Búcsúzik a szovjet hadsereg

A kárfelméréskor az ország 340 településén 60,2 milliárd forint értékű környezeti kárt állapítottak meg.

Komárom városában jó néhány kiskerttulajdonos vívja elkeseredett küzdelmét nyugalmáért. Olyan ügyben küldözgetik beadványaikat, mely eddig tabunak számított: a helyi szovjet alakulat katonáival van gondjuk, s nem is kevés. Tény, mert nyomozati bizonyítékok igazolják: a hétvégi házakat rendszeresen fosztogatják a laktanyából kiszökdöső katonák. Németh­ József nyugalmazott MÁV-felügyelőhöz eddig hét alkalommal törtek be – egyebek között rádiót, szivattyút, szerszámokat, háztartási felszereléseket vittek el. A szomszédok sem szerencsésebbek: a kiskatonák nyomát pusztítás, vandalizmus kíséri.

A betörések, lopások, kertrongálások mellett a harckocsik gyakori vonulása is közfelháborodást vált ki.

A szovjet laktanya és a gyakorlótér (tankodrom) között húzódik egy szép fenyőerdő, annak végében vannak a kiskertek. Nos, a tankok a kertkapuk előtti úton dübörögnek végig, zajt, port, füstöt „okádva”, s mindeközben az utat is tönkretették.

– A rendőrség minden betörés után helyszínel, és a nyomokból megállapítják, hogy szovjet katonák látogattak a víkendházakba. Kutyát is hoztak, az állat szagot fogott, és meg sem állt a szovjet laktanya kapujáig. Így megy ez már évek óta, oda a nyugalmunk. Tehetetlenek vagyunk, pedig jártunk már a tanácsnál, a szovjet parancsnoknál, írtunk az ügyészségnek és állandó levélváltásban állunk a Magyar–Szovjet Vegyes Bizottság magyar tagozatának titkárságával.

(Reform, 1989. április 7.)

*

Az ideiglenesen nálunk állomásozó szovjet csapatok után most ideiglenes lakásfoglalóktól kell tartani a szentendrei határban húsz hektáron elterülő szovjet laktanyában. Éppen emiatt, amint néhány napon belül az utolsó vörös csillagos dzsip is kigördül a kapun, azonnal magyar katonák veszik át az épületek őrzését, nehogy a Budapestről érkező hajléktalanok befészkeljék magukat az üres lakásokba. Ez esetben ugyanis a helyi tanácsnak kellene gondoskodnia végleges elhelyezésükről – amire éppoly kevés esély lenne, mint akár csak két éve a szovjet csapatok búcsúztatására. Valószínű azonban, hogy a legelszántabb lakásfoglaló is meggondolná, ne a nagyobb komfortot kínáló híd alá térjen-e vissza, ha közelről meglátná az épületeket. A lakáskultúra iránt kevésbé fogékony, ám üzleti érzékkel annál inkább megáldott szovjet katonák ugyanis minden létező mozdíthatót eladnak – kiemelik az ajtótokokat, az ablakkereteket, kihúzzák a falból a csöveket, amelyek aztán – a helybéli lakosok állítása szerint – az est leple alatt lepányvázott katonai autókon elhagyják a laktanyát, s a környék építkezésein találnak gazdára – persze feketén. De hát sötétben minden piac fekete.

(Reform, 1990. június 29.)

*

Az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot szerdán 15 óra egy perckor. Az alakulatok teljes kivonása után – amely az első katonavonat indulásával 1990. március 13-án kezdődött, és a tervezettnél két héttel hamarabb, 1991. június 16-án 23.40 órakor a zárószerelvény távozásával fejeződött be – utolsóként Viktor Silov altábornagy lépte át a magyar–szovjet határt a Záhony–csapi átkelőhelyen. […] A Déli Hadseregcsoport parancsnoka néhány nap múlva azonban civilként visszatér Budapestre, hogy mint a szovjet kormány meghatalmazottja részt vegyen a csapatkivonás pénzügyi kérdéseit tisztázó jegyzőkönyv elkészítésében.

Viktor Silov altábornagy – az MTI információja szerint – már pénteken visszatér Budapestre, igaz, civilben, kormánymeghatalmazottként, hogy június 25-ére elkészüljön az a jegyzőkönyv, amely a közös megegyezéssel lezárható és a még nyitva maradó pénzügyi kérdéseket rögzíti.

Az utóbbiak listája valószínűleg hosszú lesz, miután a szovjet fél kedden váratlanul 48 milliárd forintról százmilliárdra emelte fel követelését. Ráadásul a magyar környezetvédelmi szakértők által megállapított több mint hatvanmilliárd forintos kárból csak kétmilliárdot hajlandók elismerni.

(Magyar Nemzet, 1991. június 20.)

*

A kárfelmérés során az ország 340 településén 48 ezer hektáron 60,2 milliárd forint értékű környezeti kárt állapítottak meg. A felmérések szerint a szovjet csapatok helyenként a tágabb környezetet is súlyosan veszélyeztető állapotot hagytak hátra. Harmincöt éves ténykedésük következményeként 2,7-3 millió köbméter talaj, 1-1,2 millió köbméter felszín alatti vízkészlet szennyeződött, és csaknem 220 ezer tonnányi hulladék maradt a laktanyákban, gyakorlótereken.

A szovjet fél a környezeti károkat elismerte, de összegszerűségét vitatta. Az objektumokért ugyanakkor 53,4 milliárd forintos kárigényt jelentett be. A tárgyalások eredményeként 1992. november 11-én Közép-Európában egyedülálló módon a két ország kölcsönösen lemondott követeléseiről. Magyarországnak így nem kellett fizetnie a használatba vett, részben a szovjetek által épített bázisokért, ránk hárult azonban a Vörös Hadsereg által okozott károk eltüntetése.

(Magyar Hírlap, 1994. november 15. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

1991. június 19-én távozott az utolsó szovjet katona Magyarország területéről