Botkormány és klaviatúra

Pilótának készült, majd zenész lett. Az Égi ritmusok című fényképalbumát az öttételes szimfónia szerkesztési módja határozta meg. A hozzá tartozó­ CD-mellékleten a könyvben látható templomok orgonáján játszik. A Zeneművészeti Egyetem elvégzése után saját vállalkozást indított. Két évvel ­ezelőtt a Magyar Polgári Repülésért Érdemérem junior fokozatát vehette át. Karmester, orgonaművész, zeneigazgató, légi fotós, a repülőmúzeum ­vezetője. Ilyenkor mindig ugyanaz a kérdés jut eszembe: hogy osztja be az idejét?

Fotó: Teknos Forrás: Teknős Miklós

Fotó: Teknős Miklós

Természetesen nem szakadtam el a repüléstől. Tíz évvel ezelőtt, szintén az öcsém elképzelése nyomán megalapítottuk a Légiközlekedési Kulturális Központot. Nem tudtuk nézni, hogy az általunk nagyra becsült Malév-repülőgépek tönkremenjenek. Gondoltam, hogy a Békéscsabán a szimfonikus zenekar irányításával megszerzett kulturális menedzseri tapasztalatot a ferihegyi repülőmúzeum javára is tudnám kamatoztatni. 2014-ben átvettük a kiállítás üzemeltetését, mely Aeropark néven nyitotta újra a kapuit.

Profi és elhivatott csapat állt össze. Tizennégy repülőgépet állítunk ki, melynek a fele a Közlekedési Múzeum műtárgya, ezen felül pedig számos kiszolgálóeszközt, repülőtéri buszokat, muzeális személy- és tűzoltóautókat. Folyamatosan restauráljuk a magyar légi közlekedés meghatározó eszközeit.

Innen indulnak a népszerű reptérlátogatás túrák, ahol az út során a látogatók olyan helyekre jutnak el, ahová a reptéri dolgozók jelentős része sem kap engedélyt. Időutazással felérő nosztalgiarepüléseket is szervezünk az 1949-ben gyártott Li–2-sel, a Malév egyik első repülőgépével. Tavaly hetvenkétezren látogattak el hozzánk.

– Ha gyerekkorától a reptér és a repülők bűvöletében élt, hogyan és miért lett zenész?

– A szüleim és a nagyszüleim is zenerajongók voltak, és egy idő után mindennél fontosabbá vált számomra a muzsika. A konzervatóriumban zongora és zeneszerzés szakra jártam, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen karmester és orgona szakon szereztem diplomát. A repertoárom a barokk kamarazenétől a legnagyobb operákig terjed. Szeretem ezt a sokszínűséget, ezért is csinálok mindent óriási kedvvel és talán némi eredménnyel is.

– Némi? A működése nyomán – Békéscsabán, ahol a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és karmestere volt, illetve Debrecenben, ahol jelenleg a Kodály Filharmónia igazgatója, művészeti vezetője és a Csokonai Színház zeneigazgatója – fellendült a kulturális élet, megsokszorozta a nézőszámot. Mit csinált másként, mint az elődei?

– Mindkét esetben mélyről kezdtünk el építkezni, de megérte. Nagyon fontos volt, hogy a közönséggel sokkal szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki, érzelmi és szellemi feltöltődést nyújtsunk. Ha nem ez áll a fókuszban, hanem az öncélú útkeresés, akkor csökken a nézőszám. Aki úgy gondolja, hogy a közönségnek elég klasszikusokat diszkóritmusban játszani, haknit nyújt csupán.

Lassan jön vissza a „daráló”

– Számos vezető pozíciót tölt be. Vezetőként tartja a három lépés távolságot, vagy inkább barátkozik?

– Békéscsabán nagyon barátkozós voltam, emiatt kicsit meg is ütöttem a bokámat. Abból sokat tanultam. Nyitott ember vagyok, és igazán nagyra tartom a kollégáimat, akikkel naponta együtt dolgozom. Ők a barátaim is, de a profi munkavégzés az elsődleges szempont. Próbálom a jó arányokat megtalálni.

– Koncertező orgonaművészként is fellép. Mikor jut ideje gyakorolni, felkészülni a hangversenyekre?

– …karantén idején? Számomra áldás volt, hogy végre úgy ülhettem le a hangszerhez, hogy hosszabban gyakorolhattam, nem csak perceket lopva. Kicsit aggasztó, hogy lassan jön vissza a „daráló”. Amit ebben az időszakban megtanultam, hogy sokkal több időt kell eltöltenem hangszeres zenéléssel.

– Hol és kikkel szokott fellépni?

– A Kodály Filharmonikusok szólistáival, illetve van egy fantasztikus triónk Miklósa Erika Kossuth-díjas opera-énekesnővel és Tóth Lászlóval, a Nemzeti Filharmonikusok szólótrombitásával. Velük folyamatosan koncertezünk, legutóbb Erikával készítettünk egy szép felvételt a Bélapátfalvai Ciszterci Apátságban.

– Belefér az idejébe a hangszerek királynőjeként emlegetett orgona népszerűsítése is?

– Igen, bár sokkal jobban és többet kellene vele foglalkozni. Annyi csodálatos orgona van itthon! Sok kis településen még az ott lakók sem tudják, hogy milyen érték van a birtokukban. Most indítunk el egy debreceni régiót lefedő programot a református egyházzal karöltve. Szakrális térben szólalnak majd meg a Kodály Filharmónia kamaraprodukciói, és a koncerteken a helyi, sokszor értékes orgonák bemutatására is komoly hangsúlyt fektetünk.

– 2012-ben megkapta Dévaványa Város díszpolgári címét. Miért a Békéscsaba és Debrecen közt félúton levő településtől?

– A nagyszüleim ott laktak, és ott orgonáltam először. Nyaranta nem tudtam zongorán gyakorolni, mert nem volt a közelben, csak a templom orgonáján, ami hatalmas szerelem lett. Nyolcéves koromban ott, a református egyháztól kaptam az első fizetési jegyzékemet mint kántor.

A kultúráért felelős államtitkársággal együttműködésben egy orgona-karbantartó program indul el. Régi vágyam, hogy az az orgona eredeti fényében tündökölhessen, talán néhány éven belül valóra válik. Különleges hangszerről van szó. Csodálatos a hatalmas templom is, remélem, egyszer gyönyörű felvételeket tudunk ott készíteni.

A világ legjobb repülőmúzeuma

– Előfordult, hogy két nagy szenvedélye, a zene és a repülés összekapcsolódott?

– Igen, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest keretein belül többször is nagyon szép koncertet adtunk a ferihegyi 1-es terminál utascsarnokában. Izgalmas helyszín. Idén ezt a rendezvényt elsodorta a járvány, de jövőre mindenképpen szeretnénk folytatni. A Kodály Filhar­monikusok és Debrecen zenei életének fejlesztése – szem előtt tartva a város regionális központi szerepét és a határon átnyúló hatását – hatalmas feladat. A karantén után Magyarországon elsőként, a világon pedig az elsők között a Kodály Filharmonikusok hozott létre új zenekari produkciót – a távolságtartási ajánlásokat betartva. Felcsillant a remény, hogy Debrecenben a kulturális beruházások során az elkövetkező években a Csokonai Színház rekonstrukciója mellett egy professzionális hangversenyterem is épüljön.

A másik munka, amelyen sokat dolgozunk a Közlekedési Múzeum vezetésével közösen, hogy a magyar repülőmúzeum fejlesztése is a figyelem központjába kerüljön.Remélem, hogy a két nagy vágyam, a debreceni hangversenyterem és a budapesti élményközpont – mely egy élő repülőtérhez kapcsolódva a világ legjobb repülőmúzeuma lehetne – egy évtizeden belül megvalósul.

– Azonkívül, amiről eddig mesélt, foglalkozik még valamivel?

– Kikapcsolódásként régi járműveket újítok fel kiváló szakemberekkel. Nagy szenvedélyem a karbantartásuk. Szép saját gyűjteménnyel is rendelkezem. Egyszer talán jó lenne őket kiállítani valahol.

– Magát is karbantartja?

– Igen, úszom. Nagyon várom, hogy újrakezdhessem. Azontúl, hogy fizikai feltöltődést jelent, a legjobb gondolataim mindig a vízben jönnek.