi van a kezemben? Annyit segítek, hogy egy könyv.

– Csak nem a 16 éves fotóalbum, az Égi ritmusok?

– Nem, a másik. A Mint a madár… – 200 légi fotó Magyarországról.

– Azt is lassan két évtizede készítettük. Huszonkét éves voltam, még a Zeneakadémiára jártam.

– Hogy került kapcsolatba a repüléssel?

– Beleszülettem. Édesapám, Somogyi-Tóth Gábor a Ferihegy 2-es terminál építész-tervezője volt.

– A szülei biztatták, hogy repüljön, vagy tiltották tőle?

– Utóbbi, ennek ellenére elég sokat repültem, majdnem ezer órát légi fotósként, majd egyedül is.

Dokumentáció és turizmus

– Az igaz, hogy egy ideig ön volt az egyetlen, akinek engedélye volt Budapest felett fotózni?

– Nem. Én voltam az első, aki engedély nélkül fotózott. Tizenkilenc évesen, húsz évvel ezelőtt kezdtem el, és abban az időben be kellett menni a Honvédelmi Minisztériumba légifotó-engedélyt kérni. Én akkor úgy éreztem, hogy ez már nem időszerű, és más irányból közelítettem meg a kérdést. Kezdetben hagyták, aztán el is törölték ezt a kötelezettséget, ami mára odáig „fajult”, hogy minden ötödik embernek van drónja, és azt fotóz le felülről, amit csak akar. Amikor elkezdtem repülni, vittem magammal a fényképezőgépet, és annyira megfogott a térbeli élmény, hogy később komolyabban foglalkoztam vele, főleg miután kiderült, hogy bevétel is származhat belőle. Tizenkilenc évesen saját vállalkozást indítottam, légi fotókkal kereskedtem. Nem volt rossz pénz. Az akkor alakult piacon az elsők és a legjobbak voltunk. Eladtam a képeket önkormányzatoknak, akik településrendezési tervhez kérték, gyáraknak, vállalkozásoknak, hídépítéshez, ingatlanfejlesztéshez. A fotókat nem csak dokumentációs célra használták, mivel esztétikusak, a turisztikai piac is érdeklődött irántuk. Később a karmesteri munkám miatt már nem jutott rá időm, ezért abbahagytam a légi fotózást, de előbb rendszereztem a képeimet. A legifotok.hu honlapon különböző témák szerint lehet rájuk keresni. A légi fotózást az öcsém, Péter folytatja tovább, akivel együtt alapítottuk a Skyart Media nevű családi vállalkozásunkat, amely a vizuális kommunikáció minden formájával foglalkozik, nagy cégek médiatartalmáért, gyártásáért felel.

Fotó: Teknős Miklós

Természetesen nem szakadtam el a repüléstől. Tíz évvel ezelőtt, szintén az öcsém elképzelése nyomán megalapítottuk a Légiközlekedési Kulturális Központot. Nem tudtuk nézni, hogy az általunk nagyra becsült Malév-repülőgépek tönkremenjenek. Gondoltam, hogy a Békéscsabán a szimfonikus zenekar irányításával megszerzett kulturális menedzseri tapasztalatot a ferihegyi repülőmúzeum javára is tudnám kamatoztatni. 2014-ben átvettük a kiállítás üzemeltetését, mely Aeropark néven nyitotta újra a kapuit.

Profi és elhivatott csapat állt össze. Tizennégy repülőgépet állítunk ki, melynek a fele a Közlekedési Múzeum műtárgya, ezen felül pedig számos kiszolgálóeszközt, repülőtéri buszokat, muzeális személy- és tűzoltóautókat. Folyamatosan restauráljuk a magyar légi közlekedés meghatározó eszközeit.

Innen indulnak a népszerű reptérlátogatás túrák, ahol az út során a látogatók olyan helyekre jutnak el, ahová a reptéri dolgozók jelentős része sem kap engedélyt. Időutazással felérő nosztalgiarepüléseket is szervezünk az 1949-ben gyártott Li–2-sel, a Malév egyik első repülőgépével. Tavaly hetvenkétezren látogattak el hozzánk.

– Ha gyerekkorától a reptér és a repülők bűvöletében élt, hogyan és miért lett zenész?

– A szüleim és a nagyszüleim is zenerajongók voltak, és egy idő után mindennél fontosabbá vált számomra a muzsika. A konzervatóriumban zongora és zeneszerzés szakra jártam, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen karmester és orgona szakon szereztem diplomát. A repertoárom a barokk kamarazenétől a legnagyobb operákig terjed. Szeretem ezt a sokszínűséget, ezért is csinálok mindent óriási kedvvel és talán némi eredménnyel is.

– Némi? A működése nyomán – Békéscsabán, ahol a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és karmestere volt, illetve Debrecenben, ahol jelenleg a Kodály Filharmónia igazgatója, művészeti vezetője és a Csokonai Színház zeneigazgatója – fellendült a kulturális élet, megsokszorozta a nézőszámot. Mit csinált másként, mint az elődei?

– Mindkét esetben mélyről kezdtünk el építkezni, de megérte. Nagyon fontos volt, hogy a közönséggel sokkal szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki, érzelmi és szellemi feltöltődést nyújtsunk. Ha nem ez áll a fókuszban, hanem az öncélú útkeresés, akkor csökken a nézőszám. Aki úgy gondolja, hogy a közönségnek elég klasszikusokat diszkóritmusban játszani, haknit nyújt csupán.

Lassan jön vissza a „daráló”

– Számos vezető pozíciót tölt be. Vezetőként tartja a három lépés távolságot, vagy inkább barátkozik?

– Békéscsabán nagyon barátkozós voltam, emiatt kicsit meg is ütöttem a bokámat. Abból sokat tanultam. Nyitott ember vagyok, és igazán nagyra tartom a kollégáimat, akikkel naponta együtt dolgozom. Ők a barátaim is, de a profi munkavégzés az elsődleges szempont. Próbálom a jó arányokat megtalálni.

– Koncertező orgonaművészként is fellép. Mikor jut ideje gyakorolni, felkészülni a hangversenyekre?

– …karantén idején? Számomra áldás volt, hogy végre úgy ülhettem le a hangszerhez, hogy hosszabban gyakorolhattam, nem csak perceket lopva. Kicsit aggasztó, hogy lassan jön vissza a „daráló”. Amit ebben az időszakban megtanultam, hogy sokkal több időt kell eltöltenem hangszeres zenéléssel.

– Hol és kikkel szokott fellépni?

– A Kodály Filharmonikusok szólistáival, illetve van egy fantasztikus triónk Miklósa Erika Kossuth-díjas opera-énekesnővel és Tóth Lászlóval, a Nemzeti Filharmonikusok szólótrombitásával. Velük folyamatosan koncertezünk, legutóbb Erikával készítettünk egy szép felvételt a Bélapátfalvai Ciszterci Apátságban.

– Belefér az idejébe a hangszerek királynőjeként emlegetett orgona népszerűsítése is?

– Igen, bár sokkal jobban és többet kellene vele foglalkozni. Annyi csodálatos orgona van itthon! Sok kis településen még az ott lakók sem tudják, hogy milyen érték van a birtokukban. Most indítunk el egy debreceni régiót lefedő programot a református egyházzal karöltve. Szakrális térben szólalnak majd meg a Kodály Filharmónia kamaraprodukciói, és a koncerteken a helyi, sokszor értékes orgonák bemutatására is komoly hangsúlyt fektetünk.

– 2012-ben megkapta Dévaványa Város díszpolgári címét. Miért a Békéscsaba és Debrecen közt félúton levő településtől?

– A nagyszüleim ott laktak, és ott orgonáltam először. Nyaranta nem tudtam zongorán gyakorolni, mert nem volt a közelben, csak a templom orgonáján, ami hatalmas szerelem lett. Nyolcéves koromban ott, a református egyháztól kaptam az első fizetési jegyzékemet mint kántor.

A kultúráért felelős államtitkársággal együttműködésben egy orgona-karbantartó program indul el. Régi vágyam, hogy az az orgona eredeti fényében tündökölhessen, talán néhány éven belül valóra válik. Különleges hangszerről van szó. Csodálatos a hatalmas templom is, remélem, egyszer gyönyörű felvételeket tudunk ott készíteni.

A világ legjobb repülőmúzeuma

– Előfordult, hogy két nagy szenvedélye, a zene és a repülés összekapcsolódott?

– Igen, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest keretein belül többször is nagyon szép koncertet adtunk a ferihegyi 1-es terminál utascsarnokában. Izgalmas helyszín. Idén ezt a rendezvényt elsodorta a járvány, de jövőre mindenképpen szeretnénk folytatni. A Kodály Filhar­monikusok és Debrecen zenei életének fejlesztése – szem előtt tartva a város regionális központi szerepét és a határon átnyúló hatását – hatalmas feladat. A karantén után Magyarországon elsőként, a világon pedig az elsők között a Kodály Filharmonikusok hozott létre új zenekari produkciót – a távolságtartási ajánlásokat betartva. Felcsillant a remény, hogy Debrecenben a kulturális beruházások során az elkövetkező években a Csokonai Színház rekonstrukciója mellett egy professzionális hangversenyterem is épüljön.

A másik munka, amelyen sokat dolgozunk a Közlekedési Múzeum vezetésével közösen, hogy a magyar repülőmúzeum fejlesztése is a figyelem központjába kerüljön.Remélem, hogy a két nagy vágyam, a debreceni hangversenyterem és a budapesti élményközpont – mely egy élő repülőtérhez kapcsolódva a világ legjobb repülőmúzeuma lehetne – egy évtizeden belül megvalósul.

– Azonkívül, amiről eddig mesélt, foglalkozik még valamivel?

– Kikapcsolódásként régi járműveket újítok fel kiváló szakemberekkel. Nagy szenvedélyem a karbantartásuk. Szép saját gyűjteménnyel is rendelkezem. Egyszer talán jó lenne őket kiállítani valahol.

– Magát is karbantartja?

– Igen, úszom. Nagyon várom, hogy újrakezdhessem. Azontúl, hogy fizikai feltöltődést jelent, a legjobb gondolataim mindig a vízben jönnek.